Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A nemzetgyűlés 82. ülése 1923. annál nehezebb volt, mert hiszen az amerikai gazdasági élet pszichéje a legutóbbi időkig nem formálódott olyanképen, hogy európai értékek vásárlására alkalmas lett volna. Amerika az európai értékekbe való befektetésektől — nem a magyar értékekre gondolok természetesen, hanem a nagy nyugateurópai államok értékeire — mindig irtózott és ma is idegenkedik. Hogyan fizessék le tehát az európai államok vele szemben való tartozásukat, hogyan törlesszék adósságukat, ha nincs mód, nincs alkalom és eszköz, amellyel fizessék, másként, mint hogy aranyukat vigyék ki, mint hogy az arany szinte láthatatlan, földalatti csatornákon keresztül kiszivassék az Egyesült-Államokba. Ebben a duzzadó erejű, hatalmas, arannyal túltelített birodalomban elhatározta a pénzügyi kormányzat, hogy a deflációs politika terére lép. Kétségtelen, ha ezt a próbát meg akarta egy állam csinálni, erre leginkább és elsősorban az Egyesült-Államok voltak alkalmasak. Es mit látunk, t. Nemzetgyűlés? Azt, hogy dacára annak, hogy a deílacionális politika következtében az 1920 májusi árindex, amely akkor 272-őt mutatott, egy éwel később már 15l-re esett le, épen a pénzmegszoritó politika folytán az egész gazdasági életben óriási bizonytalanság állott be. A munkanélküliek száma rettenetes módon ós ijesztő ütemben kezdett nőni. Az első időben három millióról beszéltek, majd néhány hónap múlva 6—8—10 millióról, amely szám azóta esett, de hosszabb időre megbénult a termelés, örökös rettegés tartotta rabul az egész produkáló világot, mert nem tudta senki, hogy ha ilyen árszínvonal mellett termel, vesz, árusit, nem lesz-e kénytelen sokkal olcsóbb áron túladni az áruján. Es ekkor keresni kezdték a módját és lehetőségét annak, /

hogy a deílacionális politikától eltérjenek. És ime, nem is régen, ebben a virágzó államban is fordulónak kellett beállani a pénzügyi politika terén. Most már az amerikai tőke kereste az elhelyezési módokat ugy Amerikában, mint Európában. Megalapították, illetőleg újra felemelték a Earmercrediteket, a kisgazdáknak, bérlőknek, farmereknek adandó hitelek formájában. A nyugateurópai rekonstruálandó városok számára segélyeket kínáltak fel azzal a feltétellel, hogy a nyersterményeket és a felépítéshez szükséges anyagot náluk vásárolják, és csak az utolsó napokban értesültünk arról — nem tudom, hogy alapos-e a hir — hogy Németországnak is egy nagyobb, ilyen nyersanyag beszerzésére szolgáló hitelt kivánt Amerika nyújtani. T. Nemzetgyűlés! Ha a deflációs politikának nem is csődjéről, de számos hátrányáról számolhatunk be Amerikában, mi volt a deflációs politika eredménye a sokkal közelebb szemlélhető államban, Csehországban? Megrázkódás, óriási munkanélküliség, tüntetések; a gyárak nagy része beszüntette működését, igaz, hogy politikai okok következtében is. CsehszlovákiáNAPLÓ VIII, évi január hó 11-én, csütörtökön. 173 ban óriási pangás állott be és — ami örvendetes jelenség — nap-nap után tapasztaljuk, hogy ide kívánkoznak vissza azok a gyárak, de tapasztaltuk azt is, hogy a cseh korona gyors emelkedésével arányban nem csökkentek a mezőgazdasági termények árai, és — ami szintén jellemző — a cseh korona emelkedésével párhuzamosan a munkabérek sem csökkentek. Hogyan áll ma a cseh állam pénzügyi helyzete ? Dacára annak, hogy a pénzük még ma is csak egy hatoda a békebeli, háború előtti cseh koronának, ott lebeg ég és föld között, nincs fixirozva. nincs stabilizálva, senki sem tudja, és szegény Basin, akit gyilkos golyó talált, sem tudhatja ma, hogy vájjon felfelé kell-e emelni vagy lefelé nyomni és hogy a végleges stabilizálás pillanata mikor következik el, tehát hogy mi az a relative vett fix pont, amelyen a stabilizálásnak erőteljes megkísérlése kívánatos. Ha igy áll a helyzet aránylag virágzó és erős ipari államokban, mint Amerika és Csehország, — hogyan állana a helyzet minálunk egy erősen defloreáló politika nyomán ? Ha csak egy harmadával is emelnénk fel pénzünk értékét, mi lenne ennek a következménye, t. Nemzetgyűlés? Az, hogy mindenki annyival többel tartoznék ; hogy az a boltos, az a kereskedő, az az iparos, aki nyersanyagot szerzett be, többet kellene hogy fizessen az adóssága törlesztésére. Szomjas Gusztáv : Mégis csak el kell egyszer kezdeni! Beck Lajos : Mit ? A deflációt vagy az inflációt? Szomjas Gusztáv : Az infláció megszüntetését. Beck Lajos : Az más ! Hát a fogyasztó hogy járna, t. Nemzetgyűlés? Amint a cseh államban tapasztaltuk, az árak mesterséges, erőszakos, gyors és hirtelen lenyomásával olyan bizonytalanság következnék be a munkabérek tekintetében, hogy ezáltal az áraknak egy ideig-óráig tartó esése bekövetkezhetnék, de annak kedvező hatása akár a munkabérekre, akár a legszükségesebb élelmicikkekre vonatkozólag nem mutatkoznék. Azt a tüneményt is konstatálhatnók, hogy az ilyen többnyire erőszakos és hirtelen bekövetkezett értékemelő politikának sohasem az a következménye, hogy azt rögtön nyomon követi a legszükségesebb élelmicikkek és felruházási cikkeknek értékcsökkenése. (Igaz! Ugy van! a Mzépen.) Tapasztalhattuk ezt részben nálunk is, Magyarországon s tapasztalták ezt mindenütt. Tehát ha a fogyasztó egy mesterséges árleszállítástól azt a közvetlen és rögtön beálló eredményt reméli, amely őt legközelebbről érdekli, az ő fogyasztási és ruházati cikkeinek, tehát a mindennapi szükségleti cikkek árának a leesését, ez nem fog bekövetkezhetni azért, mert ezekre mindig szükség van, ezeket termelni és produkálni mindig kell, és egy ilyen erőszakos rendszabály legfeljebb azt fogja *- előidézni, hQgy 24