Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

72 A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi âeczember hô 16-án, szombaton. érdekeinek és a közönség igényeinek megfelelően megállapítani ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelmi minister urnák. Fábián Béla képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján kért szót. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy a t. Nemzetgyűlés idejét, ha csak egy pillanatra is, személyes kérdésben kell igénybe vennem, de mégis vannak dolgok, amelyek, ha nem is a nemzetgyűlésen belül, hanem azon kivül történnek, lehetnek az emberre nézve annyira súlyosan sértők, hogy a nemzetgyűlésen belül keressen reparációt. A mai ülésen Gömbös Gyula t. képviselő ur beszéde közben több alkalommal közbeszóltam és közbeszólásaimnak mindig egy és ugyanaz volt a vezérlő gondolata : az, hogy csonka Magyarországon ma a legfontosabb és egyetlen égető kérdés az integer Magyarország helyreállítása és az egyes osztályok és felekezetek közötti egyetértés megalapítása, a belső egység megóvása. Mondottam, hogy az integer Magyarországról kellene beszélni, hogy helytelen az a politika, amely a mentül kevesebb magyar politikáját követi, és hogy türelmetlenül várjuk az időt, hogy mikor lehet már az integer Magyarországról beszélni. Amikor Gömbös képviselőtársam arról beszélt, hogy külföldi országok is meghonosítják a numerus clausust, azt kiáltottam közbe, hogy annak mi fogunk örülni, mert azon államok belső egységét bontja meg, miként minálunk is megbontja. Ehelyett az egyik délben megjelenő lapban a következő ferdítést olvasom : »Gömbös : Minden keresztény és nemzeti alapon álló hazafias embernek be kell látni, hogy a numerus clausus jogos önvédelmi eszköz és hogy itt jogos önvédelmi harcról van szó. Fábián Béla : Mit szói hozzá a kis-entente ? (Egy hang a szélsőbaloldalon : Melyik újságban jelent meg ?) Az Uj Nemzedékben. Ez a nemzetgyűlésen történt és nem odakünn, ahol nem ellenőrizhető annyira egy-egy kijelentés, itt gyorsírják az ember beszédét és mégis ilyen ferdítés kerülhet bele egy lapba. Az a meggyőződésem, hogy az ország érdeke, de a nemzetgyűlés tekintélye is nemcsak azt követeli, hogy egyszer már legyen vége az egymás kölcsönös meggyanusitásának és lehazaárulózásának, (Ugy van! a jobboldalon.) hanem legyen vége annak is, hogy a képviselők védtelenek legyenek azzal szemben, hogy állandóan megrágalmazzák őket hazafiságukban, és hogy minden képviselő csak délután négy óráig tudja, hogy tisztességes ember, mert délután négy órakor jelenik meg egy újság, amely állandóan rágalmaz. Ezeket voltam bátor megjegyezni. Elnök : Szólásra ki következik ? Forgács Miklós jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! A lakáskérdés egyik kinövésére kell a t. Nemzetgyűlés és a t. népjóléti minister ur figyelmét felhívni. (Felkiáltások jóbbfelöl : Röviden!) A lakáselosztás kérdését nem kívánom itt most szóvátenni, minthogy ez nem olyan téma, amelyről ilyen előrehaladott tárgyalási időben lehetetlen beszélni, hisz ennek a kérdésnek tárgyalására még egy nyolcórás ülés is kevés volna. Én csupán az albérlői kérdéssel és ezzel kapcsolatban a lakásbérek kérdésével kivánok röviden foglalkozni és olyan dolgokra hivom fel a t. népjóléti minister ur figyelmét, amelyeknek megoldását a lakók és a lakásprobléma érdekében a legsürgősebbnek tartom. Tisztában vagyok azzal, hogy a lakáselosztás kérdésében gyökeres rendszerváltozást előidézni nem lehet addig, amig uj lakások nem épülnek. Azonban, ha ez már nem történhetik meg, meg kell csinálni azt, hogy azokban a lakásokban, amelyekbe bejutott valaki, a bérmegállapítás az illető körülményeinek és szociális helyzetének megfelelően történjék. A bérmegállapításnál látjuk azokat a visszásságokat, amelyeknek kinövéseit a gyakorlati életben le kell nyesnie a minister urnák. A lakásrendelet módot ad arra, hogy a bér megállapít ágánál jelen lehessen a bérlőknek és háztulajdonosoknak egy-egy megbizottja. Ezt a rendelkezést a gyakorlatban nem viszik keresztül és a biróságok anélkül döntenek, hogy az érdekeltek képviselői jelen lennének. Oka ennek a helyzetnek egyrészt az, hogy nincs kötelezővé téve az érdekképviselet jelenléte a birói határozat meghozatalánál, másrészt pedig az, hogy a háztulajdonosok anyagi eszközeik lehetővé teszik azt, hogy ülnök bedelegálásáról gondoskodjanak minden ilyen tárgyalás megtartásakor, ellenben a lakók, akik anyagi eszközök hijával vannak, nem tudnak gondoskodni a maguk érdekeinek képviseletéről és ezért ezekben a döntésekben rendszerint a lakókra nézve sérelmes intézkedések történnek. Nem akarom általában elitélni a birói határozatokat, hanem különösen olyan esetekben tartom sérelmeseknek az Ítéleteket, amikor a birák luxuslakásnak minősítenek olyan lakásokat, amelyek nem lennének azoknak minősithetők akkor, ha figyelembe vennők azokat a körülményeket, amelyeket a határozathozatalnál feltétlenül figyelembe kell venni. Nevezetesen ma, amikor a lakások nem szabad rendelkezés tárgyai, amikor nem válogathatjuk meg, hogy melyik városrészben és milyen lakásba tudok bemenni, amikor nem válogathatom meg, hogy a ház melyik emeletén lakjam : teljesen lehetetlen az, hogy ha valakit a sors a város egy előkelőbb negyedében helyez be egy lakásba, akkor, ha egyébként az ő szociális körülményei nem teszik lehetővé ezen előkelőbb városnegyedben szokásos bér megfizetését, mégis az ilyen lakóra rászorítják ezeknek a béreknek megfizetését, ami valósággal katasztrofális ezekre a szerencsétlenekre. De még súlyosabb a helyzet az albérlők és ágyraj árok kérdésében. Köztudomású, hogy az albérlők a legteljesebb kiuzsorázásnak vannak kitéve a főbérlők részéről és egy-egy lakásbérletet, amellyel mint főbérlettel rendelkeznek, ma valóságos lakáshitbizománynak kell nevezni. Horribilisak azok az összegek, melyeket a főbérlők az albérlőktől szednek és az, hogy a lakásbérleti kérdést maga a lakásrendelet nem oldotta meg oly módon, ahogy