Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

238 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923, jobbfelöl.) és nem szabad egy ilyen magasrangu állami hivatalt olyan gyanúsításoknak kitenni, amelyek a döntések tökéletlen voltából erednek. (Ugy van! jobb felöl.) Ulain Ferenc : Az egészet a földmivelésügyi minister rendelkezése alá kell helyezni ! Fráter Pál ; Igen t. Nemzetgyűlés S Mi tartozunk a magyar népnek, a magyar földmivesosztálynak azzal, hogy az általam sok irányban kifogásolt törvényt végrehajtsuk. Ha azonban nem lehet végrehajtani, akkor tegyünk a helyébe olyan törvényt, amelyet végre lehet hajtani, (Ügy van! jobbfelöl) De nemcsak kenyérre] él az ember, mint mondani szokás, hanem Isten igéjével is. (Ugy van ! jobbfelöl.) Isten igéjét és az emberi műveltségnek és művelődésnek tényeit pedig, a gazdasági konszolidáció meljett tálcán kell vinni a mi magyar népünknek. Értem ezalatt a közművelődésnek, a köznevelésnek kérdéseit. Volt idő az osztrák-magyar monarchia virágzó korában, amikor a monarchia első katonagavallérja talán évtizedeken keresztül ült a honvédelmi ministeri székben, mert oda kivezényeltetek. Volt idő, amikor a vallás- és közoktatásügyi ministeri székben báró Eötvös József és Trefort Ágoston szinte életük fogytáig bennültek és ma is élő és ma is értékes munkásságukat a nemzet csak áldhatja. Én ilyen, szinte a partokon felüli, a napi politikától mindenesetre megkímélendő vallás- és közoktatásügyi mmisteri széket szeretnék látni a kormányzatban, amely hosszú évekre előremenőleg megalkothassa a maga programra ját, a nyilvánosság ellenőrzése, a szakemberek meghallgatása mellett, és azt szeretném látni, hogy ez a ministeri szék a napi eseményektől független, szilárd bázisa legyen a magyar közművelődésnek. A tegnapi esti ülésen Kiss Menyhért t. képviselőtársam meglehetősen — hogy ugymondjam — könnyű vérű modorban kritizálta itt le a kormány közoktatásügyi ministerét. Rám nem lehet azt mondani, hogy a minister úrral szemben talán elfogult volnék, hiszen nincs is szerencsém ismerni. Azonban olyan kritikában részesíteni a vallás- és közoktatásügyi minister urat, mint ahogy az megtörtént, részemről nem fogadhatom el komolynak, hiszen egy nagy, tudományos közélet, nagy közművelődési intézmények honorálták gróf Klebelsberg Kunonak a magyar közműveltség terén szerzett érdemeit, s kétségtelen dolog, hogy ő a maga működése körében elég nagyvonalú kulturpoiitikusnak bizonyult eddig. Mutatják ezt az alkotásai: a Magyar Tudományos Akadémia segélyezéséről, a Gyűjtemény-Egyetem megalkotásáról, a debreceni egyetem építkezéséről szóló törvények stb. Ezt a bírálatot tehát a magam részéről nem fogadhatom el, de viszont annak a nagy célnak érdekében, hogy a tömegeket műveltséggel magunk évi január hó 12-én, pénteken. mellé emeljük és ne csak szóval hirdessük velük szemben szimpátiánkat és nagyrabecsülésünket, hanem egymásmelletti munkában önmagunkhoz méltókká tehessük őket, ebben az irányban én igenis a közoktatásügyi kormányzattól nagy dolgokat várok és kérek. Amely állam a saját nevelését nemzeti alapokra nem fekteti, amely állam az iskoláit nemzeti alapokra nem fekteti, az ezekben az iskolákban kigyókatmelenget keblén. Ugy van! jobbfelól.) Kétségtelen tehát, hogy köznevelésünknek nemzetinek és korszerűnek kell lennie. A társadalom szellemi életének jogfolytonosságát kell az iskoláknak fentartaniok. S mintán korszerűnek kell lennie a közoktatásnak, követeljük erről az oldalról a közgazdasági nevelésnek intenzív életbeléptetését (Helyeslés a jobboldalon.) nemcsak a földműveléssel foglalkozó néprétegek, hanem az iparral és a kereskedelemmel foglalkozó néprétegek javára is. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Ha visszapillantunk a magyar közoktatásügyre az elemi népiskoláktól a középiskolákon fel az egyetemekig, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezen a téren a nyugati iskoláztatási példák egyszerű beállításával Magyarországon égy nagyon egyoldalú kultúrát teremtettünk meg. A szegény ember gyermekei túlesvén az elemi népoktatáson, alig jártak tovább iskoláb középosztály szolgáltatta a gimnáziumok tanulóifjúságát és az egyetemeknek bizony, sajnos, alig tanulóifjúságát. Ezen változtatni kell. Az iskolát a fegyelem súlya alá keli helyezni a legalsó foktói a legfelső fokig. (Helyeslés.) Minden tekintetben lehetővé kell tenni akármilyen állami áldozatokkal, hogy akik tanulni akarnak, azok tanulhassanak. Ennélfogva a magam részéről feltétlenül hive vagyok az állami népoktatásnak és a tanítóképzés államosításának. (Helyeslés balfelöl.) Pikler Emil: Es a tanszabadságnak! Fráter Pái : Az egyetemeken. Nagyon jól tudom, hogy az állami népoktatás súlyos és évszázadokra visszanyúló egyházi érdekeket érint. Teljes tisztelettel a magyarországi egyházak belső szervezete, hagyományai és múltja iránt, ki kell jelentenem, hogy tekintettel a jövőre, én az összes felekezetektől ma Magyarországon az iskoláztatás jogát elkoboznám (Miénk helyeslés a szélsőbaloldalion.), mert ezzel kell előkészülnünk arra, hogy a nemzetiségi követelmények ezen a téren velünk szemben ne érvényesülhessenek. Csik József: Miért akarja ezt? Sopron megye a legműveltebb megyéje az országnak, pedig ott nincs egyetlenegy állami iskola sem. Sopron megyében csak 2 % analfabéta van. Fráter Pái : Ez az én nagyon tiszteletteljes egyéni nézetem. Lehet, hogy ezzel szemben másnak más a véleménye, azonban én rámutatok a nemzetiségi egyházakhoz tartozó felekezeti isko-