Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-82

168 Â nemzetgyűlés 82. ülése 19 2â. középen.) Én azt hiszem, hogy a magyar középés nagybirtokos osztálynak nem lehet a szemére hányni azt, hogy nem vette ki teljességgel minden téren az áldozathozatal reá eső részét, (ügy van! jobbfelol és a középen.) Graeffl Jenő: Nincsen olyan család, amelynek halottja ne volna! Gr. Széchenyi Viktor: Foglalkozni akarok továbbá ngy igen t. képviselőtársamnak, mint több felszólalónak azon — nézetem szerint — nagy tévedésével, amikor felállítják azt a tételt, hogy a kisbirtok átlagban többet termel, mint a nagybirtok. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a tételt sine ira et studio egy kissé közelebbről vizsgáljam. Ezen állítást főleg azzal bizonyítják, bogy az ellátatlanok részére beszolgáltatandó gabonamennyiségből átlagosan a kisbirtok többet adott le, mint a nagybirtok. De nem veszik számításba azt, hogy amikor a nagybirtok leadja azt a gabonarészietet, akkorára ő már ennyi és ennyi cseléd családot, ennyi és ennyi napszámost, ennyi és ennyi részest elégített ki és csak az azon felül lévő rész megy a többi ellátatlanok számára . . . Drozdy Győző: A kisbirtokos is igy tesz! Gr. Széchenyi Viktor : . . mig a kisbirtoknál a család ellátása után fenmaradó rész teljesen erre a célra fordítható. E hányadban van tehát eltemetve az a részlet, amely e tekintetben a mórleget a kisgazdaság javára billenti. Valósággal ugy áll az eset, hogy a kisbirtokos, a kisgazdaság egyenlő felszerelés, egyenlő talaj és egyenlő szakszerű vezetés mellett igenis többet termel átlag mint a nagybirtok. De csakis ezen feltételek mellett. Ezen feltételektől pedig mi még igen messze vagyunk, (ügy van! jobbfelöl és a középen.) Most érkeztem el felszólalásomnak azon pontjához, amelyre a legnagyobb súlyt óhajtom fektetni : a gazdasági szakoktatás kérdéséhez. (Helyeslés jobbfelol és a középen.) Voltam bátor már a múlt nemzetgyűlésen és ezen a nemzetgyűlésen is egy-egy határozati javaslatot benyújtani, amelyben a nemzetgyűlés a kormányt felhivja arra, hogy a gazdasági szakoktatást záros határidőn belül törvényben szabályozza. Ezen határozati javaslatot a földmivelésügyi minister hozzájárulásával ugy a volt nemzetgyűlés, mint ez a nemzetgyűlés is egyhangúlag elfogadta. Idáig azonban még a földszínen abszolúte semmit sem látok, ennek végrehajtását még nem látom. Méltóztassék elhinni, t. Nemzetgyűlés, hogy már a tizenkettedik órában vagyunk s kellene, hogy ebben a tekintetben valamit tegyünk. Mert lehetetlen állapot, hogy araikor ezreknek, tízezreknek és egy-két év múlva mondhatjuk már : több százezer esisztenciának (Mozgás a szélsőbaloldalon.) a kezére adunk földbirtokot, akkor a gazdasági szaktudás csakis egynéhány kiválaszévi január hú ll-én, csüiörtökön, tott közép-, nagybirtokos, vagy gazdatiszt privilégiuma maradjon. Ezt a gazdasági szakoktatást nekünk a legnagyobb eréllyel kell kivinnünk a földmivelő nép milliói közé, (Ugy van! a középen.) mert ha ezt nem tesszük, akkor a termésátlagok katasztrofális módon fognak hátramenni. Horváth Zoltán: Földmivesiskolákat csináljanak. Gr. Széchenyi Viktor: Erre nézve, t. képviselő ur, én annak idején egy teljesen kidolgozott, szakemberekkel kidolgozott tervezetet nyújtottam be a földmivelésügyi minister urnák. Abban elsősorban az alsófoku gazdasági szakoktatásra van helyezve a súly, de a közép és felsőfokú szakoktatás is kontemplálva van. Horváth Zoltán : A por lepi ! Gr. Széchenyi Viktor: Gerince pedig az, hogy olyan állandó székhellyel biró gazdasági szaktanárokat helyezzünk el, akik egy bizonyos körletben — először járásban, később még kisebb körletben is — mint a népnek szünetlen tanácsadói működhetnének. (Helyeslés.) Itt most nekem sem elvenni-, sem hozzátennivalóm nincs ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet legutoljára beadtam és amelyet a i. Nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadott. Ma nem akarok újból határozati javaslatot beadni, . . . Horváth Zoltán: Úgysem ér semmit! Gr. Széchenyi Viktor : . . . hanem fel akarom olvasni határozati javaslatomat, amelyet a Ház elfogadott. Ezt a határozati javaslatomat 1922. évi június hó 20-án adtam be s a t. Nemzetgyűlés azt egyhangúlag elfogadta. Azért, hogy ezt a kérdést állandóan felszínen tartsam, s a kormány figyelmét újból felhívjam arra a mulasztásra, amelyet e téren elkövetett, fel fogom olvasni ezt a határozati javaslatot, amely most már nem határozati javaslat ugyebár, hanem házhatározat (olvassa): »A nemzetgyűlés 1921 június hó 8-án hozott határozatát megújítja és kimondja, miszerint sürgős feladatnak tartja, hogy a földreform végrehajtásával kapcsolatban a földbirtok okszerű és jövedelmező kihasználásához szükséges ismeretek népszerűsítéséről megfelelő gondoskodás történjék. Szükséges a gazdasági népoktatásnak külön törvény utján akként való szabályozása, hogy a falvak az elemi iskola folytatásaként kellően felszerelt gazdasági iskolákhoz juthassanak. A földmivesiskolák az alaposabb kisgazdaképzés céljaira átszervezendők ; a felnőttek oktatásának vezetését magasabb szakképzettségű gyakorlati gazdákra kell bizni, akik hivatásszerűen a földmivelő nép között tartózkodnak, a kisbirtokosság mindennapi tevékenységét figyelemmel kisérik, irányítják, támogatják, vezetik a téli tanítást, ellenőrzik a kis mmtagazdaságokat, mely utóbbiak lehetőleg minden községben létesítendők. Szükséges a gazdasági ismeretek tanítását már a tanítóképzőben mélyíteni, hogy a nép oktatására és vezetésére hivatottak a fa-