Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

174 A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. szükség lévén, kereslet lévén, a termelés megakadván, ezek ritkulnak és drágábbak lesznek. Ki kell tehát józanodnunk a régi paritásra való visszatérés egészségtelen gondolatából. Erveket könnyű felhozni minden mellett. E mellett is főképen azt hozzák fel, hogy ez presztízs kérdése : egy állam pénzügyi és gazdasági politikájának presztízse az, hogy a pénze minél inkább megközelítse a régi paritást és hogy a most már értékmérővé vált dollárhoz való relációja minél jobb legyen. Ha azonban ilyen erőszakos eszközökhöz mindeme híresztelés dacára az olyan nagy és presztizsszerető államok, mint Franciaország, sőt még Anglia, amely leginkább valósithatná meg, és Belgium sem nyúltak, akkor talán mégsem olyan predomináló cél és érdek a presztízsnek megóvása és helyreállítása, hogy ennek kedvéért és ennek érdekében nagy gazdasági megrázkódtatásoknak tegyük ki magunkat. A másik érv, amelyet a háború előtti paritás helyreállítása mellett felhoznak, az, hogy a rendkívüli árnivó egészségtelen T. Nemzetgyűlés ! A rendkívüli árnivó magában még nem egészségtelen tünet, feltéve, hogy a különböző áruknak egymás közötti ár-relációja kiegyenlíti egymást. (Ugy van! balfelöl.) A háború előtti paritásra való visszatérés tehát egy sokkal kedvezőbb gazdasági viszonyok között levő államnak sem ajánlatos. Ehelyett azonban igenis, minden erővel törekedni kell bizonyos fix pontoknak elérésére, a stabilizálásnak megteremtésére. Annak a gazdasági életnek, amely élni és fejlődni akar, ép ugy, mint Isten minden teremtményének, levegő és nap kell, biztonság, nyugalom kell, amelyben tenyészhet, amelyben azokat az erőket, melyek benne élnek, benne rejlenek, virágzásra juttathatja. Vájjon olyan viszonyok között, ahol bizonytalanság uralkodik, előveheti-e nyugodtan a ceruzáját akár a mezőgazda, akár az iparos, akár a gyáros, akár a kereskedő, és állithat-e fel arra a bizonyos időre, amely alatt pénzének visszatérését remélheti, olyan megnyugtató számadást, hogy azt mondhatja: én most egy okos, helyes és gyümölcsöztető befektetést tettem, mert pénzem gyümölcsözni fog, pénzem ilyen és ilyen kamattal meg fog térülni. Ahogy kettétörik minden ilyen számítás közepette akár a mezőgazdának, akár a gyárosnak, akár a kereskedőnek a ceruzája, amikor egy egészségtelen inflációs politika folytán a pénz elárasztja a világot és bizonytalanságot, nyugtalanságot, az életstandard megingását, tartózkodást és a gazdasági élet pangását idézi elő, épen ugy egy egészségtelenül és helytelenül alkalmazott deflációs politika, amelynek mesterségesen és erőszakosan árlenyomó tendenciája van, ugyanígy pangást idéz elő a gazdasági életben s azt megakasztja. A cél tehát, amelyre törekedni kell, a nyugalomnak, a biztonságnak, a szolid számítási évt január hó 11-én, csütörtökön. lehetőségek atmoszférájának a megteremtése. Mert nem az a fő, — egy pillanatra visszatérek rá — ' hogy az árnivó magas-e vagy aiar csony; hiszen elképzelhető az, honj vannak országok, ahol az árfolyam igen alacsony, és mégis ilyen alacsony árfolyam mellett az áruk oda fognak beözönleni, mert ezen alacsony árfolyamú pénzű országban magas az ára annak az árunak, amely oda bemegy, vagy abban az országban, amelyből az áru kimegy, annak ára alacsony. Tehát nem az árnivó magassága vagy alacsonysága a döntő, hanem a nyugalom, a konszolidáció. A lényeg az adott erőviszonyokon alapuló aranybázisos politika teremtése. Es itt nem akarok általános közgazdasági elveket fejtegetni, de ki kell emelnem, hogy azért választotta a világ pénzügyi gazdasága az aranyat értékmérőnek, mert annak volt a legnagyobb stabilitása, amennyiben ára, apróbb -nüanszoktói eltekintve, hosszú időn keresztül állandó volt. Már most annak ellenére, hogy a háborús és a háború utáni rázkódtatások és óriási gazdasági súlypont-eltolódások következtében az arany ára 1920-ban 60%-kal esett, amit hihetetlen és horribilis lett volna a békeidőben még csak elképzelni is, 1921-ben ennek a 60°/o-os áresésnek 30°/o-át újra behozta, mondom, az arany árának eme óriási ingadozása dacára sincs más lehetőség, mint a stabilizáció biztosítása egy reális, szolid és az adott viszonyokkal és gazdasági körülményekkel számoló aranybázis alapján. Minél megfelelőbb az adott viszonyok között az aranyparitás, amely kifejezést nyer mindegyik ország pénzének az arany értékéhez való viszonyában áruban kifejezve ; minél megfelelőbb ez az aranyparitás, melyet bázisul elfogadunk, annál maradandóbb, annál biztosabb alapot képez. Minél romlottabb az illető ország pénze, amelynek aranyparitását rendbe akarjuk hozni, ós minél drágább abban a pillanatban az arany, annál alacsonyabban fixirozzuk ezt az aranyparitást, mert csak az ilyen reális és az adott viszonyoknak megfelelően megalkotott aranyparitás lehet a biztonságnak, maradandóságnak, az értékingadozás kiküszöbölésének a biztositéka. Az aranystandard pedig akkor éri el a célját, a pénz értékének állandósítását, ha a pénz vásárlóerejének standardjává válik. T. Nemzetgyűlés ! Keynes áprilisban felvetette azt a kérdést, hogy milyen sorrendben kell az államok pénzügyeinek rendezéséhez hozzáfogni. Akkor azt mondta, hogy előbb ki kell balanszírozni az államháztartást ós csak akkor lehet a pénz stabilizálásához hozzáfogni. Okulva a tapasztalatokon, a november havában megtartott német ankéten, melynek az Auswärtiges Amt által kiadott hivatalos jegyzőkönyve most jutott a kezeimhez, a szakértőknek két főcsoportja, köztük az a csoport is, amelyben Keynes, de kívüle Gassel, Brand és az angol Jenlis is résztvett, azt állapította meg, hogy az állam pénzének nagyfokú leromlásánál is hozzá kell