Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczember hó 16-án, szombaton. G9 Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Farkas István t. képviselőtársam ma az indemnitás során tartott beszéde alkalmával határozati javaslatot nyújtott be, amelyben kéri, hogy a kormány soron kivül rendezze és törvényben biztosítsa az alkalmazottak egyesülési és gyülekezési szabadságát. Az egyesülési és gyülekezési szabadságnak törvénybe iktatása és biztosítása régi kívánsága a magyarországi dolgozó munkásságnak, és ha ennek a kívánságnak hangoztatása valamikor időszerű volt, ugy az most sokkal időszerűbb, mint bármikor volt. Az az üldözés ugyanis, ami a hatóságok, a rendőrhatóságok részéről megindult az egyes alkalmazotti szervezetek ellen, megindult a vidéken, az folytatódik, ugy látszik, Budapesten is s minden módon megakadályozzák, hogy az alkalmazottak jogos gazdasági érdekeik megvédése céljából egyesületben tömörülhessenek ós érdekeik védelmére egységesen léphessenek fel. A vasutasok, a villamos vasúti alkalmazottak, a közalkalmazottak s a földmunkások szervezkedési szabadságának meggátlása után, ugy látszik, sorra következett a magánalkalmazottak szervezkedési szabadságának meggátlása. A magánalkalmazottak az elmúlt hetekben Budapestre nagygyűlést hívtak össze, amelynek összehívói között három nagy magántisztviselői érdekcsoport szerepelt, és pedig a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége, a Magyar Biztosítási Tisztviselők Egyesülete és a Pénzintézeti Tisztviselők Egyesülete. Ez a három egyesület tisztán gazdasági érdekeik megvédése céljából hirdetett gyűlést s ezt a gyűlést az utolsó pillanatban, a gyűlés megtartása előtt való nap késő esti órájában Budapest főkapitánya betiltotta azzal az indokolással, hogy a szándékolt együttes gyűlés megtartásával a három bejelentő egyesület túllépné alapszabályszerü működését. Ez az indokolás, amely nem lepne meg bennünket, ha valamely vidéki szolgabíró irodájából került volna ki, itt a fővárosban meglepő, mert feltételezünk a főváros főkapitányáról annyit, hogy mielőtt egy gyűlés bejelentését tudomásul nem venné és annak megtartását megakadályozná, a gyűlést kérő egyesületek alapszabályait kezébe vegye és meggyőződjék, vájjon túllépik-e alapszabályaikat, ha közös gyűlést tartanak. Csodálkozunk és meglepődünk azon, hogy már ott tartunk, hogy gazdasági egyesületek mozgalmai elé is akadályokat gördítenek. Ha a főkapitány fáradságot vett volna magának és a kezébe vette volna e három egyesület alapszabályát, akkor látta volna, hogy mind a három egyesület alapszabályában bent van olyan rendelkezés, amely a nagygyűlés megtartását lehetővé teszi; akár a pénzintézeti tisztviselők, akár a biztosítási tisztviselők,- akár a magántisztviselők alapszabályait vesszük elő, mind a három kifejezetten fentartja azt a rendelkezést, hogy közös érdekeik megvédésére együttes gyűlést tarthatnak és akkor itt mégis a főkapitányolyan rendelkezésével találkozunk, amely ezen törvényes, alapszabályszerü intézkedésekkel homlokegyenest ellenkezik, S ez történik a fővárosban akkor, amikor ugyanazon időben a munkaadói érdekeltségeknek minden akadály nélkül lehetőséget adnak arra, hogy közös blokkba tömörüljenek, abból a célból, hogy az alkalmazottakkal szemben érdekeiket, a munkaadói érdekeket megvédjék. Épen a napokban történt, hogy a pénzügyminister ur a biztosítási vállalatok állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál egyik képviselőtársam felszólalására azt a felvilágosítást adta, hogy a biztosítási alkalmazottak munkabérkérdésébe nem folyhat be, mivel a bérkérdés rendezése elsősorban a kereslet és kínálat törvényétől függ. Ha ezt a rendszert akarja a kormány fentartani az alkalmazottakkal szemben, akkor árra kérem a belügyminister urat, hogy ugyanezt az elvi álláspontot tegye ő is magáévá és ne gördítsen akadályokat az elé, hogy a kereslet és kínálat törvénye ne csak akkor érvényesüljön, amikor ez a törvény alkalmas a munkaadóérdekek megvédésére, hanem akkor is, amikor ez alkalmas a munkásérdekek, az alkalmazottak érdekeinek megvédésére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyanis, ha a munkaadói érdekeltségeknek minden további kikötés nélkül joguk van blokkba tömörülni, közös blokkot létrehozni anyagi érdekeik megvédésére, akkor természetesen meg kell adni ezeknek, a szociális szempontból hátrányosabb helyzetben levő alkalmazottaknak is azt az előnyt, hogy érdekeik megvédése céljából ők is sorompóba léphessenek (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert nézzük, mit jelent az, ha ezeket a lehetőségeket a kormány nem adja meg, A munkaadók létrejött blokkja minden alkalmazott-érdekcsoportot megfojtani törekszik, igyekezik az alkalmazottakat terrorral és minden hatalmi eszközzel eltántorítani attól, hogy érdekeik megvédésére valamilyen gazdasági szövetségben tömörüljenek és a leghihetetlenebb terror folyik ugy az egyes magánvállalatoknál, biztosítási intézeteknél, valamint a pénzintézeteknél azért, hogy ezek az alkalmazottaknak gazdasági egyesületekbe való belépését megakadályozzák. Itt van a kezem közt a Magyar Vas- és Gépgyárak Országos Egyesületének körirata, amelyben közli a hozzája tartozó vállalatokkal, hogy (olvassa) : »véleményünk szerint az, aki a szövetség tagja, ellensége lehet munkaadójának; véleményünk szerint az a tagság összeférhetetlen a gyárainkban viselt állással és igy Cím érdeke és egyszersmind tisztviselőinek érdeke, hogy ők ilyen szövetség tagjai ne legyenek.« A munkaadói érdekeltség azonban nemcsak ilyen kioktatást ad a hozzátartozó vállalatoknak, hanem tovább megy. A biztosítási vállalatok és pénzintézetek külön-külön egyezséget kötöttek