Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-74
A nemzetgyűlés 74. ülése 1922. földre szabadkőműves és zsidó bankárokhoz, mert hiszen — ezt be kell látnunk, sajnos, hogy igy van — akárhány külföldi zsidó szabadkőműves bankház van, — hogy az önök terminológiáját használjam — amely hatalmasabb és gazdagabb, mint a mai Magyarország. Ha nekünk segitségre van szükségünk, akkor azt, akihez segítségért fordulunk, nem ütjük orron. (TJgy van! a szélsőbalóldalon.) Nem is őszinte és becsületes az ilyen politika, mert ez csak szavalópolitika. Azt látjuk ugyanis, hogy amig szaval, amig a társadalomban gyűlöletet hirdet, amig ezer részre akarja szétbontani a társadalmat, aközben a maga üzleteit a zsidókkal megcsinálja. (TJgy van! a bal- és a szélsőbalóldalon.) Szilágyi Lajos: Pl. Blumen thai lal ! Pikler Emil: Kinevezi őket főtanácsosoknak! Rupert Rezső : Azt látjuk, hogy a kormánysajtó napról-napra mind hevesebben izgat a zsidóság ellen, s ugyanakkor azt látjuk, hogy azok, akik ellen izgat, név szerint, személy szerint is főtanácsosokká, kormányfőtanácsosokká, gazdasági főtanácsosokká — a jó Isten tudja, hogy még milyen címek vannak — lesznek, mindent megkapnak, s végeredményben a tisztelt kormány azt cselekszi, amit a bankok neki épen parancsolnak. (TJgy van! a bal- és a szélsőbalóldalon.) Propper Sándor: Ott vergődik a bankok kezében ! Beck Lajos: Most Kuna P. András lesz főtanácsos ! (Derültség.) Elnök : Mivel ugy látom, hogy a képviselő ur hosszabb beszédet akar mondani, az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja él.) Elnök*. Az ülést újból megnyitom. Rupert képviselő ur folytatja beszédét. Rothenstein Mór : Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. (Zaj:) Elnök : A Ház tagjai nincsenek tanácskozóképes számban jelen. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik folytatólagosan Eupert Eezső képviselő ur. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Eddig arról beszéltem, hogy miközben a hivatalos erkölcs emberei jelszavakkal dolgoznak, a gyakorlatban ők maguk tényeikkel hogyan magyarázzák meg ezeket a jelszavakat. Miközben filoszemitizmussaí vádolnak meg bennünket, akik pedig semmi más alapon nem állunk, mint a filohungarizmus alapján; egyúttal megvádolnak azzal is, hogy ezt mi zsebórdekből tesszük. Eddig évi december hó 18-án, hétfőn, 89 legalább a közhit minden időben az volt, hogy az ellenzék nagyon száraz kenyeret eszik, hogy az ellenzékiség exiliumot jelent, ami természetes is, mert hiszen távol van a hatalomtól. Azzal szemben,. amit a kormánypárt a mi szemünkre vet, azt hiszem, mi sokkal inkább hivatkozhatunk vádlóinkkal szemben arra, hogy csak őket vezetheti zsebkérdés. Perlaki György : ugyan, hogy lehet ilyesmivel egy pártot megvádolni? Hogy lehet ilyent mondani ? Rupert Rezső : Talán a t. képviselő ur is megvádolt bennünket? Perlaki György: Én nem. Nem szoktam ilyen vádakat hangoztatni. Rupert Rezső: Vegye mindenki magára, akinek az inge. Mi, ügyvéd-képviselők tapasztaljuk, hogy amivel meggyanúsítanak bennünket, hogy t. i. mi zsidókiienturára pályázunk, annak az ellenkezője szokott bekövetkezni. Egészen bizonyos ez, mert hiszen annak a zsidónak van elég esze és nem énhozzám, vagy egy másik ellenzéki kartársamhoz megy, ha valami baja van, hanem elmegy a kormánypárt padjain ülő ügyvédképviselőhöz. Esztergályos János: Maguk küldik oda! Rupert Rezső: Az igazat megvallva, mi magunk küldjük oda őket némely nehéz kérdésben. Akik már hozzánk jönnek, azok olyan biztosak a dolgukban, azoknak olyan igazuk van, hogy még reánk is merik bizni ügyüket, reánk, akik a hatalom előtt nem vagyunk kedvesek. Láng János : A bíróságnak mindegy lehet ! Rupert Rezső : Megvádolnak bennünket azzal is, hogy miközben liberálisok vagyunk, a régi magyar nagyságok szellemi és erkölcsi kincseiből élünk, azoknak a nagyságoknak a szellemi és erkölcsi kincseiből, akik ellen most súlyos vádakat intéznek, mert hiszen egyenesen a múlt idők magyar nagyjait vádolják meg azzal, hogy a faji gondozást elmulasztották. Megvádolnak bennünket azzal is, hogy szabadkőművesek volnánk; egynek állítják a szabadkőművességet a liberalizmussal. Én liberális gondolkozású ember vagyok, ami azt jelenti, hogy az általános emberszeretet álláspontján vagyok, mert azt tartom, hogy az én felbomló porhüvelyemre a pondrók majd ép ugy rámásznak, mint a másikéra, az era, aki ma olyan nagyon el akarja magát különíteni a többi emberektől, aki finomabb, jobb klasszisnak gondolja magát. Azt mondom, azt felelem azoknak, akik megvádolnak minket ezzel a szabadkőművességgel, hogy én részemről nem tudom, mi az a szabadkőművesség. En csak a megnyilvánulását láttam. Láttam azt, hogy a háború idején ingyenkenyeret, ingyentejet adott, látom azt, hogy Pedlow kapitány, a kis kapitány, a kis szvetter-kapitány Európa, illetőleg Magyarország és Amerika között mozog ós hozza ide a nagy segítséget, hozza a kis magyar apróságoknak a téliruhát, hozza a^tánlálékofc, hozza meleg
