Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-82
206 A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. évi január hó 11-én, csütörtökön. Ha tehát az európai civilizáció nem akar elpusztulni, akkor előbb-utóbb rá kell eszmélnie arra, hogy az a politika, amelyet a leGyőzőttekkel szemben négy év óta követnek, végzetesen hibás, és hogy más megoldás nem képzelhető, mint hogyha az a mesterséges válaszfal, amelyet a győzők és leGyőzőttek közé húztak, leomlik. Ez pedig a jóvátételi kérdés csődjét fogja jelenteni. Ezért nem félek én a jóvátételtől, és nem fogok benne hinni, ha bármit is ránk rónának. (Mozgás.) Ma délelőtt Farkas Tibor képviselőtársunk a csőd különböző fajtáiról tett említést. Én azt hiszem és az a tapasztalatom, hogy a fizetésképtelent csak akkor szokás csődbe kergetni, ha nincs semmi lehetőség arra, hogy tovább dolgozzék és hogy talpraállhat. (Úgy van! jobbfelől.) Ha ez megvan, akkor moratóriumot kap, akkor elengedik tartozásai egy részét, és ujabb hitelt adnak neki, hogy munkáját tovább folytathassa. " Mi pedig dolgozni akarunk és tovább élni akarunk, nemcsak a saját magunk, hanem Európa érdekében is, amelynek szüksége van arra, hogy a Dunamedencében megint rendezett gazdasági élet folyjon, ("ügy van ! jobb felöl.) Nagy Ernő : Mi is azt mondjuk ! Biró Pál : Azzal kezdtem beszédemet, hogy világnézeti kérdésekkel sem kívánok foglalkozni. Ezek azok a kérdések, amelyekben a szembenállók sohasem tudják egymást megérteni és meggyőzni, s amelyek az izgalmak és a szenvedélyek felkorbácsolására alkalmasak, (ügy van! jobbfelől.) A mi szerencsétlen helyzetünkben pedig ettől a legnagyobb mértékben óvakodnunk kell. Ellenkezőleg inkább keresnünk kell azt a közös nevezőt, amelyen az országnak egész társadalma, a nemzetnek minden rétege találkozhatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a védelmi politikát elsősorban a kívülről jövő támadások ellen szeretném kiépíteni. Egyes t.- képviselőtársaimé tekintetben harcias aktivitást követelnek, és ostorozzák azt az óvatosságot, azt a keztyüs kezű külpolitikát, amely szerintük az ország megsemmisítéséhez fog vezetni, mert nem használja ki a kinólkozó alkalmat. (Zaj a baloldalion.) Szerény megítélésem szerint azonban, ha valahol, ugy a külpolitika terén van szükség az óvatosságra, (ügy van! jobbfelől.) és ha valaha, ugy épen a mai időben, amikor a legnagyobb világp litikai zűrzavarban él az emberiség, elsősorban pedig a középeurópai államok polgárai. Kii bir ma azzal az istenáldotta tehetséggel és ítélőképességgel, hogy teljes biztonsággal meg tudná állapítani az internacionális politikának és az államkapcsolatok kifejlődésének irányát ? Én tehát azt hiszem, hogy a külpolitikában a védekezés passzív politikája igenis helyénvaló s amit tennünk kell, az elsősorban az, hogy a legfeszültebb figyelemmel kell kisérnünk a nemzetközi politika minden általános és részletkérdését, a legtökéletesebb tájékozódottságia kell szert tennünk, hogy azután, ha az idők telje bekövetkezik, a diplomáciai aktivitás terére teljesen felkészülve léph esünk. (Helyeslés a jobboldalon.) . Nélkülözhetetlen előfeltétele mindennek természetesen a megfelelő külképviseleti szerv. Én igazán nem vagyok elfogult diplomatákkal szemben: Én különben is azok közé tartozom., akik sajnálatosnak tartjuk, hogy olyan hangon aposztrofálják őket, amint azt az előttem szóló t. képviselőtársam tette, (Ugy van! jobbfelől.) különben is azok közé tartozom, akik minden mesterség sikeréhez a professzionizmust nélkülözhetetlen előfeltételnek tekintjük. De kétségtelenül szükséges, hogy a ránknézve fontos vagy legfontosabb államokban való képviseletnél a céhbelieken kivül olyanok is szerephez és pedig nem alárendelt szerephez jussanak, akiknek megvan a képességük arra, hogy az illető országok politikai hangulatán kívül azoknak gazdasági és szociális berendezkedéseit, tendenciáit, (Helyeslés jobbfelől.) különösen a széles néprétegek gondolatvilágát is nyilt szemmel és fejjel ítélhessék meg. (Helyeslés jobboldalon.) Mert a külpolitikában csakúgy, mint a belpolitikában az okozza többnyire a bajt, ha azok, akik csinálják, nem találják meg a kapcsolatot az igazi élettel, ha azt öncélnak tekintik, és nem arravalónak, hogy a néplélek benső ismerete alapján a tömegérzéseket a helyes irányba tereljék. A belpolitikában pedig különösen fontos — r hogy ugy mondjam — a napi élet szükségleteihez való hozzáidomulás. Bennem nagyfokú optimizmus él nemzetünk egészséges ereje iránt, s azért ne vegyék rossz néven, ha azt mondom, hogy az, ami itt, e teremben oly gyakran folyik : az elméleteknek, az indulatoknak, a személyeskedéseknek árja távol áll a mi dolgos népünk nagy tömegeitől. (Ugy van ! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Amit e házon kivüli munkakörömben tapasztalok, amit abban a választókerületben észlelek, amelynek a bizalmából e helyen vagyok, (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez mind azt bizonyítja, hogy sokban máskép fest a világ, mint ahogy azt az e teremben hallottak után lehetne elképzelni. Az a felsőborsodi kisgazda, aki igazán hangyaszorgalommal miveli sovány földecskéjét, melyből elegendő közlegelő hijján csak nagy fáradsággal tudja a megélhetéséhez szükségeset előteremteni, az a föld alatt és föld felett verejtékes munkával magának és családjának kenyerét megkereső munkásember nem torzsalkodik, hanem megértéssel viseli sorsát, melyről érzi, hogy nemcsak az övé, hanem mindannyiunké, akik egy agyonnyomoritott, letiport nemzethez tartozunk. (Ugy van ! jobbfelől.) Én nem tapasztalok ott osztályelfogultságot, hanem mindenki igyekszik kivenni a maga részét a közös munkából. Azt hiszem tehát, hogy a belső politikában is lehet és meg is kell találni azt az utat, amely nem az egymástól való eltávolodáshoz, hanem az egymáshoz való közeledéshez vezet, s ez az ut nem lehet más, mint a nemzetben és annak legkülönbözőbb rétegeiben és osztályaiban rejlő minden energiának felhasználása és munkába állítása a nemzet összességének érdekében. (Helyeslés jobbfMl. Zaj a baloldalon* Halljuk! Halljuk! q, jobb-.
