Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. Elnök (csenget): Csendet kérek! Györki Imre: De, t. Nemzetgyűlés, ez a törvényjavaslat nemcsak az izgatásmentes izgatást teszi bűncselekménnyé, hanem ugyanezeket a megtorló intézkedéseket, — hogy ezt a kifejezést használjam, nehogy ellenkezésbe kerüljek az igen t. belügyminister úrral, — lehet alkalmazni azzal szemben is, aki aggályosnak mutatkozik ; azzal szemben is, aki hajlamosságot vagy hajlandóságot mutat bizonyos LUE cselekmények elkövetésére. Felvetődik a kérdés, vájjon az aggályosságot, hajlamosságot, szándékosságot mikor lehet konstatálni. Ehhez nem kell sem előkészületi cselekmény, ehhez nem kell semmi külön körülmények fenforgása. Felmerül az a kérdés, hogy vájjon miből állapítják meg ezeket a körülményeket. Talán megállapítják Lombroso alapelve szerint valakinek az ábrázatából, vagy valakinek a viselkedéséből. KÓSZÓ István : Igenis, a viselkedéséből ! Györki Imre : . . . vagy megállapítják abból, hogy rövidre nyírt hajat vagy hosszú kóeos hajat visel-e, vagy megállapítják-e abból, hogy szandálban jár-e valaki vagy cipőben, mert — ahogy én a főszolgabírókat ismerem, — ezekből a körülményekből is meg fogják állapítani az izgatást. Peidl Gyula : Aki télen mezítláb jár, arra azt mondják, hogy izgat. Pikler Emil : Aggályos, mert demonstrál ! (Zaj.) Györki Imre : Van ennek a törvénynek még egy másik érdekessége is és pedig az, hogy nem csupán az emberek ellen kivan a kormány és a közigazgatás ezen törvény alapján eljárni, hanem ezt a jogot, ezt a felhatalmazást a személyes szabadságnak megsértésére és korlátozására kiterjeszti még az állatvilágra is. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.} Evvel valóban valami újdonságot viszünk bele a Corpus Juris-ba s ehhez foghatót egyetlen állani törvényhozásában sem találunk. Itt meg fogjuk találni azt, hogy rendőri f lügyelet alá helyeznek állatokat ; internálnak és dologházba utalnak állatokat. Egy azonban bizonyos : ugyanezt a jelenséget látjuk itt is, amelyet a háború alatt tanultunk meg s amelyet az osztrák-magyar katonai hadviselésnél láttunk, ahol többre értékelték a lovaknak és állatoknak, mint az embereknek megvédését. Ugyanez az elvi álláspont a törvényben is le van fektetve, mert míg ahhoz, hogy az államnak egyik polgárát rendőri felügyelet alá helyezzék vagy dologházba utalják vagy kitiltsák a községből, elég a másodfokú közigazgatásnak intézkedése, addig az állatoknak dologházba utalásához vagy internálásához, szóval az állatok személyes szabadságának megsértéséhez nem is egy ministerr ek, hanem a ministertanácsnak hozzájárulása szükséges. (Derültség a szélsôbaloldalon. Zaj jobbfelől.) KÓSZÓ István : Az állat nem személy ! Ennyit csak tudi ia kellene 1 Ez jogi szinvakság ! Az állatnak nincs személyes szabadsága. Farkas István : Ez is egészen rá vall ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! NAPLÓ vm> . . évi jmmő/r hó 12-én, pénteken. 245 Reisinger Ferenc : Miért védi Kószóa kisfiát olyan erőteljesen ? Szijj Bálint : Hol, melyik szakaszban van benne az állat ? Viczián István : Csak vicc az égés 1 ? Ï Kabaré ! Saly Endre : Elviszik a lovát ! Peidl Gyula : Még egyszer el kell olvasni a rendeletet ! Reisinger Ferenc : Majd Kószó István megmondja, megmutatja ! Pikler Emil : Vegyen magának preceptort, annak a segítségével majd megtalálhatja. (Zaj a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : Nem kell olyan nagyon lerézni mindenkit ! Csurya az a nagy kevélység ! (Zaj.) Györki Imre : A kormány ennek a javaslatnak elfogadásával felhatalmazást kap arra is, hogy a lapok terjesztésének jogát teljesen a végrehajtó hatalom kezébe adja. Amikor tisztában vagyunk azzal, hogy mit jelent a sajtószabadság, akkor ilyen tágkörü felhatalmazást semmiféle kormánynak adni nem lehet, mert nem lehet a kormányra rábízni azt, hogy ki milyen körülmények mellett indítson lapot, különösen azon előzmények után, amelyek a múltban csökevényesen is meg voltak, de azért nálunk a lapkiadás joga külön formaságokhoz, különös rendszabályokhoz kötve nem volt. Ezzel-többé-kevésbé végeztem is a javaslattal. Végeztem abban a hitben, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre való emelkedéséről nem lesz szó, mert remélem azt, hegy az egységes pártban is lesz annyi erő és lesz annyi öntudat a minist erekkel szemben, hogy intézkednek e törvényjavaslatnak a napirendről való levétele tekintetében. KÓSZÓ István : Nagy csalódás ! Minél előbb kell idehozni ! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem merik idehozni !) Farkas István : Csak csinálják ! Hasznát veszik még önök is! KÓSZÓ István .* Meg is csináljuk ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! KÓSZÓ István : Abból látom, hogy jó a javaslat, mert nagyon félnek tőle ! Rassay Károly: Ügy látszik ez az egyetlen szempont ! Reisinger Ferenc : Ezt eltalálta \ (Zaj.) Györki Imre: Ha már erről a törvényjavaslatról beszéltem, nem mellőzhetem el, hogy ne mondjak néhány szót egy másik nagyon, fontos akcióról, amely ugyancsak a belügyminister ur hatáskörébe tartozik. Ez pedig az országos ínségenyhítő akció. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A múlt év őszén ugyanis n?gy hü-hóval megindult ebben az országban egy akció, melyről azt hirdették uton-utfélen, hogy ez az akció enyhítésül szolgáljon arra, hogy a közelgő és hosszú télben az Ínséget levezesse, az elégedetlenséget valahogyan lecsillapítsa s ez az akció célja az, hogy olyan munkákat, amelyeket a kormány a saját hatáskörében elvégeztetni nem tud, azt ezen akcióból begyülő pénzből elvégezhesse. Megindult a gyűjtés erre az 33
