Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. A Curia ennélfogva az ilyen felemelésre irányuló pereket elutasította, aminek következménye az, hogy néhány ezer és tízezer szerencsétlen ember él az országban, akik még ma is a háború előtti aranykoronáknak megfelelő papirkoronákban kapja járadékát. Amennyiben ennek a kérdésnek megoldása a Curia jogi felfogása szerint birói gyakorlattal nem vált lehetővé, az igazságügyministeriumnak feladatává válik, hogy ezt a kérdést törvényesen rendezze és ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés az igazságügyministér urat, hogy az 1874 : XVIII. te. vagy más törvények vagy birói gyakorlattal kifejlődött kártérítési jog alapján egyeseket megillető kártérítési ellátási összegnek a mostani gazdasági viszonyoknak megfelelő változásához mért felemeléséről figyelemmel a Curia jogegységi tanácsának 24. számú polgári döntvényére terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot.« Szabad kérném 5 perc szünetet. Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Györki Imre képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Györki Imre : T. Nemzetgyűlés S Saly Endre t. képviselőtársamnak, valamint Fráter Pál igen t. képviselő urnák mai beszédében az iskolapolitikáról vallott felfogása megkönnyíti helyzetemet, amikor az iskolakérdést magam is szóvá akarom teuni. Azokat a szempontokat, amelyeket ők itt, a vita folyamán érintettek, teljes egészükben magamóvá teszem, csupán a föídmivelésügyi minister urnák abban a felfogásában nem osztozom, hogy a népoktatásra, különösen pedig a mezőgazdasági oktatásra, azért nem tudnak fokozottabb gondot fordítani, mert a magyar állam nem rendelkezik erre a célra elegendő pénzzel. Szives figyelmébe ajánlom a minister urnák, aki egy szabadabb, liberálisabb, demokratikusabb, az emberi jogokat jobban respektáló korszaknak is ministere volt, nézzen körül a mai államigazgatás terén azzal a demokratikus szemmel, amellyel körülnézett annak idején, amikor a forradalom után, vagy azt megelőzőleg, résztvett egyes kormányokban, ós ha ezt teszi, akkor nagyon sok olyan helyet talál, ahol bőséges megtakarításokat lehetne eszközölni, amelyekből jutna pénz nemcsak a középiskolák és az egyetemi oktatás továbbfejlesztésére, hanem az összes kulturális célokra, igy arra is, hogy népoktatásunk intenzivebbé tétessék, kifejlesztessék. A népoktatás kifejlesztésének szükségességére különösen is felhívom a közoktatásügyi minister ur figyelmét olyan értelemben, hogy ne csak arról gondoskodjék, hogy a népoktatás az egész országban ingyenes legyen, hanem arról évi január hó 12-én, pénteken. 249 is, hogy az iskolásgyermekek valóban járjanak is iskolába, hogy a gyermekek iskolaszerekkel, könyvekkei és minden egyéb felszereléssel ingyen, az állam terhére láttassanak el, mert a szegény néposztály gyermekei a költséges könyveket, íróés rajzszereket nem tudják beszerezni. De szíves figyelmébe ajánlom a közoktatásügyi minister urnák azt is, hogy a tanyai iskolák fentartására fordítson nagyobb gondot. Amenynyiben megfelelő tanerőkkel nem rendelkeznék, gondoskodjék arról, hogy az állami közigazgatás egyéb terein nélkülözhetővé vált u. n. B. listáju képviselők képeztessenek át egy tanfolyamon tanítókká . . . Peidl Gyula: A B. listás tanítókat használják fel erre a célra! Drozdy Győző: Azt a hatszázat, akit a fővárosi tanács ártatlanul elbocsátott. Györki Imre : ... és az átképzés után mint tanítók alkalmaztassanak ott, ahol annak szüksége mutatkozik. A közoktatás kérdésével kapcsolatban bátor vagyok egy másik kérdést is érinteni. Ez a numerus claususra vonatkozik. (Halljuk/ Halljuk! a szélsobalolddlon.') E kérdésről nem óhajtok ma Vitába szállani, nem akarom a nemzetgyűlésnek, a többségi pártnak azt a csekély töredékét is meggyőzni, amely még - továbbra is hatályban akarja tartani azt a törvényt, csupán egy határozati javaslat benyújtásával kívánom megkönynyiteni a többségi párt helyzetét, hogy a Magyar Törvénytárból ezt a szégyentörvényt valahogyan ki tudjuk küszöbölni. S minthogy érzem és tudom, hogy a kormány nehéz helyzetben van, s vagy nem tud, vagy őszinteség hiányában nem igen mer egy olyan javaslattal előállani, amely ezt a törvényt felfüggesztené, vagy annak hatályát megszüntetné, azért a kérdés minden különösebb indokolása nélkül egyszerűen beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urat. hogy a numerus clausus beiktatását szabályozó 1920. évi XXY. tcikk hatályon kivül helyezéséről egy hónapon belül terjesszen elő törvényjavaslatot«. T. Nemzetgyűlés! Amennyire fontos a mezőgazdasági továbbképzés, ugyananyira fontos az ipari továbbképzés is. A háború folyamán gazdasági elzárkozottságunk miatt, azért, hogy itt az országban egy olyan ipar teremtődjék, amely elsősorban a hazai nyersterményekre van utalva, ipari életünkben bizonyos eltolódás következett be. Ennek következtében részben azért, mert olyan nyersanyagokkal kell iparosainknak dolgozniok, amilyenekkel régebben a munkások és az iparosok kiképzése idején nem igen tanultak meg dolgozni, szükségessé vált, hogy bizonyos átképzés, továbbképzés legyen és a modern technika vívmányaira megtanítsák az ipari alkalmazottakat, a kisiparosok tömegeit. A kormány programmjában benne van a kisiparmentés.
