Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

116 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. lia mostani működésével nem ártott volna a \ hazának, (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon.) azt hiszem, soha senkinek ebben a nemzet­gyűlésben nem volna kifogása az ellen, hogy őt szociáldemokrata képviselőtársaim éljenezzék. Reisinger Ferenc : Miért zavarja össze a kurzust a hazával? Csik József : Ugyanez a felfogásom Buchin­gerről és minden egyes emberről, akár szociál­demokrata vezetőember az illető, akár nem, aki, ha talán belesodródott is bizonyos ideális szem­pontokból valamely mozgalomba, de annyira nem exponálta magát, hogy az országnak ezzel ártott volna. A nagy többségről azonban ezt elmondani nem lehet, mert a nagy többségnek része van a mai állapotok létrehozatalában. Mondom, az a gyanú érlelődött meg bennem, hogy a szociáldemokrata párt mai módszere, mai rendszere és magatartása szintén a felé gravitál, hogy az októberi forradalmat meg akarja ismételni. Nem akarok általánosítani, nem akarom azt mondani,! hogy a szociáldemo­krata munkásság is ezt akarja, szó sincs róla, de a vezérek egy része nem elég garancia arra, hogy nem ezt akarják, és hogy nem újból eze­ket az állapotokat akarják Magyarországon meghonosítani, . . . Reisinger Ferenc: A vezérek forradalma! Csik József: . . . erre mutat a tekintélyek ama lejárata, amely a Népszava hasábjain min­dig olvasható. (Mozgás a szélsőbalon. Felkiáltá­sok : A Nép!) Bocsánatot kérek, mindennap A Nép kerül itt felszínre. Az aki a Népszava érdekszövetségé­hez tartozik, soha ne vessen másnak szemére semmit. Aki annak a lapnak érdekközösségéhez tartozik (Zaj a szélsőbaloldalon.) amely a kom­munizmus előtt és a kommunizmus alatt is meg­jelent és ugy jelent meg, mint a kommunisták­nak jóformán egyedüli orgánuma, annak nincs erkölcsi jogosultsága A Nép cikkei ellen szemre­hányással élni. Már a délelőtt folyamán megemlékeztem arról és elitéltem azt, arai Várnai Dániel t. képviselőtársam részéről történt, hogy t, i. olyan embert, aki nincs itt jelen és aki se nem fele­lős, se nem főszerkesztője annak a lapnak, olyan kifejezéssel illetett, amelyek őt nem illetik meg. Bangha Béla . . . Reisinger Ferenc: Neki szabad irni? Csik József : A lapért mindig a felelős szer­kesztő a felelős. Lehet, hogy azok a cikkek az ő tudta nélkül jelentek meg... Várnai Dániel : Ö mindenről tud. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csik József: A legnagyobb fokban elitélem ezt az eljárást, és kénytelen vagyok Várnai Dá­niel t. képviselőtársamnak itt Bangha Bélára mondott megjegyzéseit visszautasítani. Ez az ember a népért él, ez az ember a keresztény és nemzeti iránynak igazi apostola, szerény szerze­tes, aki egész életét és minden működését a évi január hó 10-én, szerdán. keresztény magyarság szolgálatába állítja, aki­nek kezéhez szenny nem tapad és aki ellensé­geivel is, tudtommal, mindig lojális szokott lenni. Az ilyen ember még más pártállásu, más fajú emberek részéről is a legnagyobb tisztelet­ben kell hogy részesüljön. Egyetlen egy zsidó rabbit nem fogunk itt a nemzetgyűlésen meg­bélyegezni, de elvárjuk azt, hogy keresztény fele­kezetű vezetőinket is kellő tiszteletben tartsák különösen akkor, amikor semmi okot nem szol­gáltattak arra, hogy ilyen beállításban emlékez­zenek meg róluk a nemzetgyűlés színe előtt, mint ahogyan azt Várnai t. képviselőtársam cselekedte, -i T. Nemzetgyűlés ! Hogy milyen jelek folytán mondom én azt, amit mondok, arra eklatáns példa Várnai Dániel t. képviselőtársamnak teg­napi beszéde, aki többek közt ezeket mondta (olvassa) : »Remélem, hogy a magyar munkás­osztály önérzete módot fog találni arra, hogy választott képviselőinek hírlapi iegyalázását egyszersmindenkorra lehetetlenné tegye.« Egy munkásosztály öntudata jogállamban erre nem szolgáltathat módot, erre egyedül csak a törvé­nyek szolgáltathattak módot. Ha elitélik a dik­tatúrát, akkor nincs joguk ilyen diktatórikus hangon beszélni. Szabó József : Hogyan képzelik ezek szerint a sajtószabadságot!? Csik József: Mert nem látom ezt másnak, mint fenyegetőzésnek és a diktatúra bizonyos megnyilvánulásának. (Zaj.) Reisinger Ferenc: Csak csinálják tovább a piszkolódást és gyalázkodást ! (Zaj jobbfelöl.) Urbanics Kálmán: Aki a szovjetben részt­vett, azzal nem diskurálunk. Szijj Bálint: Most is terrorizálni akar! Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Csik József : Azt a megállapítást, hogy a szociáldemokraták ma az októbrizmus felé törek­szenek, főleg abi)ól a körülményből merítem, hogy majdnem minden parlamenti beszédük abból áll, hogy a numerus clausus ellen beszélnek és szinte minden felszólalásuk az emigránsok és a kom­munisták érdekében történik. Drozdy Győző : Beszélünk Zalaegerszegről mi is, nemcsak a szocialisták. Apponyi Albert is beszélt már róla. Csik József : Nekem az ellen semmi ki­fogásom nincs, ha valaki az ellen beszél, ami túlkapás, ami igazságtalanság ebben az ország­ban, ami a joggal és a törvénnyel ellenkezik, sőt számithat arra, hogy ebben a kérdésben mi is mellette leszünk és támogatjuk. De eddig még csupán egyetlen szakszerű előadást hallot­tunk a szociáldemokrata párt részéről, neveze­tesen Kéthly Anna beszédét, amelyben igazán azt a programmot adta, amilyennek a szociál­demokrata párt parlamenti frakciója programm­jának lennie kellene: izig-vérig szociálpolitikai programmot. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi ezt vár­nék tőlük, nem pedig azt, hogy mindig az

Next

/
Thumbnails
Contents