Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-83

221 A nemzetgyűlés 83. ülése 1923. évi január hó 12-én, pénteken. not tud húzni. Az államnak tehát tovább keli látnia és nem szabad ilyen politikát folytatnia. Az államnak tudnia kell azt, hogy az or­szág érdekében cselekszik, ha minél több lakást épitett, mert az ország érdekében való cselekedet az, hogy minél egészségesebb helységben lakjanak a polgárok, mert annál munkabíróbb, annál egészségesebb nemzet fog képződni. A kormány­nak magának keli tehát kezébe vennie az épít­kezést, a kormánynak és a városnak magának kell jó példával előljárnia, hogy a sok vagon­lakó tisztességes elhelyezést kapjon és hogy az emberek rendes lakáshoz jussanak. Azt hiszem, nagyon kevés pénzzel meg lehetne oldani mo­mentán, ideiglenesen ezt a kérdést olyan for­mában, ha azoknak a laktanyáknak egy részét, amelyek ezidoszerint üresen állnak, lakásokká alakítanák át. Nemcsak a fővárosban, de a vi­déken is egyes városokban 5—6 laktanya is van, melyekben raktárak vannak elhelyezve, az emberek pedig vagonokban és piszkos, egészség­telen lakásokban laknak. A közegészségügyet tehát államosítani kell. Mindaddig nem lesz egészséges állapot ezen a téren, amig a közegészségügyet nem államosítják, amig a kormány nem gondoskodik arról, hogy a leg­utolsó faluban is legyen orvos és hogy a járási és községi orvosok olyan díjazásban részesüljenek, amelyből tisztességesen meg tudjanak élni. Mind­addig, amíg ilyen irányban intézkedés nem törté­nik, Magyarország közegészségügye megmarad mai borzasztó állapotában. A kormánynak kell megtennie ezen a téren a kezdeményező lépést és lehetővé kell tennie, hogy ne csak a városi, hanem a falusi lakosság is hozzájusson a szükséges orvosi kezeléshez, hogy ne legyen kénytelen ku­ruzslóhoz menni. A falusi lakosságnak nincs módja és alkalma arra, hogy művelődjék, kultúrában előrehaladjon, miért is a kormánynak intézkednie kell arra vonatkozólag, hogy a legkisebb községek­ben is, ha máskor nem, legalább télen, amikor rá­érnek az emberek, népegészségügyi és hasonló hasznos előadásokat tartsanak, melyeken a népet tisztaságra és mindazokra a dolgokra oktassák, amelyekre szükség van. Azt hiszem, ezt nagyon kevés költséggel meg lehetne oldani és az ország­nak és kultúránknak óriási mértékben használnánk vele. Arra kérem igen t. képviselőtársaimat méltóz­tassanak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és talán saját pártjukban egymás között elintézni, olyan formában, hogy azokból ne csak jelszó, hanem igazi fajvédelem legyen. Kuna P. András: Nálunk eddig is megvolt Î Saly Endre : Minthogy nem bizom abban, hogy a kormány ezeket a hiányokat orvosolni fogja, minthogy nem látom azt, hogy a kormányban komoly szociális érzék van, melyről feltételezném, hogy ezeket a kérdéseket komolyan meg akarja csinálni, a kormány iránt bizalommal nem visel­tetem és az indemnitást nem szavazom meg. Csontos Imre: Ha nem szavazod meg, nem lesz pénz ! (Derültség,) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Simon János ! Simon János: T. Nemzetgyűlés! Nem óhaj­tok reflektálni az előttem szólt t. képviselőtársam felszólalására, nem pedig azért, mert a felesleges felszólalás csak felesleges szófe cséri és és felesleges időpazarlás, melyet a mostani nehéz időkben nem tartok helyesnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azért sem kívánok belekapcsolódni az előttem felszólalt képviselőtársam beszédébe, mert a nem­zetgyűlésen általában elharapódzott személyeske­dés olyan erős talajra talált, hegy azt semmi kö­rülmények között sem óhajtom elősegíteni. Hosz­szabb idő óta vagyok már tagja a nemzetgyűlésnek és hallgatom, figyelem az eseményeket. Nap-nap után mindig azt vártam és várom, mikor feg már itt megszűnni a személyeskedés, a gyűlölet, az ellen­tét, a párt szenvedély, a népszer üséghajhászás, de szomorúan tapasztalom, hegy, tisztelet a kivétel­nek, az önzés és a t utáni átok oly erőt vett ezen a nemzeten, hogy nem tud tőle szabadulni. Dénes István : Csak a nemzet gyűlésen vett erőt ! Simon János: Amikor a szerb megszállás alól felszabadultam, melynek minden borzalmát vég"g­szenvedtem Baranyában, kerületem felszólított, hogy vállaljam a képviselőjelöltséget. Őszintén megvallva, nekem, mint a falu egyszerű kisgazdá­jának, komoly gondot okozott ez, mert tudatában voltam és tudatában vagyok ma is annak, hogy az olyan csekély kisbirtokok, mint amilyent én is magaménak mondhatok, nemigen szivelik az urat, értem a saját urukat. Mint hegy azonban kerüle­temnek általános közbizalma bennem összponto­sult, vállaltam a jelöltséget azzal a gondolattal, hogy a háború rémes szenvedései után, országunk megcsonkitása, idegen államok által történt ki­fosztása és a kommunban való kirablása után, a még itt életerőben maradt magyarok meg fogjuk egymást érteni és legelső feladat unk az lesz, hogy az általános hazaszeretet által egybekapcsolódva... Rothenstein Mór: Az általános, titkos vá­lasztójog által ! Kállay Tamás : Arról nincs szó többé ! Rothenstein Mór: Majd meglátjuk! Kállay Tamás : Eldöntöttük ezt a kérdést ! Rassay Károly: Mit csinálnak akkor a régi kisgazdák ? Simon JánOS : A régi kisgazdák megtartják programmjukat. Ma is vallok minden programm­pontot és nyíltan hirdetem a kerületemben. Az ország érdeke azt követeli, hogy programmunk fent art ása mellett egy általános egységet alkos­sunk a külső hatalmakkal szemben, hogy helyesen, kellőképen megtudjuk védeni országunkat, ezt én is kötelességemnek tartom, (Helyeslés és taps jobb­felől.) annak tudatában, hogy mi egymás iránti haza­szeretettel, bajtársi szeretettel együtt cselekedve elsősorban is kötelességünknek fogjuk tartani anyagi romlásunk javítását, a keresztény Magyar-

Next

/
Thumbnails
Contents