Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-74
,A nemzetgyűlés 74. ülése 1922. lehetőségét biztosítja, és akaratlanul is a gyengék elnyomására vezet. Az egyenlőség arravaló, hogy a gyengék és erősek harcát kiegyenlítse, hogy ebben a versenyfutásban a gyengét megerősítse azáltal, hogy az erősre nagyobb terheket rak, mint ahogy azt a modern törvényhozás világában mindenütt láthatjuk. Haller István : Ez már szocializmus, nem egyenlőség ! Rupert Rezső: Ez a gazdasági liberalizmust politikai liberalizmussá teszi, amely egyúttal egyenlő a szociális liberalizmussal, amely kivédi a gazdasági liberalizmus kártevéseit. Haller István: Ez már valóban fából vaskarika. (Mozgás.) Szabó József: A reflexió tovább tart, mint az egész beszéd. Rupert Rezső: Ugy látszik, t. képviselőtársam, hogy csakugyan sokat kell erről beszélnem, mert igen nehezen érti meg. Szabó József: Ezt nem fogom megérteni soha ! Rupert Rezső : Az egyenlőség tehát tulajdonképen a gyengék szabadsága, mely az erőseket megfékezi és velük szemben a gyengéket versenyképesekké teszi. Kuna P. András: Elméletben! Rupert Rezső : Vannak azonban az emberi nemben igen sokan olyanok is, akik már annyira gyengék, hogy hiába teszem őket egyenlőkké az erősekkel oly módon, hogy megfékezem az erőseket, szociális terheket rakok rájuk, viszont megkönnyíteni a gyengék dolgát, felmentem őket sok minden teher alól, amelyet a közteherviselés területén látunk. Hiába cselekszem meg mindezt velük, mert olyan gyengék már születésnél fogva, akár azért, mert elagottak, akár azért, mert valami testi hibában szenvednek, hogy nem tudom az egyenlőséggel biztosítani őket a szabadsággal szemben. Ezeknek javára ott van a politikai liberalizmus harmadik tétele, a testvériség, ahol már a könyörületnek kell azok segítségére sietni, akik maguk a versenyt nem bírják és már politikai beavatkozással sem tudjuk őket versenyképesekké tenni. A testvériség azonban természetesen nem akar koldusalamizsnát jelenteni, hanem értelme a politikai liberalizmus hármas jelszavai között azért van, hogy intézményesítenünk kell ezt a testvériséget, intézményesítenünk, hogy minden embernek joga legyen ahhoz, hogy emberi módon élhessen. Ennek költségeit természetesen azoknak kell megfizetniük, akik a szabadság varázsával, titkával, segítségével és az egyenlőség utján jobb sorsba juthattak. Bárki akarja is elhitetni, másképen magyarázni a liberalizmust nem lehet, mert hiszen emellett a liberalizmus mellett, annak a jósága, becsületessége, tisztessége, eszményisége és életrevalósága mellett, ott vannak a történelmi dokumentumok. T. képviselőtársam nagyon foglalkozik a neméit december hó 18-án, hétfőn. 85 zeti érzéssel, foglalkozik a keresztény ortodoxia" val, hogy ezeket kell harcba vinni a liberalizmus ellen. De t. képviselőtársam a kereszténység nemhogy nincs ellentétben a liberalizmussal, de teljesen azonos utón halad vele, csak mig az egyik a hit világában a szivek, sejtések, óhajtások világába, szivek templomába tartozik, addig a másik a gyakorlati életbe tartozik és ott tölti be a maga keresztény hivatását. De hogy menynyire nincs ellentétben a liberalizmus a kereszténységgel, azt bizonyítja épen a magyar történelem. 1848-ig nem volt liberalizmus Magyarországon. Feudalizmus volt, sőt olyan feudalizmus, hogy gróf Széchenyi István szóról -szóra azt mondta, hogy meg kell Magyarországot végre szabadítani a feudalizmus szennyétől. Csupa kereszténység, csupa nemzeti érzés, csupa nacionalizmus volt itt, sovén nemzeti érzések uralkodtak ebben az országban, és mégis mi történt 1848-ig? Talán történt valami olyan, ami a keresztény evangélium, a Krisztusi evangélium szerint kereszténység? Talán történt ebben az országban valami olyan, amit valóban komolyan nemzeti érzésnek, nemzeti gondolatnak, nemzeti ténynek nevezhetünk abban az értelemben, hogy az az érzés egy egész nemzetet, és annak minden rétegét átfogja?! Nagy keresztény ortodox világ volt itt, és mégis mit láttunk ? Azt, hogy az a keresztény ortodoxia nem akadályozta meg, hogy itt milliók és milliók leigázva, állati sorba lesülyeztve legyenek, hogy az ezekhez a milliókhoz tartozók megfosztattak legelemibb állati jogaiktól, a szabad mozgástól, deresre fektették őket, felettük nem őrködött a független bíróság, és nem volt semmi védelmük, csak igavonó barmok voltak. Ez a keresztény ortodoxia korában történt meg. Aztán megint csak a keresztény ortodoxia korában volt ismeretes a jus primae noctis intézménye, (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) hogy a szegényembernek, a jobbágynak leánya köteles volt odaadni magát első éjszakáján a földesúrnak. És hogy Magyarországon ez nem fajult el, hogy ez nem lett általános intézménnyé, az tisztára a magyar fajjal, a magyar néppel, a nemességgel, vele született nemesebb érzés volt, mert egyébként a nálunk sokkal keresztényebb országokban künn Nyugaton, amelyek még ortodoxabbak voltak, bizony egészen bevezetett, mindennapos gyakorlattá vált intézmény volt a jus primae noctis. Halász Móric : Kétszáz esztendős dolog : (Zaj a jobboldalon: Felkiáltások : Demagógia !) Rupert Rezső : Hogy Magyarországon a jus primae noctis intézménye nem vált általános érvényűvé, ugy látszik annak tudható be, hogy Magyarországon mégsem volt oly erős az ortodoxia. Aki nem akar történelmet hamisítani, aki egy nemzeten valóban segiteni akar, annak tisztán kell látnia és meg kell látnia a valódi 12*
