Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-74
À nemzetgyűlés 74. ülése 1922. óéinak és ami akadályoz bennünket a végső cél elérésében. Mindenekelőtt nem sokat törődnek nemzetgazdasági életünkkel. Látjuk, hogy a jelszavak hatalmát már annyira elismerik, hogy elnézik, hogy ezeknek a jelszavaknak örve alatt tönkretétessenek exisztenciák, ezren és ezren az adózó alanyok közül elpusztíttassanak. Az egész hivatalos politika is tévesztett utakon jár, különösen a nemzetgazdasági kérdéseket illetőleg, mert az, ami egy nemzet gazgasági rendjét valahogyan helyes mederbe tudná terelni, az adózási rendszer, az sem nyugszik nálunk helyes alapokon. A mi adózási rendszerünk egyenesen antiszociális. Hiszen csak egy kis példára hivatkozom, arra, hogy ujabb keletű adótörvényeinkben jutalmat adunk annak, aki az adót hamarább fizeti le. Ez tulajdonképen jutalom a gazdagoknak, mert csak a gazdagok, a tehetősek tudják előre lefizetni az adót, és most azért, mert gazdagok, mert tehetősek, mert van pénzük, hogy kifizethessék adójukat, a végösszegből 10—20—30 °/o-ot elengednek nekik, ellenben megbüntetik azt, aki nem fizetett és aki azzal, hogy nem fizette le adóját, be is bizonyította, hogy nem tudta lefizetni : megbüntetik a nyomorgó exisztenciát. Perlaki György: A 20°/o a kicsinek van elengedve, nem a nagynak ! Dinich Ödön : Nem ismeri az adórendszert. Rupert Rezső : Ez az adórendszer külön vexációkkal van összekötve. Látjuk a forgalmi adónál a sok vexálást, ugy, hogy elveszik az embereknek kedvét a munkától, a vállalkozástól. Most már majd motozni is lehet, mert a siberek ellen ... Rothenstein Mór: Állítólag! Rupert Rezső : . . . állítólag a siberek ellen alkotott szakasz nem mondja ki, hogy ez csak a siberek ellen irányul, hanem a finánchatóságok majd alkalmazzák azt mindenki ellen, aki ellen nekik jól esik, alkalmazzák majd választások alkalmával valószínűleg az ellenzéknek minden rendű és rangú adózó polgárával szemben. Ugyanilyen a vámpolitikánk is. A mi vámpolitikánknem gazdasági vámpolitika, nem gazdasági vámokat vetnek ki minálunk, hanem pénzügyi vámokat. Minden arra irányul, hogy a tál lencséért eladják az örök üdvösségüket. Szükség van hirtelen, pillanatok alatt, pénzre és ezért a fontos cél csak az, hogy az adózó pénzét, az állami jövedelmeket behajtsák, hogy legyen a költekezésre, de azzal nem törődnek, hogy az ilyen adórendszer, az ilyen vámrendszer a nemzet gazdasági életét sorvasztja és elpusztítja az adózó alanyokat. Semmi rendszer a vámpolitikájukban. Nem védelmi vámpolitika ez, s mert azt látjuk, hogy az országban nem termeit árukat nem engednek behozni, ellenben, hogy csak egyetlen példára mutassak rá, itt van a mi virágzó cipőiparunk és mégis milliárdokat érő cipőket en-. NAPLÓ VII. évi december hó 18-án, hétfőn, 91 gednek ide behozni akkor, amikor mi ebben a tekintetben igazán erősek vagyunk. Hiszen méltóztassanak csak elmenni a külföldi városokba, Berlinbe, ahol akárhány helyen ki van irva : »magyar cipőmester«, annyira hires világszerte a mi cipőiparunk ; mégis milliárdokra menő kész cipőt engednek ide behozni, viszont azonban a forgalmi adót behajtják rajta. Az egész kisiparos-társadalom, a kiskereskedő-társadalom, de a gazdatársadalom is már szinte ingerültséggel fordul ez ellen az adózási rendszer ellen. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert méltóztassék csak azt elképzelni, hogy az a szegény földmives ember messze elmegy, vásárra viszi az állatját, el kell adnia ; órákat, sokszor egy egész napot is el kell várnia azért, mig tőle a forgalmi adót beszedik. (Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A gazdasági élet egész területén rendetlenség van, pusztulásnak indultunk, sorvadunk, és ennek a vége jó nem lehet. (Ugy van/ a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak csak a francia forradalom előestéjére visszagondolni, a francia forradalmat is nagyrészben a francia kisipar tönkretétele váltotta ki ; emlékezhetünk arra, hogy 1788-ban hirtelen nagyon súlyos válságba került a francia kisipar az eltévesztett vámpolitika miatt. Hát, t. Nemzetgyűlés, egyéb üldözések is napirenden vannak. Kormányhatalmi úton-módon, rendeletekkel, törvényekkel hány meg hány embert megfosztottak az exisztenciájátói, elvették a vállalataikat valósággal kommunista módra ; visszariasztják a dolgozó embereket attól, hogy dolgozzanak, hogy vállalkozzanak. Hiszen ilyen rendszer mellett, amely már majdnem három éve ebben tobzódik, nem mer tulajdonképen senki sem vállalkozásba fogni. Hyen nemzetgazdasági alapon nem épülhet fel helyes, nyugodt, szilárd, jó, biztos, kielégítő államgazdasági rend sem, mert hiszen az államgazdasági rend alapja a nemzetgazdaság, az a termőtalaja, oda bocsátja a gyökereit; ha nincs nemzetgazdaság, hiábavaló lehet mechanikus pénzügyi rendszert bevezetni, annak előbb-utóbb bukás, csőd lesz a vége. Pedig a mi államgazdaságunknak súlyos terhei vannak, vele szemben súlyos igényeket támasztanak és őneki ezeket az igényeket ki is kellene elégíteni. De ez szinte teljességgel lehetetlen. Lehetetlen nemcsak azért, mert az anyagi bázist, a materiális bázist elveszik az államgazdasági rend alól, hogy a nemzetgazdaságot megsanyaritják, hanem lehetetlen az államgazdasági rend megerősödése azért is, mert betömik az adózásnak, a közteherviselésnek lelki forrásait is. Mert ahhoz, hogy egy ország népe jó adózó legyen, kell annak a népnek a lelkülete is, a közhangulata is és szükséges mindenekelőtt a bizalma azok iránt, akik az állam pénzügyeit viszik ; szükséges tudniok azt, afelől biztosaknak kell lenniök, hogy az az- áldozat, amit ők meghoznak, jó helyre jut, jó célokra lesz felhasználva. Hogyan bizzék azonban egy nemzet a maga kormányában, hogyan fizessen szívesen . adót, hogyan lehessen tőle adómorált követelni 3 19
