Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. 99 mezőgazdasági téren uralkodik. Ezt a munkanélküliséget, ezt a problémát, a mezőgazdasági munkáskérdés nagy problémáját másképen nem oldhatjuk meg, mint egészséges földreform keresztülvitelével, vagyis, ha lehetővé tesszük, hogy ezeknek az embereknek, akik a mai gazdasági körülmények között nem juthatnak munkához, legalább néhány hold földet juttassunk, amely legalább a legminimálisabb megélhetésüket biztosítja. De fontos a földreform egészséges keresztülvitele a nemzeti integritás szempontjából is. (ügy van ! balfelöl.) Ma fontos az, hogy a nemzet minden erejét összeszedje, hogy ebből a mai helyzetéből valahogy kievickéljen, kiszabaduljon. Már pedig miben van a nemzet ereje, mélyen t. Nemzetgyűlés? Vájjon abban a gyüszünyi aranykészletben, amely siberek utján még nem vándorolt ki ebből az országból, hanem valami módon megrekedt; vagy azokban a palotákban, amelyek a bankok konjunkturális millióiból épültek, vagy pedig azokban a latifundiumokban, azokban a nagybirtokokban, amelyek itt terpeszkednek Magyarországon ? Talán ezekben van a nemzet ereje ? A nemzet ereje sem ebben, sem abban nincs, hanem egyedül a földet túró, földet élvező parasztságban. Ez a parasztság volt az, amely évezredeken át munkájával fentartotta ezt a nemzetet ; ez a parasztság volt az, amely a nemzeti elnéptelenedés idején a maga természetes szaporaságával benépesitette az országot. A tatárjárás után minden parasztkunyhó egy-egy csiratelepe volt, amelyből a nemzet jövő reménységének nagy erdeje nőtt ki ; egy csiratelep, amely elszaporodva, hatalmas erdőkké nőve, ha sokára is, ha 160 év múlva is, de visszahódította ennek az országnak az integritását. Nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy mi paraszttenyésztést, kisgazda- és földmi vesszaporitást eszközöljünk az országban. A nemzet ereje ebben van, és ha 5 millió paraszttal több lesz ebben az országban, az már nem lesz képes elférni ezen a csonka Magyarországon és a maga természetes expanzivitásával széttolja a határokat a Kárpátoktól egészen le az Adriáig. (Ugy van! a balközépen.) Nagyobb érdeke a nemzetnek, hogy 5 millió földmivessel és paraszttal több legyen ebben a hazában, mint hogy 50 nagybirtokossal több legyen. Azt hiszem, ebben a kérdésben is egyetértenek velem nemcsak azok, akiknek nem érdeke, hogy ellen mondjanak nekem, hanem azok a nagybirtokosok is, akik belátják azt, hogy a nemzet integritása szempontjából is óriási szükség van a földmivesosztály szaporítására, aminek egyik legfontosabb eszköze a földbirtokreform helyes végrehajtása. Báthory István erdélyi fejedelem annak idején, amikor egy nagy háborúra készült, azt mondotta: Ha 200.000 paraszttal több volna a kezem alatt és ebben a hazában, akkor nem főne a fejem Magyarország sorsáért. Czettler NAPLÓ vm. Jenő t. képviselőtársam egyik tegnap átadott felolvasásában, amelyet a Magyar Tudományos Akadémiában tartott, olvastam, hogy, ha jól emlékszem, 1807-ben, amikor az első porosz felszabadulás kezdődött a francia járom alól, a poroszok azzal kezdték, hogy a jobbágyságot eltörölték, a katonaságot demokratizálták és a nép jogait emelték. Főleg ez a körülmény okozta azt, hogy a porosz nemzet lélekzetbez tudott jutni és hogy akkora erkölcsi és fizikai erőre tett szert, hogy a franciát le tudta győzni ós országát Európa egyik leghatalmasabb államává tudta felépíteni. Meg vagyok győződve, hogy Németország, amely ma szintén egyike a legdemokratikusabb államoknak, ezt az erkölcsi erőt most is megőrizte és szent meggyőződésem, hogy ezzel az erkölcsi erővel ismét olyan történelmi eseményt fog produkálni a franciákat illetőleg, mint annak idején az első francia megszállás alatt. A nemzet integritása szempontjából is rendkívül nagy szükség van tehát arra, hogy mi egy egészséges földreform keresztülvitelét forszirozzuk és megvalósítsuk. Már most mi a helyzet? A múlt nemzetgyűlés 1920-ban megszavazta a földreformtörvényt. Azóta immár két és fél esztendő telt el, azonban a földreformtörvénynek a gyakorlati életben való megvalósulását keresztülvive még nem láttam. Látunk kikezdéseket, de nem látunk egész munkát, nem látjuk a törvénynek a maga teljes egészében a gyakorlati életbe való átültetését. A földmivelésügyi ministerium kimutatása szerint 4300 községből 1335 községben kezdték meg a birtokrendező eljárást, 2966ban pedig nem. Szóval Magyarország községeinek egyharmada sincs abban a szerencsés helyzetben, hogy ott a földbirtokrendező eljárást megkezdték volna. Azt is jó megjegyezni, hogy ha valamely községben a földbirtokreformeljárás az igénybevételt ki is mondja, az még nem jelenti azt, hogy a föld egyúttal az igénylők kezébe is jutott. Amit most felolvastam, a házhelyekre vonatkozik, de nem állunk másként a földbirtokot illetőleg sem. A 4300 községből megváltás utján 114 községben jutott föld az igénylőknek és a majdnem egy milliónyi igénylőből mindössze 44.000 jutott földhöz. Ebbe a 44 ezerbe azonban azok is bele vannak számítva, akik kisajátítás, parcellázás utján, vagy egyéb módon, kisbérletek utján jutottak földhöz. Ha ezt a metódust követi a földbirtokrendező-bíróság munkájában a törvény végrehajtását illetőleg, akkor el lehetünk készülve arra, hogy 15—20 éven keresztül sem lesz képes végrehajtani csonka Magyarországon a földreformtörvényt ; 15—20 éven keresztül sem akkor, amikor valamennyien tudjuk, hogy a földreformtörvény érvénye mindössze öt évre terjed ! Elsőrendű érdeke tehát a nemzetgyűlésnek — nemcsak a népnek, hanem a nemzetid