Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

A nemzetgyűlés 83, ülése 1923. évi január hó 12-én, péntelcen. 253 A fajszeretetről és embervédelemről nagy szakszerűséggel elmondott beszédet is hallottunk itt a nemzetgyűlésen Alföldy Béla igen t. képviselőtársam részéről, aki mint orvos elsősorban hivatott arra, hogy erről a kérdésről orvosi szempontból is szóljon és ezt a kérdést kellő megvilágításban hozza a nemzetgyűlés szine elé. De mindazok a szempontok, amelyeket Alföldy Béla igen t. képviselőtársam itt előhozott, nem uj keletűek. Azokat nemcsak a múlt nemzetgyűlés szokta hangoztatni, amely igyekezett magát ugy feltüntetni, hogy telve van szociális tartalommal, hanem azoknak hangoztatását megszoktuk már a háború alatt, sőt a háborút megelőzőleg az országgyűléseken is. Mégis azt kell látnunk, hogy itt szociálpolitikai téren semmiféle intézkedés nem történt, s meglevő szociálpolitikai intézményünket is teljesen elsorvasztották, visszafejlesztették és tönkretették. Beszélt Alföldy t. képviselőtársunk a speciális magyar népbetegségről, a tuberkulózisról is. Beszélt arról, hogy ez milyen hihetetlen mérvű pusztítást okoz az országban és, ha jól emlékszem, felEmiltette azt, hogy tuberkulózis következtében majdnem több ember pusztul el, mint a világháborúban elpusztult és mégsem történik semmi intézkedés a tekintetben, hogy ezeknek a pusztulásra kárhoztatott szerencsétleneknek megmentésére valami történjék, hogy itt korházakat, szanatóriumokat, diszpanzereket állítsunk fel, hogy ezekben gyógyulást nyerhessenek s hogy itt a közegészségügynek olyan fejlesztését vigyük keresztül, amely lehetővé teszi azt, hogy a távoli falusi vidékeken is orvoshoz jusson és orvosszert tudjon vásárolni a beteg ember. De itt van egy másik kérdés is, az alkoholizmus kérdése, amelyet ugyancsak érintett Alföldy Béla t. képviselőtársunk és ma délelőtti beszédében Saly t. képviselőtársunk is. Ennek a másik magyar betegségnek meggátlására és elfojtására sem történt semmi intézkedés, sőt amikor javaslattal állottunk elő, hogy az alkoholtilalmat legalább vasárnapokra ós ünnepnapokra, valamint bérfizetési napokra vezessék be, amikor előálltunk azokkal a követelésekkel, hogy a gyárakból küszöböljék ki az alkoholos italok árusítását, a kantinokban tiltsák meg alkoholtartalmú italok kiszolgáltatását, ezek a javaslataink sem találták itt elfogadásra. így ugyancsak azt kell mondanom, hogy a szólamokra megvan a hajlandóság a túloldalon, megvan talán a kormány nyilatkozataiban is, a tényleges cselekvésre való készség azonban a kormányból hiányzik. Ugyanigy vagyunk a nemi baj kérdésével, amely szintén meglehetősen el van terjedve s amelynek külföldön, különösen a németek ugyancsak igyekeznek útjába állani, mert tisztában vannak azzal, hogy ez milyen romboló hatású, különösen a szegényebb néposztályra s ez ma már nemcsak a városi népnek, hanem a falusi lakosságnak is betegsége. NAPLÓ VIII. Ezeket a kérdéseket azért hozom ide, mert ezekben a nagyon is elterjedt betegségekben sínylődő emberek azáltal, hogy munkaképtelenekké válnak, nemcsak munkaképtelenségük és gyógyításuk révén válnak az államnak terhére, hanem tessék figyelembe venni azt a hihetetlen pénzösszeget is, amelyet jelent az, hogy ez a sok dolgos kéz nem tud részt venni az ország termelőmunkájában,' ennek az országnak újból való felépítésében. Csak egy számszerű adatot vagyok bátor felemlíteni, nevezetesen azt, hogy Németországban, ahol fejlettebb szociálpolitikával állunk szemben, ahol nagyobb védelemben részesül az emberi munka, ahol a csecsemőkortól, a születéstől kezdve egészen a késő öregségig minden életkoron keresztül megnyilvánult az államnak gondoskodása az állam polgárairól, ott ilyen körülmények mellett békében egy milliárd arany márkára becsülték azt a veszteséget, amelyet azon emberek munkaértékének elvesztése jelentett, akik betegségük folytán nem tudtak részt venni a termelőmunkában. De nem látunk intézkedést arról sem, hogy a kereskedelmi alkalmazottak és a magántisztviselők jogviszonyának szabályozásáról valami gondoskodás történt volna; nem látjuk, hogy a munkásság és általában az alkalmazottak szempontjából nagyon fontos egyesülési, u. n. koalició-jognak fentartásáról és intézményes biztosításáról történt volna gondoskodás. Egyetlen szociálpolitikai intézményünket, a munkásbiztositást is nem hogy fejlesztették volna, hanem teljesen lezüllesztették, tönkretették, mint ahogy azt már az indemnitási vitában pártunknak néhány képviselője bemutatta. Es akkor, amikor a háború után mindenki azt várta, hogy egy nagyarányú szociálpolitika fog ebben az országban kibontakozni, hogy a háború és nélkülözés folytán leromlott, tönkrement emberanyagot a magyar kormány igyekszik valahogy talpraáliitani, akkor e tekintetben nem találunk semmiféle intézkedést, s amikor a háború alatt ígérgették mindenfelé azt, hogy a szociális biztosítást nyomon fogja követni a mezőgazdasági munkások biztosításának kötelező törvénybeiktatása, akkor ezt a kérdést is bölcsen elhallgatták és ezt az intézményt sem csinálta meg a kisgazdapárt akkor, amikor a hatalomnak teljében volt, s nem hiszem, hogy megcsinálja ma, amikor ez a kisgazdapárt többé-kevésbbé szótmállott . . . (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Nagy Ernő: Hol van a kisgazdapárt? Drozdy Győző : Hiszen megszűnt a kisgazdapárt ! Szabó József : Csak a cím maradt meg ! Györki Imre : ... és nem csinálja meg a szociális biztositásnak mintegy betetőzését és kiegésztését képező aggkori és rokkantbiztositást sem, sőt azt látjuk, hogy ezen biztosításhoz szükséges anyaggyűjtést sem kezdette meg, sem a 34