Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-74

A nemzetgyűlés 74. ülése 1922, évi december hó 18-án, hétfőn. 83 (Olvassa): »Ki felejtheti el Jézus megbocsátó, de a kiábrándulás mosolyát sejtető szavait, me­lyekből ki érzik a Tamás (megint igy !) kislelküsége felett érzett szomorúság. Mit érezhet vájjon ma­napság Jézus ott fent, Isten jobbján, midőn a korlátolt tamáskodásnál csak a kispolgári kegyet­lenség nagyobb ? Most, amidőn mindenki az ajtónálló Péter Bzerepére vágyik, midőn mindenki érdemesnek itéli magát arra, hogy felebarátai felett harsogó ítéletet mondjon, s midőn mindenki annak a menny­országnak kulcsára vágyik, mely soha, de soha se létezhetett !« Kuna P. András : A liberális nemzetközi esz­mék ! Rupert Rezső: Tudja maga, hogy mi az a liberalizmus ? Kuna P. András : Hogyne ! Láng János: Most jön a csattanó. (Olvassa): »Jézus egy szóval sem mondotta, hogy ő a Mesiás Jézus gondolkodásából teljesen hiányzott a Me­siás-hit. ö sohasem nevezte magát Mesiásnak. Csak a csőcselék nevezte ki Mesiásnak.« MeskÓ Zoltán : Azt a szennylapot ne olvasd tovább ! Ez lesz a legokosabb ! A királyi ügyész olvassa ezt és ne egy képviselő itt ! Drozdy GyŐZŐ : Ne csináljanak reklámot ilyen rossz könyvnek ! Láng János (olvassa): »A nyomorultak tisz­telete azonban lealacsonyítja a kiválót is. Volt-e tudomásod Jézus erről az igazságról ? (Mozgás jóbhfelől.) A nyomor felkarolásának vágya és az uralkodó osztályok iránt érzett gyűlölete ugy­látszik elhomályos ; tották Jézus éleslátását.« Kiss Menyhért : Hol az ügyész ? ! Láng János (olvassa) : »A szánalmat hirdette és át meg át volt hatva a szegények és nyomorul­takiránt való szeretettel, ahelyett, hogy az emberi méltóság nagy ügye lebegett volna szeme előtt. Miért nem szerette a hatalmast, a kegyetlent, a gazdagot, aki gyöngédségre, szánalomra nem szo­rul ? Nem nehéz bizonyos lelki perverzitást fellelni abban a krisztusi szeretetben, mely csupán... (Mozgás a haloldalon.) Mit nevezünk lelki deka­denciának, ha a kriszt usi szeretetet nem % !« MeskÓ Zoltán : A Li pót mezőre az ilyennel ! Láng János (olvassa) : »A morál a keresztény­ség életfelfogásában mély pontját érte el, amelyen túl hanyatlás már lehetetlen.« MeskÓ Zoltán : Kár a Naplóba tenni ilyen szennyiratot ! Láng János : Szívesen abbahagyom, csak még egy citátumot engedjenek meg. Azt mondja (ol­vassa) : »Ebben a feladatban erőnk legyen a zsinór­mértékünk, az igazságosság számára, mert a gyenge mindenkor értéktelennek mutatkozik.« ^Az erősek ők, az orfeumhősök, a leánykereskedők, ők az erkölcsi hősök és mi vagyunk a gyengék. En t. Nemzetgyűlés példákkal — ime — illusztráltam, hogy a kereszténység lényege, a Krisztus ellen történik a támadás. MeskÓ Zoltán : Mikor irták ezt a könyvet ? NAPLÓ VII. Láng János: 1922-ben. A Krisztus ellen és a kereszt ény egyház alapitója ellen töri énik a táma­dás. És ha p pogya volt eddig a magyar nemzet az Ő erkölcsi Világnézetének megvédésében, én hiszem azt, hogy ezek után végleg felnyílik a ke­resztény magyar nemzetnek a szeme. És én t. Nemzetgyűlés, feljogosítva érzem magamat és azt hiszem, minden vallásfelekezet velem együtt fog érezni, •— feljogosítva érzem magamat az egész magyar kereszténység nevében, de különösen az én egyházam és a magam mélyen átérzett vallásos érzelmeimnél fogva, hogy a magam nevében itt tiltakozó hangomat, tiltakozó szavamat felemel­jem ilyen (Helyeslés.) gálád támadás ellen; a kormányt pedig felkérjük, hegy az ilyen gálád támadásoknak egyszer s mindenkorra vegye el a lehetőségét azzal, hogy az illetőt a legpéldásabb büntetésben részesiti. (Helyeslés jobb- és half elől.) Drozdy GyŐZŐ : Nem érnek rá az ügyészek ! Láng János : A kereszt ény magj^ar nemzet t ü­relmének vége szakadt, mégegyilyentámadás, egy ilyen galádság és akkor a kereszténység, hogyha a hat alomnak a birlalói nem lesznek erősek, a keresz­t énység lesz az, amelyik megtalálja ép alkalmazni fogja a megtorlásnak eszközeit is. (Helyeslés hal­felől.) Mindenkihez fordulok én ebben az ország­ban, de különösen azokhoz a honatyákhoz, akik itten a keresztény Magyarországot képviselik. Gazdasági téren, faji téren, erkölcsi, vallási és minden egyéb téren álljanak oda mellénk és tegyék jóvá a mi liberális apáinknak a bűneit, törüljük el, tegyük jóvá ameddig lehet és ameddig arra még idő van. Az indemnitást elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Eupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Ha azzal a parlamenti szokással én is törődöm, amellyel tö­rődni szokás, hogy az előttem szóló szavaihoz fűzöm mondanivalóimat, akkor nekem igen keserű sors jutott osztályrészemül. Mert hiszen eddig itt t. Nemzetgyűlés az aktuális tényekről beszéltünk. Beszéltünk olyan dolgokról, amikhez értünk, és itt ime egy nehéz leckét ad fel nekem az én t. előttem szóló képviselő ur, amikor ő itt egy hit védelmi prédikációt mondott. (Élénk ellenmondások bal- és jóbhfelől. Felkiáltások a baloldalon : Minden katho­likus embernek kötelessége ! Ez nem prédikáció f) A képviselő ur olyan szép templomi szónoklatot mondott . . . Csik JÓZSef : Mi kifogásod van az ellen, hiszen a szólásszabadság barátja vagy ! Rupert Rezső : . . . olyan hangokat ütött meg, amelyek valósággal a középkor mélyéből látszanak előtörni. Láng János : Mert oda sülyedtünk erkölcsileg, hogy erre szükség van ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Énnekem majd csak beszédének politikai részével lesz dolgom, amelyet én a középkorból feltörő hang­nak tartok, azonban az ő hitvédelmi kérdései­vel, témáival nem foglalkozom. De épen azért,

Next

/
Thumbnails
Contents