Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-74
88 A nemzetgyűlés 74. ülése 1922. talos politika, a hatalom-jog politikája, a hatalomerkölcs politikája nem adja meg. Ma még mindig szétbomlasztó erők működését vagyunk kénytelenek szemlélni összetett, nem összetett, de összekötött kezekkel. Drozdy Győző: A parlamentben is azok fenyegetnek ! Rupert Rezső: Megfordult az erkölcsi értékelés künn a magyar társadalomban és épen azért, mert a magyar államhatalom szervei, a magyar állam hangadói ezt tűrik, sőt biztatják, megfordult az erkölcsi értékelés, mert ma már, — ahogyan Rakovszky István igen jól mondotta — veszélyes becsületes embernek lenni ; (TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás.) Ma már az, ami tisztesség, ami becsület, erkölcs és igazság, az megtagadtatik, hogy az lenne ; ellenben azt. látjuk, hogy sok becstelenség és gazság egészen a gyilkosságokig megtétetik hazafias cselekedetnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Az ilyen erkölcsi anarchiában, a hatalomerkölcsnek ilyen szemüvegén át nézve a dolgokat és mindezeket szabadjára engedve, nem hiszem, hogy nyugodt társadalmi életről szó lehessen. A nyugodt társadalmi élet pedig az ember otthona, a nyugodt társadalmi életet kell berendezni ugy, hogy az minél több embernek, minél boldogabb otthona legyen, mert hiszen a boldog egyeseken, atomokon épül fel nemcsak a társadalom, hanem az állam is, s időközönkint annak az államnak, annak a hatalmi rendszernek a sorsa is, amely jelen van, adva van, az egyesek gusztusától fog függni. S ahelyett, hogy a társadalmi nyugalmat biztositanók, ahelyett, hogy a maroknyi, bokoraljnyi kis magyarság, mint az üldözött verebek, egy bokor alá odamenekülnének, e helyett a hatalom tájékáról, épen a hatalom politikájának oldaláról folytonosan széttépik ezer darabra ezt a társadalmat, folyton a nemzeti érzésnek, a Krisztusi evangéliumnak nevében ezerfelé tépik ezt az országot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi már meguntuk ezeket a jelszavakat, melyek mind arra valók, hogy épen mindannak az ellenkezőjét takarják s a végeredményben igazán csak egyszerű, közönséges érdekeknek őket eltakaró transparensei legyenek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Gonosztevő ember az — én mondom — aki kétségbe vonja, hogy akadjon Magyarországon és különösen az ellenzéken bárki is, aki ne szivesen fogadna és örömmel ne üdvözölne egy igaz keresztény politikát és szive mélyében ne vágyódnék egy igazi nemzeti politika után. Ennek azonban nem az a módja s a kereszténységet nem az jelenti, hogy itt antiszemitizmussal, filoszemitizmussal, fajvédelemmel és más eféle jelszavakkal jövünk elő, nem azért, hogy ezekkel segítsünk, nem azért, hogy ezekkel jót tegyünk, hanem azért, hogy ezekkel rakoncátlankodásokat, kártevéseket igazoljunk ós előidézzünk. Faj védelem ! Az Isten kezének a verése évi december hó 18-áh, hétfőn. rajtunk van, elhagyott mindenki, nyomorultul itt vagyunk, szenvedünk, . . . Huszár Elemér : Bethlen nem hagyott el ! Rupert Rezső : . .. nekünk tehát örülnünk kellene, ha valaki magyarnak vallja magát. Kötéllel kellene inkább fogni a magyarokat, hogy minél többen legyenek. S akkor fajvédelem címén megtagadnak emberektől, állampolgároktól ősi jogokat, hogy saját érzésük szerint osztályozhassák magukat, hogy saját érzésük szerint tarthassák magukat magyaroknak. Fajvédelem ! Hiszen mi az integritás álláspontján állunk és bármennyire mérsékelt és józan politikával is, de a végén oda akarunk eljutni. Nekünk szükségünk van sok nem úgynevezett faj magyarra, hanem nekünk szükségünk van sok magyar állampolgárra, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) szükségünk van a tótmagyarokra, a horvát-magyarokra, a románmagyarokra, a rutén-magyarokra, a német-svábmagyarokra, mindezekre szükségünk van. Ki lesz olyan bolond ezek közül, aki visszavágyódnék ide, ha itt a Grömbös-féle fajpolitikát látja érvényesülni ? Kuna P. András : Kik szakították el tőlünk ? (Zaj.) Rupert Rezső: Megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy akárkik tették, akkor is igazam van, mert benne vagyunk a bajban, a bajból ki kell másznunk, és ha nincs más mód, akkor igenis a fajvédelmi luxusról le keli mondanunk s meg kell elégednünk egy más, tisztességesebb, az integritási politikának és a becsületes magyar érzésnek is jobban megfelelő gyűjtő fogalommal: a magyarvédelemmel. Aki magyarnak érzi magát, az legyen magyar, azt öleljük testvéri szeretettel keblünkre. Nekünk nem kell más nemzeti politika, más gyakorlati politika, mint a filohungarizmus, amely kivétel nélkül mindenkit egybegyüjt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi vissza akarjuk szerezni elszakított részeinket, s akkor elkezdjük itt üldözni a zsidót, pedig tudnunk kellene, hogy az a zsidóság nagyon sokat jelent künn a megszállott részeken irredenta szempontból. (Uyy van! a szélső* baloldalon.) Hiszen minden zsidó egy magasabb kultúrájú néphez vágyódik vissza; az a zsidó, aki intelligensebb annálfogva, hogy egy magasabb életrendben élt itt annak idején Magyarországon, visszavágyódik a magasabb kultúrájú néphez. Minden kis krájzlerei, minden kocsma odakünn a magyar nemzetnek egy-egy kis parlamentje, ahol határoznak, ahol a szálaknak a szövése folyik, ahol mentik a magyar érzést Ha itt üldözzük őket, akkor természetesen —• ezt be kell látnunk, mert ez emberi gyengeség — az ellenkezőt fogják cselekedni. Azután önök nagyon jól tudják, hogy anyagilag, gazdaságilag is a legrettenetesebb, a legsúlyosabb helyzetben vagyunk. Az önök korifeusai, reprezentánsai szaladgálnak kifelé a kül*
