Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

86 A nemzetgyűlés 7é. ülése 1922. szükségleteket, fel kell ismerni a valódi szükségletek kielégítésére szolgáló eszközöket. T. képviselőtársam az ő szép hitvédelmi vitájában a lelkek templomába való eszméivel akarja a magyar életnek gyakorlati oldalát is szabályozni. Ha ez neki sikerülne, ez ellen a legkevesebb kifogásom nekem volna, aki valóban a liberalizmusnak, a nemesebb értelemben vett liberalizmusnak álláspontján vapyok. A bit rosszat nem cselekedbetik, mert ba azt, amit Krisztus tanított, a gyakorlati életbe is át tudják vinni, abból csak jó származhatik. Három esztendő óta itt ezen az oldalon küzdve egyebet sem hangoztattam sohasem, mint azt, hogy igazi kereszténység legyen és ne legyenek csak jelszavak. Igaz nemzeti érzés, igaz hazafiság legyen, ne esak jelszavak. T. előttem szóló képviselőtársam beszédének afelett a része felett, hogy a laikus erkölcsöket el kell törölni és merőben az egyházi, a káno-, nikus törvényeket kell úrrá tenni a világ felett, ma már kissé mosolyognunk kell, mert látjuk, hogy a gyakorlati életnek gyakorlati szabályokra van szüksége; látjuk azt, hogy hiába hisszük, hogy Isten meggyógyít bennünket bármily betegségünkben, azért mégis, akármennyire hivő lelkek vagyunk is, ha valami bajunk van, elmegyünk az orvoshoz és az ő beavatkozását nem tartjuk Isten ellen való véteknek, pedig ha az Isten hatalmas, mindenható gyógyító munkájába az orvos beleavatkozik, laikus isteni munkát végez. Végig lehetne ezt vezetni, mert hasonló példák ezrével vannak. Igenis, laikus erkölcsökre van szükségünk, de a laikus eszközök nem lehetnek ellentétben a vallási eszközökkel, csak esetleg nem oly intenzivek, mert hiszen az ember gyarló. Ahhoz, hogy valaki jó katholikus, jó protestáns, vagy jó zsidó legyen, nagyon tökéletes embernek kell lennie. Nagyon nehéz azokat a nagy ideálokat, a nagy ideáloknak azokat a nagy kereteit betölteni gyenge embernek, egy senkinek, egy kis féregnek, egy kis gyarló állatnak. Ennek az átlagembernek, aki nem tud ily hős lenni, nem tud az isteniességnek ily magaslatára felemelkedni, ennek engedményeket kell tennünk, az ő számára kissé lazítani kell a szabályokat, mert úgysem tudna felemelkedni arra a magaslatra, hogy az isteni parancsokat mindenben betölthesse. Ezért vannak a gyakorlati szabályok, ezért van az ország, ezért vannak a törvények, amelyek sohasem érik el és meg sem közelitik a vallásban, az evangéliumban kitűzött eszményeket, csak afelé közelítenek. A vallástanítás, a krisztusi tanítás olyan, mint a mágnes, amely mutatja, jelzi az irányt, de azért nem kötelezi az embert arra, ha északra vagy délre mutat is, hogy elmenjen az ember egészen az északi sarokig; csak menjen a felé az irány felé, mert hiszen el sem tudják érni, mint emberek, azt a tökéletességet, amit az Isten maga tulajdonképen képvisel, amit az évi december hó 18-án, hétfőn. Isten a maga szabályaiban, a maga tanításaiban! a krisztusi evangéliumban elénk szabott. Perlaki György: Mit szólsz ehhez, Griger? Meskó Zoltán : Modern kereszténység ! Rupert Rezső : Sokat szokás most erkölcsről beszélni ! Drozdy Győző : Úgyis ritkán jártok templomba, hallgassátok meg ezt! Meskó Zoltán: Magadról beszólj! Rupert Rezső : Senkinek nem lehet inkább feladata az erkölcsről beszélni, mint az ellenzéknek. Nekünk tehát a legkevesebb kifogásunk lehet, ha a többségi oldalról erkölcsöket emlegetnek, hiszen szomorú, nehéz időkben, az elnyomatás korszakában nincs is más szerepe az ellenzéknek, mint hogy az erkölcsöknek örökérvén} ü eszményeit magábazárja, lelkében azoknak menedékhelyet adjon, megőrizze ezeket az eszméket, gondolatokat, útmutatókat, hogyha majd a tévelygésből, az elnyomatásnak korszakából megint vissza akarunk menni a szabadság világába, tudjuk, hogy merre van a visszafelé vezető ut. A magyar ellenzéknek, amikor a sötét éjszaka ránk borul, csakugyan nincs és nem lehet más tennivalója, mint figyelemmel nézni azt a pár kis halvány csillagot, amely még reménységgel tölt el bennünket, hogy ennek a rossz időnek vége lesz. Figyelnünk kell ezeket a csillagokat, uiánuk kell menni, hogy visszatérjünk a nagy bolyongás után a helyes útra. Azért, mert nekünk ez a feladatunk, kifogása nem lehet annak a politikai pártnak, a többség politikai pártjának, amely csak megy a maga speciális utján, a saját testére szabott pozitív erkölcsök után. Ezért hallottuk az előadó úrtól is azt az intelmet, hogy ne szószátyárkodjunk. Elhiszem, hogy azt, amit mi mondunk, mert kellemetlen kritika és bírálat, az önök erkölcse szempontjából lehet szószátyárkodásnak nevezni, de nagyon sajnáljuk, mi átérezzük a kötelességet, a mi meggyőződésünk az, hogy erre a szószátyárkodásra szükségünk van, és épen ezzel a kritikával szolgáljuk a hazát, szolgáljuk azokat az eszményeket, amely eszményekért önök küzdenek, mert hiszen önöknek cégére is a kereszténység és a nemzeti eszme, a nemzeti megerősödés, azonban mást takar önöknél, mint nálunk. Epen ennek az ellenzéknek feladata, hogy ezeket az eszményeket, ezeket a gondolatokat, ezeket a fixpontokat a maguk tisztaságában megőrizzük. T. Nemzetgyűlés! Ezt a nemzetet, egy egész államot nem lehet egy párt erkölcsei szerint kezelni. Az erkölcs magában és annak a gyakorlati szabálya: a jog —• ez jelenti a milliók erkölcsét, jelenti a milliók jogát, jelenti azt az összhangot, amelybe mindenki jól érzi és jól érezheti magát. Ezzel szemben áll a mai t. többség álláspontja, amely a hatalom-jogot proklamálja, proklamálta és gyakorolja, ós amely a hatalom-erkölcs alapján áll.