Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-81

A nemzetgyűlés 81. ülése 1923, '. évi január hó 10-én, szerdán. 97 nak önmagunk leszünk az okozói. Ma csak egy politika létezik, t. Ház, s ez a hazafias kötelesség teljesítésének politikája, (Ugy van! balfelől.) Nekem ebben a pillanatban eszembe jut a nagy gondolkozónak, Goethe-nek egy mondása : »Die Pflicht ist die Forderung des Tages.« »A kötelesség a mai helyzetnek követelménye.« Nekünk, akik itt ülünk, akár ott, azon az oldalon, akár itt, az ellenzék padjain, csak egy kötelességünk van és egy kötelességünk leket : egységesen teljesíteni azt, amit a haza egységes érdeke tőlünk megkövetel. (Helyeslés.) Az indemnitást elfogadom. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Már csak a parlamenti szokás szempontjából sem mulaszthatom el, hogy az előttem szóló mélyen t. képviselőtársam szavaira röviden ne reflektáljak. Azt gondolom, hogy amiket ő a konstruktiv politika szempontjából volt szives felvetni, sok meggondolásra adhatnak alkalmat, s az a meggyőződésem, hogy ha azok az életben is realizálódnának, sok tekintetben más irányba terelnék a kormányzati rendszert. Nekem az a felfogásom azzal kapcsolatban, amit ő volt szives hangoztatni, hogy a szociáldemokráciát igenis arra kell bírnunk, hogy nyiltan valljon szint arra vonatkozólag, vájjon milyen mértékben, milyen irányban, milyen céloktól vezéreltetve akar a nemzet konstruáló politikájában résztvenni. Ezzel szemben azonban most is az a felfogásom, hogy nem elég csak Ígéretekre támaszkodnunk, hanem a szociáldemokráciának erkölcsi kötelessége tettekkel bizonyítani, hogy tényleg minden erejét, érzését, tehetségét a nemzetfelópitő politikába állítja be. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A szociáldemokrácia ígéreteket sokszor tett már, a gyakorlati tettek azonban mindig megcáfolták azokat az ígéreteket, amelyeket itt a parlamentben is a szociáldemokrata vezérek részéről elhangzani hallottunk. Ami a zsidókérdést illeti, itt is abban a felfogásban vagyok, hogy nem azzal a pofozó felfogással és politikával kell ezt a kérdést megoldani, amint azt némelyek akarják, hanem gazdasági téren kell a keresztény elemnek az érvényesülést lehetővé tenni. (Helyeslés balfelöl.) Nem ugy kell a zsidókérdést megoldani, hogy éjjel felpofoznak néhány zsidógyereket, hanem ugy, hogy a keresztény elemet minden téren, társadalmi és gazdasági téren emelni és támogatni kell. Abban is egyetértek a mélyen t. képviselő úrral, hogy a nemzeti konszolidáció kérdésében, a nemzet naggyátéteiében nekünk ellenzékieknek is össze kell fognunk, együtt kell haladnunk a mai kormányzattal. Azt hiszem, mikor erről a kérdésről volt szó, s amikor ezen kérdés mögött pártdiktatúra vagy pártpolitika nem rejlett, mindig ott álltunk a kormány mellett, és azt mondhatom, hogy a jövőben is ott fogunk állani. Nem vonhatom le azonban azt a konzekvenciát, amelyet az előttem szóló mélyen t. képviselő ur volt szives beszédében levonni, hogy t. i. ő megszavazza a szóbanforgó, a tárgyalás alatt levő javaslatot. Neki az az egyéni meggyőződése, hogy ez nem bizalmi kérdés. Mi viszont arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ez igenis a legteljesebb mértékben bizalom kérdése a kormánnyal szemben. Sokkal jobban becsülöm az előttem szóló t. képviselőtársam egyéni tulajdonságait, semhogy a legtávolabbról is kétségbe merném vonni, hogy őt a legtisztább és legbecsületesebb meggyőződés vezeti, nem veheti azonban tőlünk rossz néven senki, ha mi ezzel a meggyőződéssel szemben arra az álláspontra helyezkedünk, hogy mi igenis ebből a kérdésből bizalmi kérdést csinálunk s hogy a kormányzat mai rendszere miatt ezt az indemnitást, ezt a felhatalmazási javaslatot nem fogadhatjuk el, vele szemben bizalommal nem viseltethetünk. Minden meggyőződés szubjektív kérdés, s ha nekünk ez az egyéni meggyőződésünk és vélekedésünk, ezt tőlünk rossz néven venni nem lehet. Nekünk az a felfogásunk, hogy abban a körülményben, hogy ma törvényen kivüli, exlexállapot van, nagy része van a mai kormánynak. Amióta a kommunizmus megbukott, már negyedszer állt elő Magyarországon az a helyzet, hogy törvényen kivüli állapot következett be. Ha jól emlékszem, ebből a négy helyzetből három exlex-állapot a mai kormányzati rendszer idejére esik. Az első 1922 januárjában kezdődött amiatt, mert a pénzügyminister ur késedelmesen terjesztette be a törvényjavaslatot s a nemzetgyűlésnek nem volt ideje azt kellő időben letárgyalni. A második exlex-állapot 1922 júliusában jött reánk, szintén a kormány késedelmeskedése miatt, miután a választásokat annyira kitolta és a nemzetgyűlés összehívását annyira elhalasztotta, hogy annak nem volt fizikai ideje az indemnitás ietárgyalására. A harmadik most köszöntött be. A kormány az utolsó pillanatban adta be a javaslatot « az a kormány, amely olyan eszközökkel intézte a választásokat, nem kivánhatja az ellenzék részéről, hogy iránta bizalommal viseltessék, s alig egy hét alatt ezt a javaslatot letárgyalja és elfogadja. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A pártom részéről felszólaló képviselők többé-kevésbé részletesen ismertették azokat az okokat, amelyek miatt az indemnitási javaslattal szemben bizalommal nem viseltetnek. Én nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, s főleg egy szempontból óhajtom a kormány működését bírálat tárgyává tenni, s ez a szempont a mezőgazdasági szociálpolitika szempontja (Halljuk! a baloldalon.) Ha a mezőgazdasági szociálpolitika szem-