Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

MQ À nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én, pénteken. akcióra ; felhívást bocsátottak ki az ország jó­módú, tehetős polgáraihoz, hogy ki-ki szive szerint és tehetsége szerint járuljon hozzá a szegény­segélyezésnek ezen kétségtelenül elítélendő módja megoldásához. Elit élendő azért, mert szerintem az Ínségnek, nyomornak leküzdése nem akcióktól függ, hanem erre törvényes rendelkezéseket kell csinálni, ezt meg kell oldani az államnak, meg kell oldani a községeknek s ennek megoldása nem akcióra kell hogy bizassék. De ha már megindult ez az akció, mondom, akkor rá kellett volna bizni mindenki­nek a tehetségére, a képességére, hogy annyit adjon, amennyit tud, azonban azt láttuk, hogy a leghihetetlenebb, sőt mondhatom, a legféktele­nebb terrorral indították meg ezt az eljárást, az emberekből kikényszeritett ék az akcióhoz való hozzájárulást, adó módjára vetették ki ezeket a jótékonykodásí összegeket, minden az országba bejövő és elvámolás alá kerülő áru után bizonyos százalékokban kivetettek inségakció céljaira bizo­nyos összegeket, mindezzel azt a célt szolgálván, hogy itt egy hatalmas alapot teremtsenek, amely­ből ezeket a bizonyos inségmunkákat el tudják végeztetni. Ilyen inségmunkára tulaj donképen nincs szükség. Ez nemcsak az én álláspontom, nemcsak annak a pártnak álláspontja, amelyhez tartozom, hanem itt van —figyelmükbe ajánlom — egy angol világhirü szociálpolitikusnak, Webb­nek egy szociálpolitikai tanulmánya, amelyben ez a szociálpolitikus az inségmunkákkal kapcso­latosan a következőket mondja (olvassa) : »Az az ötlet, hogy a munkanélkülieket ered­ményesen lehetne földmivelési munkálatokra alkal­mazni és megkeresnék a mindennapi kenyerüket vele, felesleges mondanunk, hogy illúziónak bizo­nyult ; époly kevéssé tudnak óceánjáró hajókat építeni vagy gyárakat vezetni. Végső kényszerből nekiállitották őket« — ezeket az inségmunkára kirendelteket —»azútépítésnek, a földhordásnak, a mocsárkiszáritásnak, az ilyen mezei munka azon­ban, amelyeket a munkanélküliek kedvéért szeren­csésen kitaláltak, az irányítás, felügyelet, eszkö­zök, lő- és kocsibérek és ellátásban annyiba ke­rülnek, hogy a társadalom nem járna rosszabbul, ha a munkanélkülieket ugyanolyan bérek mellett egész nap fel- és alá sétáltatná, ami különben is ahg volna szükségmunka nagyképű álarca, amely jóformán mindig becsületes következményeket takar.« (Zaj. Elnök csenget.) Peidl Gyula: Ezt a maradi angolok mondják csak ! Györki Imre (olvassa): »A szükségmunkák bármilyenek legyenek, nemcsak az alkalmi mun­kák — reakciós munkák —rendszerét istápolják, hanem anélkül, hogy a munkanélküliség elhárí­tására bármit is tennének, — a munkás elzüllését segítik elő.« Pikler Emil : Sohasem volt értelme és haszna az ilyennek ! Györki Imre .* Ez kétségtelenül igaz, de én ezt csak azért hoztam fel, mert eddig tájékozatlanok vagyunk abban a kérdésben, hogy tulaj donképen végeztettek-e a begyült pénzekből inségmunkák és nem állanék elő ennek a kérdésnek tárgyalása val és vitatásával akkor, hogyha a belügyminister ur karácsony ünnepe előtt egyik interpelláló képviselő­társamnak az interpellációra adctt nyilatkozatában nem tanította volna ki a nemzetgyűlés ellenzéki képviselőit arról, hogy itt tulaj donképen az egyes községeknek, egyes vármegyéknek igenis joguk van az inségakcióra adókat kivetni ; kioktatott, bennünket arról, hogy a vármegyék pótadót vet­hetnek ki és a községek jótékonykodása pótadó kivetésével szolgálhatja ezt a szegénysegélyezést és ezeknek a munkáknak elvégzését. Ebből a mi­nisteri nyilatkozatból, ezeknek az akcióra begyült pénzeknek megszerzési módozataiból feltétlenül ki­derül az, hogy itt nem egy szimpla jótékonykodásí akcióról van szó, hanem arról van szó, hogy köz­pénzeket kezelnek egyesek, ezeket a közpénzeket közadók módjára hajtották be egyes községekben, városokban és egyes vármegyékben. Ha pedig a dolog igy áll, ha ezek közpénzek, akkor igenis a nemzetgyűlésnek joga van tudni, hogy ezek a pénzek mire fordíttattak és hogy mennyi gyűlt be, és hogy ebben a kérdésben tisz­tán lássunk, hogy ne lehessen itt is folytatni azt a játékot, amelyet folytatnak azzal, hegy költség­vetés nélkül kormányozzák ezt az országot, ne lehessen folytatni azt a játékot, amelyeket foly­tatnak a deviza-központban begyült milliókat, sőt milliárdokat kitevő összegeknek a hovaferditásá­val, hogy ebben a kérdésben tisztán láthassunk és megkönnyítsük a tisztán látást a nemzetgyűlés tagjainak, a következő határozati javaslatct ter­jesztem be (olvassa): »Utasítja a nemzetgyűlés a belügyminister urat, hegy terjesszen a nemzet­gyűlés elé részletes elszámolást az inségakcióra befolyt adományokról, valamint arról, hogy az akció terhére milyen közmunkák végeztettek el és az akció terhére milyen összegek fordíttattak.« A belügyminister ur hatáskörébe tartozó közigazgatás működésével szorosan összefügg az igazságszolgáltatásnak helyes irányban való n:ű­kÖdése is. Szorosan összefügg ez a két kérdés azért, mert megszoktuk ebben az országban azt, hogy csaknem mindenki, kivéve azokat a kormánypárti képviselőket, akik a közigazgatásnak köszönhetik mandátumukat, mindenki ebben az országban, legyen az képviselő vagy nem képviselő, a köz­igazgatással szemben bizonyos ellentétben, bizo­nyos idegenkedéssel van. Ellenben ez az idegenkedés, ez a félénkség nem állott fenn és nem áll fenn a magyar bíróságokkal szemben és a magyar bíróságok ki tudták vivni ebben az országban a maguk pártatlanságukkal mindenkinek a tekint élytisztelet ét és ez a t ekint él y nem is rendült meg egészen a legul oísó időkig, ami­kor megkezdődött az igazságszoJgált at ásban is ez a pártosság, megkezdődött az ígazságszolgált ai ásban is az irányításnak a megszabása, megkezdődött az az eljárás, hogy a magyar független bíróságokat ministeri székből utasították, hegy bizonyos cse-

Next

/
Thumbnails
Contents