Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
248 'A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12~én } pénteken. amelyek színtiszta igazságok, hozta a nemzetgyűlés ítélőszéke elé. Neuberger Ferenc: Majd lemegyünk! Csütörtökön indulunk ! Drozdy Győző: De minket is vigyenek le ! Györki Imre: Amikor azt látjuk, bogy Pékár Gyula, a ministerviselt ember, a Petőfi-társaság elnöke és egyéb nagy pozíciókat betöltő férfiú ilyen hazugságokkal áll elő, akkor S échenyi Viktor grófnak nem amiatt kell restelkednie, bogy mi, szociáldemokraták, itt vele egy teremben dolgozunk, hanem azon, bogy Pékár Gyulával ül egy táborban. Ezek a körülmények, ezek az utasításra készült biróí ítéletek élesztik bennünk állandóan azt a meggyőződést, bogy nem lehet napirendre térni ezen bűncselekmények miatt elitélt emberek ügyének revíziója felett. Mi ezt a revíziót állandóan hangoztatjuk és állandóan követeljük, bogy a gyorsitctt tanácsok ítéletei végre revízió alá vétessenek, az emigráció likvidé Itassék, mert ez után az ügyészi és ministeii utesitá s után és a fehér terror borzalmai után könnyen érthető, hogy miért kénytelen néhány ezer becsületes me gyér állampolgár az ország határain kivül tartózkodni. (FelMáltások a jobboldalon : Becsületes ?) Azért, mert itt felelőtlen elemek ismeretlen helyre vitték volna őket és mert ezen ministeri utesitá s ale pián akár volt bűnük, akár nem, elikellett vclna őket Ítélni. Láng János: Jöjjenek haza, ha nem volt bűnük ! Drozdy Győző: Ha a bíróság elé kerülnek,ott nem engedik őket bizonyítani. (Ellenmondósok a jobboldalon. Közbeszólások a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek ! Györki Imre: Ismételten hangsúlyozom, hogy látva ezeket az eseményeket, ismerve az Ítéletnek forrását és inditó okát, állandóan napirenden tartjuk a gy rsit "tt tana csók ítéleteivel elitélt emberek ügyeinek revízióját és állandóan napirenden tartjuk az emigráció kérdésének megoldását. És ha a kormányban lenne politikai előrelátás és bölcsesség, igyekeznék ezt a kérdést békésen és közmegnyugvásra megoldani. Áttérve az igazságszolgáltatás másik ágára, felhívom az igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy a bíróságokat — majdnem azt lehet mondani — napról-napra hagyják el legkiválóbb bíráink azért, mert a magyar állam nem gondoskodik a bírák oly megélhetéséről, amely teljesen zaklatásmentessé, teljesen nyugodttá és gondnélkülivé tenné az ő hivatásos^nuködésüket. Már pedig mindaddig, amig % biróí karnak jobb dotálásáról kellő gondoskodás nem történik, addig itt az igazságszolgáltatás csak döcögve fog tovább baladni és esetleg el fog távozni még az a kevésszámú értékes biró is az igazságszolgáltatás teréről, aki még ott van, é^s aki még mindig őrzi ott a zászló becsületét. És akkor ez az intézményünk is, amelyre, mint az előbb mondottam, még mindig büszkén szoktunk tekintem, teljesen le fog zülleni és tönkre fog menni. Ne méltóztassanak a magyar bíráknak és a bíróságoknál alkalmazottak ügyét egy kalap alá venni az állam más alkalmazottaival, tessék ezt teljesen különválasztani. A biró olyan hivatást tölt be, hogy semmiféle mellékfoglalkozást nem űzhet, részben azért, mert összeférhetetlen, részben pedig azért, mert én, aki járom a bíróságok épületeit, tudom azt, hogy ezek a szerencsétlen emberek kora reggeltől késő estig el vannak foglalva, s emberfeletti munkát végeznek és még ha nem is állana fenn az erkölcsi összeférhetetlenség esete, akkor sem tudnának ezek a szerencsétlen emberek mellékfoglalkozáshoz, mellékjövedelemhez jutni, amit pedig széltében-bosszában látunk akár a közigazgatási, akár a ministeriális állású tisztviselőknél. Az igazságügyminister ur figyelmébe ajánlok még egy másik körülményt is. Figyelmébe ajánlom a bírósággal kapcsolatosan azt, hogy a birák létszámát igyekezzék emelni. Igyekezzék minél több bírót beállítani az igazságszolgáltatásba. A mai helyzet már teljesen tarthatatlan. (Igaz ! jobb felől.) A birák túl vannak terhelve és ennek a túlterhelésnek következménye feltétlenül csak az igazságszolgáltatásnak van kárára nemcsak azért, mert a birák a túlfeszített munka által felületesekké lesznek, hanem azért is, mert nem tudják magukat tovább képezni. De hátrányos ez a bírói létszám magára a jogkereső közönségre is, különösen ma, amikor változó árfolyamú koronánk mellett teljesen illuzóriussá válik bizonyos követelésnek a peresitése, illuzóriussá válik a követelések behajtása, amit 0'86 vagy 1 centimos koronával kezdünk meg, ami azonban a birák létszámának csekély volta miatt csak akkor fejezhető be a Curiánál vagy a táblánál, amikor már 0 20 centimos koronával állunk szemben. Ily körülmények között pereskedni, jogvitát eldönteni teljesen lehetetlen, és ez az igazságszolgáltatásnak teljes csődjéhez vezet. Felhívom az igazságügyminister ur figyelmét még egy körülményre. A magyar királyi Curia jogegységi tanácsának 24. számú polgári döntvénye eldöntötte a kártérítési összegek felemelésének kérdését, illetve azt a kérdést, hogy vájjon az 1874. évi XVIII. te. alapján kártérítésre kötelezett vállalatokat lehet-e újból peresíteni és a kártérítési összeget felemelni vagy sem. Ez a törvényünk a vaspályák és egyéb közveszélyü üzemek felelősségéről szól. Ez a törvényünk a kártérítés kérdését a kereskedelmi és ipari alkalmazottak balesetéről szóló 1907. évi XIX. törvénycikktől teljesen függetlenül rendezi. A Curia a kérdés elbírálását tisztán jogi szempontból ítélte meg és tisztán abból indult ki, hogy a perrendtartás szerint csak a tartási és élelmezési összegeket lehet a változó gazdasági körülményeknek megfelelően felemelni, itt pedig nem tartási és élelmezési költségekről van szó, hanem kártérítési kötelezettségekről, arra pedig törvényes intézkedés nem történt.
