Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

ITS Ä'n&mzetgyüles 82. uléâe 19 2ä. 'ê tás. Pamutáruszükségletünket 80.000 orsó és 8000 szövőszék fedezhetné, de eddig csak 53.000 orsónk és 6000 szövőszékünk van. T. Nemzetgyűlés! Iparunk fellendítése a mezőgazdaság fellendítése mellett, melyről előbb volt szerencsém szólni, egyik alapfeltétele a nemzeti regenerációnak. (Elénk helyeslés.) Hiszen ipari munkásságunk megmaradt, dacára lakosságunk és területünk óriási megcsonkításának. Vannak iparágaink, amelyek majdnem egészen megvannak, hiszen vasiparunk nyolcvan százaléka megmaradt, bőriparunknak itt maradt több mint a fele, és ugyanilyen arányban maradtak itt a szellemi munkások. Ha gyáraink kapacitását nézzük, vasgyáraink, bőripari, textilipari és mechanikai bőrgyáraink mind kétszeres-háromszoros termelésre is képesek, eddigi termelésünknek kétszeresháromszoros fokozására. Amint látjuk, épen a legnélkülözhetlenebb iparokban, a textil-, bőr- és vasiparban van ez igy. Mégis mit látunk? Importálunk idegen munkaerő által feldolgozott, idegen nyersanyagból készült, idegen tőke forgatásából annak jövedelmet biztosító cikkeket, (Ugy van! half elöl.) importálunk ugy, hogy — amint beszédem első részében volt szerencsém rámutatni — részben nem használjuk ki saját erőinket, saját kapacitásunkat, részben pedig ínég azt a természetes fokozatosságot sem próbáljuk termelésünkből kihozni, melyre a mai nehéz viszonyok között is feltétlenül képesek volnánk. (Ugy van! bal felöl.) Mi a következménye ennek? Az, hogy dacára a kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi viszonyoknak, amelyek Csehországban és Ausztriában előállottak, dacára annak a mostoha elbánásnak, amelynek a legutóbbi időkig részese volt a magyar ipar, dacára annak, hogy FelsőMagyarországból, x^usztriából és más távolabb eső országokból is importálunk, mégis textil- és bőrgyártásunk terén nagy expanzió előjeleit látjuk, és ha megteremtenők azokat a lehetőségeket, azokat az alapfeltételeket, amelyek mellett ilyen ipar egészségesen fejlődhetik, ez garanciája, záloga lenne a további fejlődésnek. (Ugy van! bal felöl.) E garanciák közé tartozik az egészséges, a viszonyokkal, körülményekkel, méretekkel és arányokkal számoló ipari vámvédelem. Az iparpolitika terén, valljuk meg őszintén, Magyarország csak a gyökérverés stádiumában van. Nálunk tehát virágzó nagyiparról csak abban az értelemben lehet és szabad beszélni, hogy annak széles alapjait — megengedem, hogy a méretekhez számítva — de le keli raknunk. Meglehetősen meddő vitának tartom és gyakorlati jelentőségnélkülinek a szabadkereskedelem és a vámvédelem közötti küzdelmet azért, mert teoretikusok Írásban, vesszőparipára felkapva, hangoztatják érveiket pro és contra. A valóság, az élet azonban rácáfol azokra a klasszikus példákra, amelyeket felhoznak például akkor, vi január hó 11-én, csütörtökön. amikor Angliára s annak szabadkereskedelmére hivatkoznak. A való életben minden józan ós öntudatos nép nem elveken nyargal, nem axiómákat és fikciókat akar megvalósítani, hanem a maga természetes helyzetére, erőviszonyaira, külpolitikai helyzetére támaszkodva, kívánja minden elvi álláspontok félrevetésével s a lehetőségekkel számolva a maga ipari politikáját szabályozni. (Ugy van! balfelöl.) Az a sokszor hirdetett szabadkereskedelmi politika Angliában nem volt szabadkereskedelmi politika addig a pillanatig, amig az angol nagy érdek nem parancsolt rá, hogy szabadkereskedelem legyen. Az első elv, amelyet hirdettek, az utilitarizmus elve volt, amelyet olyan gyönyörű, csodálatos és utánzandó következetességgel vitt és —valljuk be őszintén —sajnos, visznek ma is keresztül. Amig Angliában az ipar nem gyökeresedett meg és nem lendült fel, addig ott szabadkereskedelemről nem álmodoztak. Anglia ipara egy protekcionista rendszer árnyékában nőtt, terebélyesedett, fejlődött ki és csak mikor egy óriási előugrással rendkívüli, beláthatóan évtizedeken belül be nem hozható előnyt biztosított magának, akkor tárta fel a világ kapuit, mondván : Jöjjetek ide, ha tudtok, versenyezzetek és győzzetek le bennünket tökéletesebb iparcikkeitekkel, ha tudtok, de én megnyitom kapuimat, mert én el akarok menni a világ minden részére minden hajóval, minden vasúttal és minden járművel és ki akarom függeszteni, fel akarom húzni minden város tornyára az angol lobogót nemcsak fegyvereimmel,^ hanem kereskedelmemmel és iparommal is. 'Élénk helyeslés a középen és balfelöl.) De látjuk, hogy az utóbbi évtizedek folyamán, amikor Anglia annak szükségét látta, hogy szabadkereskedelmi politikáját bizonyos mértékben fékezze, amikor annak lehetőségét látta, hegy nagy expanzív ipari termelésű egyes államok le fogják lovagolni, — mint például Németország fenyegette a háború előtt, — abban a pillanatban már nemcsak politikai, han%m p3litikától mentes iparcs, kereskedői, gazdasági hangok is merültek fel, amelyek azt hirdették, hogy meg kell teremteni a vámvédelmet, a protekcionista rendszert újra helyre kell állítani, azért hogy kellő módon védekezhessenek egyes országok előretörő ipara ellen. Lloyd George-nak a legutóbbi időkben követett vámpolitikája is nem azt mutatja-e, hogy fokról-fokra és lépésről-lépésre az élet követeléseinek és kívánalmainak megfelelően vámokat állított fel és vámoknak őrtoronyszerü fele llitásá

val egyszersmind« védbástyákat igyekezett állítani azokon a veszélyeztetett gyengülő pontokon, amelyeken kívülről jövő ipari verseny rést akart ütni az angol ipan impérium falain. Én mélységes tisztelettel viseltetem a nagy közgazdasági elmék és tudósok iránt, de meg szeretem nézni, hogy azok, akik vándor apostolokként elmennek az igét hirdetni idegen országba, milyen elveket alkalmaznak saját hazájukban. Brentano