Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

n deczember hó 16-án, szombaton. 70 A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. é' arra vonatkozólag, hogy az egymástól kilépett vagy elbocsátott alkalmazottakat nem veszik fel, hogy ezáltal odakössék azt a szerencsétlen alkalmazottat ahhoz a vállalathoz, amelynek szolgálatába szegődött és lehetetlenné tegyék, hogy annak szolgálatából kilépjen és másutt keresse boldogulását. Pikler Emil: Tiszta rabszolgaság! Györki Imre: Ez nem is lehet másképen, ha az alkalmazottaknak nem adatik meg a szervezkedés lehetősége, s ha csak egyoldalúkg, a munkaadói érdekeltség megvédéséről gondoskodnak, ellenben a védelmi harcra való felkészültség lehetőségét nem adják meg a másik oldalnak. Ezzel a politikával sikerült elérni azt, hogy a magánalkalmazottak ma jóval rosszabb helyzetben élnek, mint az ipari munkások. Mig ugyanis békeidőben a magánalkalmazottak fizetés szempontjából körülbelül 20—30°/o-kal jobban voltak dotálva, mint az ipari munkások, addig ma a magánalkalmazottak fizetése, szervezkedési szabadságuk meggátlása folytán, 40— 70°/o-kal van mögötte az ipari munkások fizetésének. A biztosítási tisztviselők pedig valósággal éhbér mellett dolgoznak. A biztosítási vállalatoknak a pénzügyminister ur ismételten engedélyt adott arra, hogy a náluk biztosítottaknak külön kezelési költségeket számítsanak fel, hogy azokat a költségeket az alkalmazottak dotációjának javítására fordítsák. A vállalatok azonban az így befolyó óriási összegeket jórészt nem a tisztviselők fizetésemelésére, hanem arra fordították, hogy a részvényeseknek nagyobb osztalékot adjanak. A pénzintézeti tisztviselők helyzete még szomorúbb, ők a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének, az úgynevezett Tébének terrorisztikus fellépése folytán minden mozgási és cselekvési szabadságuktól meg vannak fosztva. Ezeket a szerencsétlen pénzintézeti tisztviselőket minden pénzintézet, minden bank vállalat ráutalta arra, hogy amennyiben fizetésükből nem tudnak megélni, valutaspekulációval foglalkozzanak ; rászorították saját tisztviselőiket a legerköícstelenebb tőzsdei ügyletekre. Addig, amig ezeken a tőzsdei és valutaüzleteken a tisztviselők kerestek, a bankok mentve voltak az alkalmazottak helyzetének javításától ; mihelyt azonban ez a valutaüzlet a tisztviselőkre hátrányosan ütött ki, a bankok a legkérlelhetetlenebb módon igyekeztek saját tisztviselőikkel szemben fellépni. A tisztviselőket kényszeritették a differenciák megtérítésére s amennyiben ezt nem tudták megtenni, akkor vagy elbocsátották a tisztviselőket, vagy pedig a különbözetekkel megterhelték őket, és igy ezeknek mint előlegeknek nyilvántartásával állandóan függő viszonyban tartják alkalmazottaikat. Ez a helyzet ma az alkalmazottak körében. Ilyen helyzet mellett olvashatjuk a bankok, biztosítási vállalatok és ipari vállalatok érdekeit támo- | gató lapoknál azt, hogy ezek óriási összegeket adtak az inségakcióra. Nekem az a kérelmem lenne a belügyminister úrhoz, hogy ezen ipari, pénzintézeti és biztosítási vállalatokkal szemben ugyanazt a rendszert honosítsa meg, amelyet meg akar honosítani — mint az előbb mondotta — a községekkel szemben. Ahogy t. i. a községeket rászorítja arra, hogy a saját községbeli szegények javára fordítsák a községben begyült összegeket, ugy azt a pénzt, amit ezek a vállalatok — amelyek saját alkalmazottaikat a leghihetetlenebb módon kiuzsorázzák — az inségakcióra felajánlottak, utasítsa vissza, s utasítsa a vállalatokat arra, hogy osszák szét az adományt azok között, akik ott éhbérért vannak foglalkoztatva. Ennél nemesebb, jobb cselekedetet nem tudna a belügyminister ur végezni. Amidőn kérem a belügyminister urat, hogy ezt az intézkedést tegye meg, előterjesztem a következő interpellációmat (olvassa) : »Van-e tudomása a minister uniak, hogy a közigazgatási és rendőrhatóságok akadályokat gördítenek az alapszabályokkal rendelkező munkások és magánalkalmazottak gazdasági egyesületének működése elé ? Hajlandó-e a minister ur a szervezkedési szabadság megvédése iránt intézkedni s közegeit az alkalmazottak gazdasági egyesülete működésének zavartalan biztosítására utasítani ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges választ adjak az interpellációra, miután semmi intézkedést nem tettem és semmiféle rendőrhatóságot arra nem utasítottam, hogy a magánalkalmazottak gazdasági egyesületének működése elé bármilyen akadályt is gördítsen. Amennyiben itt a képviselő ur interpellációja folyamán egy konkrét esetet hozott fel, ezt a konkrét esetet meg fogom vizsgáim s a végleges választ akkor fogom megadni, amikor tisztában leszek azzal, hogy az illetékes rendőrhatóság milyen okból hozta meg ezt a kifogásolt határozatát. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) ElnÖk : Miután a minister ur csak ideiglenes választ adott, határozathozatalnak szükségessége nem forog fenn. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! (Nincs jelen.) Elnök : Minthogy Csik József képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző': Strausz István ! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! A somogygyótapusztai vasúti állomáson létesítendő váróhelyiség ügyében szólalok fel. Kis kérdésnek látszhat ik ez at. Nemzetgyűlés előtt. Bár fiatal vagyok mint képviselő, de tudom, hogy at. Nemzetgyűlés elvárja tőlem azt, hogy 30 évet meghaladó közéleti pályám után a nemzetgyűlés elé csak fontos kérI déseket hozzak. Az interpelláció tárgyává tett kér-