Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

9Ù À nemzetgyűlés 74. ütése 1922. szívvel. Azt látom, hogy akiktől sorsunk függ, azok a nagy hatalmasságok is szabadkőművesek, azt látom, hogy Lloyd George, aki döntött sorsunk fölött, . . . Láng János : Ezek tettek bennünket tönkre ! Rupert Rezső : . . . Millerand, Bonar Law, Wilson, Harding, az angol király mind szabadkőművesek, (Zaj jobbfelöl.) Láng János: Akkor még nem ilyen volt a szabadkőművesség ! Rupert Rezső: Az én magyar szivemnek nagyon természetesen haragudnia kellene ezekre a szabadkőművesekre, mert hiszen ezek csinálták a trianoni békét, de ha viszont arra gondolok, hogy más oldalról pedig ugyancsak a szabadkőművesek segítenek a magyar nyomoron, . . . Láng János ". Először egy pofont adnak, azután segítenek! Rupert Rezső : . . . akkor kétségben vagyok az iránt, hogy ez a leigázásunk szabadkőműves tény volt-e vagy sem. Láng János: Tisztára az! Rupert Rezső: Ezeknek az államoknak egy része, mint Olaszország és Franciaország, jó katholikus állam s mi is körülbelül katbolikus állam vagyunk, mégis leigáztak bennünket. Azt látom azután, hogy ellenségeink között ott vannak a nagy protestáns államok is, mint Anglia és Amerika is, amelyek szintén leigáztak bennünket. Akkor, amikor viszont Magyarország jelentékeny része, integráns része szintén protestáns, ebben a nagy zűrzavarban nem tudok eligazodni . , . Láng János: Látjuk! Rupert Rezső : ... és nem is akarok eligazodni, mert a mi hazánknak, a mi szegény tönkretiport országunknak nem érdeke, hogy most ezen vagy azon a címen vesszünk össze velük. Én csak megijedek a nagy hatalmuktól, félek szörnyű hatalmuktól, félek attól hogy ezek a szabadkőműves politikusok, ezek a világhatalmat jelentő emberek, ha mi még folytonosan orron is vagdossuk őket . v

. Halász Móric: Oh, a kis ártatlanok! Rupert Rezső :... még kevesebb jóindulattal, még kevesebb rokonszenvvel fognak felénk fordulni. Nemzeti érzésűnek, jó magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy én lelkemnek minden titkát, érzését kitárom, kikiabálom a világnak még akkor is, ha ezzel esetleg ártok a hazának. Hiszen Tisza István gróf, akiről megemlékezett a t. előttem szóló, csak jó magyar volt, ezt senki sem vonhatja kétségbe . . . Halász Móric ". Nem is volt szabadkőműves. Rupert Rezső : . . . mégis azt mondotta, hogy nem a fellengzősségben, a hansros szavt k kiabálásában van a hazafiság, hanem a yyakorlati kérdésekben kell megmutatkozni a hazafiságnak, és ha százszor át kell is lépnünk a három színre festett korlátokon, akkor is átlépünk rajtuk, ha a hazának ezzel szolgálatot teszünk. Itt is igy van. Ne vesszünk össze az egész világgal. Ha évi december hó 18-án, hétfőn. mirajtunk a szabadkőművesek segítenek, ha attól azt várhatjuk, hogy segit rajtunk, .. . Halász Móric: Ha! Rupert Rezső : . . . akkor ne bántsuk a szabadkőművességet, de még akkor se bántsuk, ha félnünk kell tőlük, hogy még jobban tönkretesznek bennünket. Láng János: Timeo danaos, et don a f erén tes! Rupert Rezső: Azért hibáztattuk kezdettől fogva azt a snájdig lépést, amelyet Gömbös Gyula t. képviselőtársam égisze alatt működő MOVE egyesület elkövetett, amikor a budapesti szabadkőművespalotát egyszerűen okkupálta. Ez külföldi viszonylatokban a mi külügyi politikánkat érintőleg nem volt okos lépés. Nem volt okos lépés még akkor sem, ha talán a mi érzelmi igényeinket kielégítette is. Nem volt okos azért, amint már bátor voltam mondani, mert hiszen mi szabadkőműves nagyhatalmasságoktól függünk és nem szabad és nem lehet velük ujjat húzni. T, Nemzetgyűlés! Minden téren hallunk szép szavakat, fellengzőségeket, azonban az a harmónia, amiben egy ország élete jól mehet, az az atmoszféra, amelyben meg lehet menteni egy bajbajutott államot, ez az atmoszféra nincs meg sehol. Azért pecfíg, hogy ez a harmónia nincs meg, természetesen elsősorban magukat a kormányférfiakat, a mi vezető aktiv államférfiainkat kell felelőssé tenni. Az ő kötelességük lett volna itt az érzések, szavak és tények között azt a harmóniát megteremteni, amely harmóniában, amely éghajlat alatt tudunk csak közeledni az Igéretföldje felé. Csak az a harmónia, atmoszféra, amely az életnek kedvez, vezethet az Igéretföld felé, az integritásnak boldogságába. Allamférfiaink amellett, hogy meg vagyok róla győződve, maguk is látják, hogy nem jól mennek a dolgok, — hiszen hiába eresztették útnak a szenvedélyeket, hiába nem vetettek gátat a sok fellengzősségnek, izgatásnak, demagógiának —, a végén mégis eljönnek és figyelmeztetnek bennünket józanságra, figyelmezhetnek arra, hogy jelszavainkat kissé tompítsuk le. Azt hiszem, ez kissé későn van és nem elég intenzív az, amit ők evégből cselekesznek. Úsznak az áradattal ők is, annak hullámaira kerültek, és természetes, hogy a hullámokról, sokszor szennyes hullámokról, felszálló párázatok ködéből ők se látnak ki. Valóban igazi erkölcsi nagyság, igazi értelemben vett gentlemanek kellenek ahhoz, hogy az ilyen áradattal, a jelszavaknak, a demagógiának áradatával szembe tudjanak szállni, pedig szembe kellene vele szegülmök, mert ők az egyedüliek, akik odakiálthatnak és a mindenfelől össze-vissza fújó és a hullámokat verdeső szeleket visszaparancsolhatják barlangjukba; ők azok, akik odakiálthatják nekik a quos ego-t. Nemcsak a külpolitikát érintő jelszavak és a demagógia ellen nem lépnek fel eléggé, de bent is és kormányzati tényeikben is csak olyant látúnkj elyant-' tapasztalunkj -ami árt-a végső