Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

84 'A nemzetgyűlés 74. ülése 1922, mert ő itt nekünk ilyen hitvédelmi témát adott elő és mert egy olyan régi kornak hangulatába helyezkedett bele, amelybe való behelyezkedést legalább is naivnak kell tartanunk, ugy kell megítélnem a t. előttem ' szóló felszólalását, hogy az valóban a tiszta meggyőződésből eredt, és épen ezért kissé foglalkozom azzal, amiket ő mondott. T. Nemzetgyűlés! A gerince, ami politika volt az ő beszédében, támadás volt a liberalizmus ellen. A szegény liberalizmusra, amelynek a lényegével ugy látszik nincsen egészen tisztában, a világon mindent ráfogott. Nem tudom, hogy a beszéde végén felolvasott citátumokat is a liberalizmussal hozza-e összefüggésbe vagy nem, de azok után a szörnyűségek után, amelyeket a liberalizmussal a t. képviselő ur összeköttetésbe hozott, ugy kell gondolnom, hogy ezt az iratot is a liberalizmus bűnlistájára teszi. Láng János : Hiszen a szerző maga mondja! Dénes István: Ezt nem hisszük el! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Hiszen, ha egy irányzatnak, akár vallási, akár politikai irányzat legyen az, a lényege, a becsülete, a jósága, a tisztasága csak attól függne, hogy akadnak gonosz emberek is, akik magukat azon irányzat követőjének, hívének vallják, akkor a legszentebb dolgokkal is rosszul állanánk, akkor a katholicizmusnak, maguknak a krisztusi tanoknak, az evangéliumnak is rossz lenne a sorsa, mert hiszen hány ember tartotta, nevezte magát evangélistának, az evangélium hű vallójának és nevezi ma is és amit tesz, amit mond, az mind ellentétben áll azzal az evangéliummal, ellentétben áll azzal a céllal, azzal a tisztességgel, amelynek a cégére alatt cselekszik. T. képviselőtársam nem foglalkozott a liberalizmus kérdésével elég behatóan és elmulasztotta azt, amit elmulasztani nem szabad, hogy megnézte volna a történelem próbáin, hogy tulajdonképen mi is hát az a liberalizmus, mert ha ezt megnézte volna, akkor megtalálta volna a liberalizmusban azt, ami annak lényege, ami annak valósága, hogy az bizony semmivel sem kevesebb, mint az életre, a gyakorlati életre alkalmazott kereszténység. Hogy t. képviselőtársam ne is kételkedjék, egy igen jelentős mozzanatra a legutóbbi kor történelmében, a liberalizmus egyik igen szép megnyilatkozására mutatok rá. Talán méltóztatik még emlékezni arra az időre, amelyet Franciaországban Combe-rezsimnek neveznek. A Comberezsim idejében hozták be a szekularizációt a katholikus egyházi javakra és . . . Láng János: Felét ellopták! Halász Móric: Több, mint felét! Rupert Rezső : ... egyetlen egy politikai párt, egyetlen egy politikai irányzat kelt akkor a katholikus egyház védelmére, a kis francia liberális frakció. Mindegyik párt a szekularizáció évi december hó 18-án, hétfőn. mellett volt, csak ez a liberális frakció, amely mindenkinek jogát egyformán védi, amely mindenkinek javára egyforma lehetőségeket akar biztosítani, amely a szabadságot ugy képzeli el, hogy a másik szabadsága korlátozza az övét, kelt a katholikus egyház védelmére. Ez a liberalizmus az igazi liberalizmus, a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek tanítása. A liberalizmust rendesen összetévesztik az úgynevezett gazdasági liberalizmussal, a manchesterizmussal, a hajrá-nak az irányával, az »aki birja, marja« tanításával. A politikában azonban ez a liberalizmus nem érvényesül. Ez a gazdasági liberalizmus egyoldalú liberalizmus, amelyre a gazdasági életben tényleg szükség is van. Szabó József: Erről a gazdasági liberalizmusról beszélünk! Rupert Rezső: Az ambíciót fokozni kell azzal, hogy aki többet dolgozik, annak jobban menjen a dolga, annak vagyona szaporodjék. A gazdasági liberalizmus tulajdonképen a munkakedv fokozását jelenti, ennek azonban megvanvak és megvoltak a maga szociális hátrányai, mert bár egész általánosságban, összeségében kollektive a világnak gazdasági állományát egyes nemzetekben és a nemzetek összállományu vagyonát és gazdaságát szaporította a gazdasági liberalizmus, amely megengedte a szabad versenyt, amely felszabadította az erőket, de — mint ezt nagyon jól tudjuk — ennek szociális téren visszahatásai jelentkeztek, mert a nagyvagyon, a nagytőke letiporta a kisebb erejű embert, és gyengébb gazdasági exisztenciákat, egész tömegeket nyomorba taszított. Halász Móric: Ezt támadjuk! Rupert Rezső. Ezzel kellett megküzdeni. Azt a liberalizmust, amelyre szükség van a gazdasági életben, és amelyre szükség volt, kellett megfizetni vele akkor, amikor ezt belátták, amikor a liberalizmus a politikai területre is áthatott és lett belőle politikai liberalizmus; akkor ez a politikai liberalizmus, már nem a gazdasági liberalizmust, hanem a gazdasági liberalizmusnak megfékezését jelentette. Haller István: Csakhogy ennek a megfékezését nem látjuk sehol. Semmi nyoma. (Zaj.) Rupert Rezső : Nálunk a polgáriasodási evangélium három tételben, a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas jelszavában első helyen áll a szabadság, a liberalizmus proklamálása, amely azonban, ha a gazdasági életre alkalmazzuk, természetesen a gazdasági liberalizmust jelenti. A liberalizmus azonban nem elégszik meg a szabadságnak azzal az egyoldalú értelmezésével, hanem a szabadságot minden téren, az élet minden terrénumán követeli. Hiszen épen ezért van különös szerepe a liberalizmus hármas jelszavában, ezért van különös szerepe az egyenlőség jelszavának, mert ezzel korrigálni akarja azt. amit a szabadság engedélyezésével ad. A szabadság az erősnek az érvényesülési