Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-81
98 A nemzetgyűlés 81. ülése 1923. évi január hó 10-én, szerdán. pontjából akarjuk a kormány működését bírálni, az első probléma, az első kérdés, amellyel foglalkoznunk kell, a földbirtokreform kérdése. (Igaz! Ugy van! half elől) A magyar nép álma, vágya évtizedek óta a föld. Az a gondolat hevítette a habom napjaiban is, hogy ha hazajön a harctérről, juttatnak neki egy házhelyet, amelyen hajlékot építhet magának s néhány hold földet, amellyel kárpótolva lesz azokért a szenvedésekért, amelyekben a harctéren része volt. Ez lelkesítette a harcok tüzében, ez ösztönözte nagy nemzeti cselekvésekre, s ennek a gondolatnak, ennek a reménységnek tudatában áldozta fel sokszor életét, vagy ha életét, nem is, legalább egészségét és testi épségét. És mi lett e gondolat realizálásából, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés? (Egy hang a szélsöbalóldalon : Toloncház és Zalaegerszeg !) Felelős és felelőtlen tényezők tényleg nagyon sokszor végighúzták a mézesmadzagot a föld népének száján, kilátásba helyezték a földbirtokreformot, realizálni azonban csak a legutóbbi időben sikerült az ígéreteket. Nem is lett volna kívánatos, hogy akkor sikerüljön, amikor a háború befejezést nyert, mert abban az időben lelkiismeretlen demagógok a saját tőkéjük gyarapítására használták fel ezt a gondolatot, s annyira túlzásba vitték, hogy az ország gazdasági helyzetét rontották volna vele, annyira túlzásba vitték, hogy ezt a földbirtokreformot — amelyet a Károlyi-éra és a Károlyi-kormányzat kontemplált — a gyakorlati életben megvalósítani nem is lehetett volna. Szeder Ferenc: Pedig Nagyatádi is ott volt ! Csik József : Én tudom azt, mélyen t. képviselőtársam, hogy Nagyatádi is ott volt. Nekem azonban nincs okom róla mást feltételezni, mint azt, hogy ő erkölcsi kényszer hatása alatt volt kénytelen ugy cselekedni, ahogyan cselekedett. Szeder Ferenc: Hogyne! Akkor mindenki erkölcsi kényszer hatása alatt cselekedett! Csik József: Kérem az elnök urat, méltóztassék a tanácskozóképességet megállapitani. Elnök (csenget) : A képviselő ur a tanácskozóképesség megállapítását kéri. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (összeszámlálja a képviselőket). Esztergályos János: Tizenheten vannak, mint a gonoszok 1 Erdélyi Aladár: Azok csak heten voltak! Elnök : A jegyző ur jelentése szerint csak huszonöt képviselő ur van jelen. Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget) : Az ülést újból megnyitom. Kérem Csik József képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Szives elnézését kérem a kormánypártnak azért, hogy a tanácskozőképesség megállapítását voltam bátor kérni, de alkalmat akartam adni arra, hogy mint agrárpárt ne fosztassák meg attól az élvezettől, hogy bár nem valami szakszerű, de legalább is gyakorlati kritikáját hallja a földreformnak. (Halljuk! Halljuk!) Előadásomban addig jutottam, hogy a Károlyi-kormánynak földreformpolitikája nélkülözte a reális alapot, ugy hogy azt a gyakorlati életben megvalósítani alig lehetett volna. Demagógián épült fel és nem az észre, hanem inkább a szenvedélyekre építette e földreform végrehajtását. Talán bizonyos szempontból örvendetes jelenség is volt, hogy a kommunizmus ennek a földreformnak a végrehajtását megakadályozta. A kommunizmus földreformjáról, azt hiszem, felesleges beszélni, amennyiben az a rendszer közössé tette a földet. Hogy mi haszna volt belőle nemcsak az országnak, hanem a népnek is, azt valamennyien keservesen tapasztaltuk. Végre 1920-ban sikerült a nemzetgyűlésnek egy földreformtörvényt létrehoznia. En voltam bátor már egy beszédemben részletesen ismertetni azokat az okokat, amelyek Magyarországon egy életképes, egészséges földreformnak mielőbbi megvalósulását követelik. Nem akarok ismét erről beszélni, azonban, amikor a nemzetgyűlés szives türelmét igénybe veszem, leszek bátor két szempontot ismertetni, amelyek szintén amellett szólnak, hogy a nemzetgyűlés helyezkedjék arra az erkölcsi és nemzeti magaslatra, hogy egy egészséges földreform keresztülvitelét mielőbb végrehajtsa. (Helyeslés bal felöl.) Az első, amiért nagy szükségünk van a földreform mielőbbi végrehajtására, a mezőgazdasági munkáskérdés. A mezőgazdasági munkáskérdés óriási problémaként nehezedik a gazdasági életre. Ugyanis az a helyzet, hogy míg egész Magyarországon 11,399.122 mezőgazdasággal foglalkozó polgár közül 3 millió volt a földmunkás, vagyis 25%, addig csonka Magyarországon 4,190.527 egyén közül több, mint másfél millió a földmunkás, vagyis több, mint 37°/G. Csonka Magyarországon tehát 12 százalékkal több a földmunkások száma, mint volt egész Magyarországon. Ebből a körülményből az következik, hogy a nagybirtoknak ma 12%-kal többet kell elbírnia és eltartania, mint amennyit egész Magyarországon eltartottak. De nemcsak 12°/o-kal kell többet eltartania, mert köztudomás szerint békeidőben a földmunkásságnak nagy hányada, legalább is 12°/o-a nem mezőgazdasági téren kereste meg kenyerét, hanem vasútépítéssel, erdőirtással és egyébb munkával. Tehát körülbelül 24—25% az, amelyet ma a mezőgazdasági birtoknak el kell tartania. Egészen természetes, hogy ezt nem képes a mezőgazdasági nagybirtok eltartani és ennek legtermészetesebb következménye az a nagy munkanélküliség^ amely ma
