Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

146 A nemzetgyűlés 81. ülése 192 skálaaplikálást nem csinálhatunk mindaddig, amig meg nem alkottuk ezt V bizonyos novellát, amely-, ről szóltam. Szándékom és célom ezt minél előbb beterjeszteni, de megjegyzem, bogy a mostani kereseti adótörvény végrehajtásának megindítása egyáltalán nem jelenti azt, bogy ezek az adatok, az igy kidolgozott alapok egyhamar felhasználhatók lennének a jövedelemadó kivetésének céljaira, úgyhogy azt hiszem, a jövedelemadó-törvényt sokkal hamarább meg fogjuk alkotni, mint ahogy technikailag egyáltalán lehetséges lenne a mostani alapon kidolgozandó kereseti adóalapokkal azután majd a jövedelemadónál operálni. De ha ez nem is állana igy, akkor is megvan a határozott és törvény-'• hozásilag is biztosított Ígéret, hogy uj általános jövedelemadó kivetés nem lesz. Ezeket bátorkodnék az interpelláció egyes pontjaira nézve válaszolni, megjegyezvén, hogy szándékom és törekvésem — és ezt óhajtom kifejezésre juttatni, ha mások talán mást is olvasnak még ki az utasításból — hogy fokozatosan, bizonyos megfelelő átmenettel térjünk át az uj rendszerre, amely a tényleges jövedelmeket biztosítja. Ez az átmenet épen azoknak a kisembereknek az érdekében, az ő kímélésük céljából szükséges, ök veendők tehát elsősorban figyelembe, akiknél nehézséget, akiknél elkeseredést idézne elő valamely ilyen kívánalom felállítása ; utasításba adtuk eddig is az igazgatóságoknak azt, — és igyekszem az egész végrehajtás során ennek a betartását is biztosítani', — hogy kiméltessenek a kisemberek és igyekezzenek megértőleg eljárni, és szigort csak ott alkalmazzanak, ahol szándékossággal, rosszindulattal állanak szemben. Megjegyezni kívánom még, hogy ami a jövedelmi adóval való kapcsolatot illeti, e tekintetben a kérdés helyes megoldása már biztosítva van. Ezek alapján kérném válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobbfelôl és a középen.) EnÖk." Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. , Vázsonyi Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! örömmel veszem tudomásul a pénzügyminister ur azon kijelentését, hogy a jövedelmiadó javaslatot legközelebb beterjeszteni szándékozik és hogy a törvényes rendelkezéseknek megfelelően többé az elavult 1920. évi skála alkalmaztatni nem fog. De ha ugy van, amint az igen t. pénzügyminister ur mondotta, hogy a kereseti adóra vonatkozó adatok nem lesznek hamar felhasználhatók, és előbb lesz itt a jövedelemadó, akkor igazán nem tudom megérteni, hogy miért helyezkedik az igen t. pénzügyminister ur elutasító álláspontra azon követelésemmel szemben, hogy a kereseti adó végrehajtására vonatkozó utasításnak mindazon rendelkezései, amelyek túlmennek a jövedelemadó-eljárás rendelkezésein adószigor tekintetében, függesztessenek fel mindaddig, inig az uj jövedelemadó skála érvénybe nem lép. Hiszen, ha gyorsan meglesz a jövedelemadó, akkor ezzel tulaj donképen a pénzügyi kormány semmit sem hátráltatott, ellenben igen nagy megnyugvást adott mindazoknak, akik '.évi január hó 10-én, szerdán. . jelenleg nyugtalanságban vannak. Már önmagában az a tény tehát, hogy a t. pénzügyminister ur visssautasitja azt az óhajt, hogy felfüggesztessenek mindezen ujabb szigort tartalmazó rendelkezések mindaddig, amig nincs itt az uj jövedelmi törvény, okul szolgál arra, hogy, sajnálatomra, ne vehessem tudomásul az interpellációmra adott válaszát. De egyebekben is a kisexisztenciák tekintetében látok sok lemosódott jóindulatot, nem látom azonban ennek a jóindulatnak a konkretizálását. Én igyekeztem a jóindulatot konkretizálni, én azt mondottam, méltóztassék a könyvvezetés tekintetében a bejegyzett kereskedőkre szorítkozni és azokra, akik eddig is könyveket vezettek, nem pedig uj terheket róni a kötelező könyvvezetés által a kisiparosok, a kiskereskedők egész tömegére. De a végrehajtásban mindezen kedvezések elkallódnak. Kérvényt kell beadni a pénzügyigazgatósgához, amely különben is az utasítás szerint is csak a legapróbb exisztenciáknak adhat kedvezést. Azt nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen kérvényezés nehézkes, nagyon jói tudjuk, hogy az ezáltal elér; hető előnyök sohasem általánosak, már pedig itt általános rendelkezésekre van szükség. Már most azt mondja itt még a t. pénzügyminister ur, hogy a kereseti adónál kell elsősorban az adószigort alkalmazni s nem a jövedelemadónál. Bocsánatot kérek, tulaj donképen a kereseti adó — mint azt már bátor voltam több izben kifejteni — — eufémizmus, nem egyéb tulaj donképen, mint a jövedelmi adónak egy válfaja, csak másképen való megnevezése egy és ugyanazon dolognak, mert azt, hogy mi a különbség a kereset és jövedelem között annál, akinek nincs más jövedelme, mint a keresete, semmiféle finánctudós megfejtem nem tudja. Már most tulaj donképen meg lehetett volna oldani az egész kereseti adó-kérdést olyképen, hogy azokat, akik kereseti adó alá esnek, — értem a kereskedőket, az iparosokat, a szabad foglalkozások embereit, — a jövedelemadónál egy plusz százalékkal adóztatják meg, tulaj donképen egyre jövünk ki tökéletesen, kivéve, hogy a levonásokban van bizonyos különbség ; abban a percben, amikor a kereseti adó egyúttal a jövedelemadónak is alapja, amikor az ott kipuhatolt, valóságos jövedelem alapján vettetik ki a jövedelemadó, az eredmény teljesen ugyanaz, akár külön állapítunk meg 5% kereseti adót, vagy esetleg 10% kereseti adót, vagy pedig ezen kategóriáknál a jövedelemadót felemeljük 5 vagy 10%-ra. De teljesen helytelennek és alaptalannak tartom az igen t. pénzügyminister ur azon állítását, hogy az adószigort csak a kereseti adónál kell alkalmazni. Bocsánatot kérek, ha egyszer a pénzügyminister ur a valóságos jövedelemre akarja fektetni az adózást, akkor nem szoritkozhatik kizárólag azon foglalkozási ágakra, amely foglalkozási ágak kereseti adó alá tartoznak. Vagy-vagy. Ha egyszer arra az álláspontra térünk, hogy a valóságos tiszta jövedelem kell, hogy adózzék, az minden foglalkozási ágat egyaránt kell, hogy érjen, és ha egyszer pénzügyileg lehetséges lesz, hogy át-