Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

Ä nemzetgyűlés Si.' ülése 192J. emigránsokért jajgassanak és azokat akarják visszahozni. Ezt várnánk tőlük, nem pedig azt, hogy a numerus clausust fájlalják és hogy ki­mutassák foguk fehérét a keresztény elemmel szemben. Azok az emigránsok, akik kint vannak, amint a mélyen t. ministerelnök ur meg­mondta, bármelyik percben hazajöhetnek. Ha vétettek az igazságszolgáltatás ellen, megfogják büntetni, de ha nem vétettek ellene, ugy senki nem fogja rájuk tenni a kezét. Klárik Ferenc : Hát a felelőtlen egyének ! Drozdy Győző : De bizonyítani ujabban nem engednek. * Csik József: Nem elég a szociáldemokrata pártnak csak az ártatlanság tógáját magára venni, hanem kell, hogy a bűnbánat palástját is magára terítse. (TJgy van! a középen.) Peyer Károly: Csak a bűnösök! Más nem. Reisinger Ferenc : Nekünk nem kell hamut szórnunk a fejünkre! Csik József: Akit nem illet, ne vegye magára. Mindenesetre sokan vannak, akiknek ezt a tógát magukra kellene teríteni. A mai nehéz gazdasági és politikai hely­zetben bizonyos kötelezettség hárul nemcsak a szociáldemokrata pártra, de magára a többségi pártra és a kormányzatra is. A kormányzatra bárul az a feladat, hogy értse meg az idők jelét és demokratikus alapon iparkodjék átszervezni ezt az országot, hogy tényleg Petőfinek szelleme uralja a mai kormányzatot, hogy a népnek becsületes igazát és jogát megadja és tényleg demokrácia, igazi keresztény demokrácia legyen ebben az országban. Mert a túlságos konzerva­tivizmus épugy árt az országnak és a népnek, mint a túlságos radikalizmus. Amint a szociáldemokrata pártnak be kell látnia azt, hogy a múltban sokat csetlett-bot­lott és ebből a múltból tanulnia kell neki, és amit rosszul csinált, azt a jövőben ne utánozza, és hogy elvi felfogása, magatartása, bizonyos szempontból uj formát öltsön, épugy a kor­mányzatnak is meg kell azt értenie és be kell látnia, hogy neki is feladatai vannak a XX. szá­zad legégetőbb demokratikus problémáival szem­ben. Ezeket a problémákat valamennyien közös érdekkel szolgáljuk. Sem a konzervativizmus ős­talajába nem szabad leágyazni magunkat, sem pedig a radikalizmus paripájára felülni és messze régiókba száguldani, mert ugy az egyik, mint a másik sírját áshatja a nemzetnek. Ezeket voltam bátor erre vonatkozólag el­mondani. Azt mondtam, provokáltak erre, mert nem akartam ezeket a kérdéseket szóvátenni. Meg vagyok arról győződve, hogy amint ezt Apponyi t. képviselőtársam mondotta, amint a polgári elemek hozzásimulnak a szocialisták be­vonulásával a demokratikus eszméhez, ugy a szocialisták is hozzásimulnak a polgári elemek igazságos elveihez, azok is levetkőzik azokat a hibákat, amiket a múltban elkövettek és a jövő­évi január hő 10-én, szerdán. 117 ben iparkodnak nemzeti alapon kiépíteni szer­vezeteiket. Ha pedig ezt nem tennék, — én nem vita­tom most azt a kérdést, hogy a mostani veze­tők egyénisége és személye garancia lehet-e erre — akkor nemcsak a nemzetgyűlés többségével, nemcsak velünk, hanem a becsületes keresztény magyar munkássággal fogják szembetalálni magu­kat. A munkásság nem engedi még egyszer. hogy falhoz állítsák, hogy forradalmat és kom­munizmust csináljanak vele, a munkásság azt akarja, hogy legyen becsületes, demokratikus haladás kereszténv és nemzeti alapon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) En az ország kormányzásában nem csak a konzervativizmust, de a radikaliz­must is a maga kommunista és demagóg kihaj­tásaival károsnak tartom. Mi keresztény és nem­zeti alapon iparkodunk a demokratikus eszmék megreformálására, arra, hogy azokat a nagy gokat, amelyeket a század felvetett és amelyek ma minden modern nemzetnek az alap­kövei, itt is megvalósítsuk. Minden keresztény embernek beékeli látnia, amit^az egyik szocia­lista iró, Saint Simon mondott: Az égiekről a földi erkölcs felé kell tekintetünket fordí­tanunk, s a vallás feladata a társadalmat azon magasztos céljában is támogatni, hogy a szegény néposztályok sorsa lehető gyorsan megjavittassék. A vallást szintén be kell állítani a maga erkölcsi erejével a társadalmat átformáló de­mokratikus munkába. Szent meggyőződésem, hogy ezt csak keresztény és nemzeti alapon lehet tenni, s nem engedheti meg magának egy párt, egy frakció sem azt a luxust, hogy más elvek­kel iparkodjék ebben az országban felülkere­kedni, hogy nemzetközi és antikrisztiánus esz­mékkei az országot még egyszer rombadöntsék. Hét és fél millió magyar él ma ebben az országban, hét és fél millió magyar van csonka Magyarországon, egy maradék nemzet vagyunk csak, egy tenyér Európa térképén. Mi minden­féle társadalmi utópiákba és kalandokba nem mehetünk bele. Tudjuk, hogy nagy feladat vár reánk, mert ott van Oroszország, ahol még min­dig a kommunizmusnak vörös csillaga világit, bár más formában, mint ahogy eleinte. Látjuk, hogy a nemzetközi eszme itt is, ott is iparkodik felfordítani a rendet és leteperni mindazokat, akik nem á nemzetközi eszme hívei és hirdetői. Ebben a küzdelemben meg kell állanunk a helyünket. S nekünk, keresztényszocialistáknak az a felfogásunk, hogy óriási feladat vár reánk ebben a munkában. Nekem az a felfogásom, ami Todt svájci protestáns lelkésznek, aki azt mondta : aki a szociális kérdést meg akarja érteni, tartsa jobbjában a nemzetgazdaság­tanról szóló müveket, baljában a tudományos szocializmus iratait, s maga előtt tartsa nyitva az evangéliumot. Bennünket ezek az eszmék, ezek az igazsá­gok vezetnek. A kormánynak mai működése nem szolgálja ezeket az eszméket, ezeket az 16*

Next

/
Thumbnails
Contents