Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

A new ßetgy ülés 82. uléèe 1923, lusi élet kérdéseit jobban megismerjék s a gazdálkodás javítása és jövedelmezősége érdekében sikeresen közreműködhessenek. Felhívja a nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister úrral egyetértve a gazdasági népoktatás szervezésére a megfelelő lépéseket megtegye, illetőleg törvényjavaslatot készitsen elő és eljárásáról f. év november hó l-ig a nemzetgyűlésnek jelentést adjon.« Horváth Zoltán: Megtette-e? Gr. Széchenyi Viktor: Nem tette meg, sajnos, amennyiben 1922 november 1-ére szólt ez a terminus s a jelentés mindezideig még be nem érkezett. Annak a meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy a földmivelésügyi minister ur, tudomást szerezvén erről a felszólalásomról, a legrövidebb idő alatt ezt a mulasztást pótolni fogja. Ugy tudom, hogy ez a kérdés ugy, mint a múltban is, főleg azért nem tud megérlelődni, mert a földmivelésügyi ministerium és a kultuszministerium között bizonyos hatásköri összeütközés áll fenn. De utóvégre lehetetlen, hogy e

8J hatásköri összeütközés ministerium és ministerium között az országnak ilyen fontos dolgát huzamosabban megakaszthassa. Azon reményemnek és meggyőződésemnek akarok tehát kifejezést adni, hogy ez a két ministerium mentől előbb meg fog egyezni a szakoktatást illetőleg, s a földmivelésügyi minister ur a szóban forgó jelentést mielőbb beadja s azt nemsokára követni fogja a törvényjavaslat is. Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az imént elhangzott szavak a nemzetgyűlést arfa hívják fel, hogy a komoly munkához látva és — az előttem szóló szónok ur szavait idézem — a »kocsmai hang« elejtésével a nemzetet érdeklő, a nemzet összességének érdekeit szolgáló tárgyakra vezesse át a nemzetgyűlés vitáját. Ehhez a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok. Hiszen a nemzet akkor, amikor ez a nemzetgyűlés összeült, fokozott várakozással tekintett működése elé és elvárta tőle, hogy azoknak a nagy céloknak szolgálatába, amelyekre meghivatott, fogja erőit és képességeit állítani. A néhány hónap óta húzódó vitáknak nem mindig tárgyilagos téren mozgó hangja a nemzetet ebben a hitében nem erősíthette meg ós ennek a nemzetgyűlésnek munkaképességéről, alkotó erejéről való véleményét nem igen gyarapította. Épen ezért méltóztassanak megengedni, hogy én az általános politikai vita teréről letérve, egészen más témáról beszéljek : tárgyilagosan pénzügyi helyzetünkről, elmúlt pénzügyi politikánkról, annak hibáiról és ha lehet, annak orvoslásáról és az ipari és kereskedelmi politikánk terén közelgő vámtarifánk árnyékában arról a évi január hó 11-én, csütörtökön. 169 kérdésről, hogy mennyire szükséges, mennyire kívánatos és milyen természetű legyen iparpolitikánk. (Halljuk! Halljuk? bal felől.) T. Nemzetgyűlés! Amikor a nemzet regenerálásáról gazdasági és pénzügyi politikai téren van szó, egy általános vezető gondolatnak kell áthatnia ezt a gazdasági politikát. Annak a gondolatnak, hogy elhibázott minden ilyen politika, amely egyedül a pénzügyi kérdéseket, vagy kereskedelempolitikai vagy vámpolitikai kérdéseket ragadja ki, mert üdvöset e téren csak akkor alkothatunk, ha mindezen szempontok tekintetbe vételével szervesen és összefüggően akarunk egy gazdasági programmot teremteni. (Ugy van! a baloldalon.) Az elmúlt képviselőházban — nem a nemzetgyűlésen — két évtizeden keresztül volt alkalmunk összemérni fegyvereinket ezen kardinális kérdésekben. 8 én emlékszem arra az időre, amidőn onnan, az előadói székből a pénzügyi tárca előadójaként egy hajlékony, törékeny alak mondotta el számokban gazdag expozéját, aki mindig azt hangoztatta, hogyha nem állítunk fel egy olyan pénzügyi programmtervezetet, amely huzamosabb időre meg fogja alapozni pénzügyi ujjáteremtésünket, akkor csak toldozunk-foldozunk, de szerves egészet, eredményes munkát nem tudunk végezni, S ez a férfiú akkor, amikor a viharok közepette arra hivatott el, hogy a pénzügyministeri széket töltse be, a reá rótt feladatok óriási súlya alatt s a mostoha viszonyok közepette összetörött anélkül, hogy messzeszálló terveinek legparányibb részét is megvalósíthatta volna, S mégis, dacára annak, hogy gyökértelen fa volt s meddő maradt mindaz, amit alkotni akart, mert abba a kősziklába, amely akkor pénzügyi és gazdaságpolitikai téren a mi földünket jellemezte, gyökérszálait nem tudta beleereszteni : annak ellenére, hogy tervei meghiúsultak, s ő csalódottan, talán magával is meghasonolva, remélem, csak egy időre, eltávozott a közélet szinteréről, mégis, amikor visszapillantunk működésére, nem tagadhatjuk el, hogy abban a programmban, amelyet ő felállított, voltak nagy vonások, (Igaz! Ugy van!) és voltak olyan generális, olyan általános szempontok, amelyek tekintetbevétele és szem előtt tartása nélkül maradandót nem alkothatunk. (Ugy van! Elénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Epen ezért én nem vonhatom ki a felelősségre von ás alól sem a kereskedelmi, sem a pénzügyi, sem a földmivelésügyi tárca viselőit azért a politikáért, amelyet az első nemzetgyűlés összeüióse óta képviseltek. Nem menthetem fel őket a felelősség alól azért, mert mostoha gazdasági viszonyaink ellenére s nehéz kereskedelmi és vámpolitikai viszonyaink dacára s rettenetes helyzetüknek elismerése mellett is, hogy olyan ellensséges és reánk acsarkodó hatalmaktól voltunk körülvéve, amelyek mindenképen ki akartak és ki akarnak