Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-83
A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én, pénteken. 223 denki tudja, hogy a vörhenyben megbetegedett gyermekeket el kell különíteni, mert ragályosok, külön ápolószemélyzetet kell melléjük állitani. Ha tehát a gyermekeknek több mint a fele meghal ebben a betegségben, akkor azt kell feltételezni, hogy a gyermekeket nem különítik el, vagy ha elkülönítik, akkor közös ápolójuk van a vörhenyes és más beteg gyermekeknek. Ez olyan tarthatatlan állapot, amely igazán párját ritkítja. Ugyanígy áll a helyzet egyéb betegségeknél is. Györki Imre: Ellenben kiüldözték a régi igazgatót a gyermekmenhelyről. Saly Endre : A városban a gyermekeknek 1'2%-a halt meg kanyaróban, a gyermekmenhelyen pedig 40'5 °/o. Mondom, förtelmes, borzalmas állapotok ezek, és ez az állami gyermekmenhelyen történik a fővárosi tanács jelentése szerint. (Zaj.) Peidl Gyula : Ez a fajvédelem. Saly Endre: Ha tehát fajvédelmet akarnak csinálni, méltóztassék ezeket a jelenségeket figyelemmel kisérni, méltóztassék odahatni, hogy megszűnjenek ezek a lehetetlen és tarthatatlan állapotok. A lelencgyermekekről még csak azt akarom megemlíteni, hogy — amint méltóztatnak tudni — az ilyen árva, apátlan-anyátlan gyermekeket ki szokták helyezni egyes családokhoz is. Van ugyan egy rendelet, amely elrendeli, hogy az ilyen gyermekeket az orvosnak havonta egyszer meg kell látogatnia, de ez az egész s az én megítélésem szerint ez a látugatás abszolúte nem ér semmit, ennek semmi jelentősége nincs. Nekem volt alkalmam tapasztalni, hogy ahol én laktam, a szomszédban volt egy ilyen lelencgyermek. Az orvos minden hónapban pontosan kijött hozzá, megkérdezte annak az anyját, akinél a gyermek volt, hogy megvan-e a gyermek. Az illető azt felelte, hogy megvan. Megkérdezte a szomszédban is, hogy a gyermek megvan-e; ott is azt mondták, hogy él. Ezzel az orvos sarkon fordult és elment, legtöbbször nem is látta a gyermeket. Az én megítélésem szerint azonban a gyermeket nemcsak látni kell és oda nemcsak orvost kell kiküldeni, hanem olyan szülőt is, akinek van szeretete a gyermekek iránt, aki kihallgatja a gyermeket, kiveszi belőle azokat a panaszokat, sérelmeket, amelyek a szegény árva gyermekben összetolulnak és amelyeket nincs módja annak a szegény gyermeknek senkinek sem elpanaszolni. Nekem volt alkalmam látni egy vidéki közkórházban ilyen lelencgyermekeket. Nyolc-tiz lelencgyermek feküdt 2—3 ágyban, teljesen lesoványodva, már a halállal vívódtak. Kováts-Nagy Sándor : De nem haltak meg ! (Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Saly Endre : De igen, meghaltak ! Györki Imre: Megtették ezt a szívességet! Saly Endre : Amikor megkérdezték az orvost, hogy kik ezek, hogy kerültek ide, akkor az orvos azt mondta : ja kérem, ezek lelencgyerekek és a lelencgyerekek 80%-a igy pusztul el. Viczián István: Ezt tette a trianoni béke! Miért nem Hágában mondják el ezeket? (Zaj és felkiáltások a szélsöbalóldalon : Ez még azelőtt volt !) Saly Endre: Ez a trianoni béke előtt volt, nem most. Ezek az állapotok megvoltak a háború előtt is — sajnos — és nem volt senki, aki intézkedett volna, aki törődött volna azzal, hogy a nemzet fiai ne pusztuljanak el, nem volt senki, aki megvédte volna ezeket a lelencgyermekeket. Szomjas Gusztáv: A szabadszerelem szállítja a lelencgyermekeket. (Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Pikler Emil : A gyermek nem tehet róla ! Micsoda elaynlt felfogás ez ! A természet törvényei szerint jön a világra az a gyermek épugy, mintha nem szabadszerelemből származnék. Horváth Zoltán: Az egy élet, azt meg kell menteni! Fajvédők! Györki Imre : Egységespárti szociálpolitikus ! (Folytonos zaj.) • Saly Endre: Ezek után nagyon röviden akarok még kitérni Alföldy t. képviselőtársamnak előadására, amelyben — ugy mint Bodó János t. képviselőtársam — ő is nagyon helyesen megállapította azokat a nagy bajokat, amelyekben a társadalom leledzik. Nagyon helyesen felsorakoztatta mindazokat a dolgokat, amelyeket mi, akik a szélsőbaloldalon ülünk, valamennyien nagyon jól tudunk. Epen azért, mert e/t mi nagyon jól tudjuk, szólok hozzá ehhez a kérdéshez és megint csak azt kell mondanom, hogy Alföldy t. képviselőtársamnak módja van a kormányt arra szorítani, hogy mindazt, amit ő jónak, helyesnek tart az ország szempontiából, csinálja meg. Neki nem szükséges az, hogy idejöjjön panaszkodni, ide panaszkodni csak mi jöhetünk, mert nekünk, ellenzékieknek nincs módunk rá, hogy másutt mondjuk el panaszainkat és hogy azokat másutt orvosolják. Neki módja van orvosoltatni a bajt, neki tehát intézkednie kell, közbe kell járnia abban az irányban, hogy a kormány ne tűrje tovább ezeket a lehetetlen állapotokat. A közegészségügy nagyon szorosan összefügg a lakáskérdéssel. Nagyon jól tudom én azt, hogy Magyarországon ma lakásokat építeni máról-holnapra nem lehet . . . Peidl Gyula : Dehogy nem lehet ! Csak akarni kell ! Saly Endre : ... de azt is tudom, hogy ha a kormányban volna egy kis szociális érzék, akkor meg lehetne azt csinálni. Györki Imre: Faklyásmenetek helyett lakásokat épitsenek ! Saly Endre: Amig azelőtt a magánkapitalistákra rá lehetett hagyni azt, hogy építsenek, addig ezt ma nem lehet megcsinálni, mert a magánkapitalista csak olyau dologba fekteti be a pénzét, tőkéjét, amelyből momentán hasz30*
