Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

56 A nemzetgyűlés 73, ülése 1922, évi deczemher ~kó 16-án

s szombaton. nyos életre sem térnek át. Nagyon érdemes és szükséges ezzel foglalkozni azért, mert végre tisztázni kell azt, hogy a kivételes törvények alapján akarnak-e kormányozni, vagy pedig rá akarnak-e térni az alkotmányosság útjára. Drozdy Győző : Van eszükben ! Farkas István : Az alkotmánynak — mondom — előfeltétele a közszabadság, előfeltétele az, hogy itt ne rendtörvényekkel kormányozzanak. Németországban volt egy időszak, — és pedig a német fellendülés előtt —• amikor azt mondották : kiirtjuk a szocialista mozgalmat, és hoztak egy kivételes törvényt. Ez a kivételes törvény 12 esztendeig állott fenn Németországban. Ezt a kivételes törvényt az u. n. vaskancellár, Bismarck alkotta meg. Megelőzőleg, Lassalle korában volt egy nagy harc a német alkotmányosságért. LassaLe Ferdinánd akkor a legklasszikusabban körülhatárolta azt, hogy mi az alkotmányosság. Lassalle azt mondotta (olvassa) : »A tőke, a nemesség, a papsá g, a katonaság, a munkásosztály egy-egy darab része az alkotmánynak. A meglevő eiők azok, amelyeknek játéka teszi ki az alkotmányosságot; azok a meglevő, tényleges erők, amelyek megvannak az államon bérül.« ö tehát a realitással számolt. Akkor ezzel az alkotmányossággal Bismarck szembeszállt, szembehelyezkedett és Lassallenak ez a felfogása nem érvényesült. De a német törvényhozásban, a német parlamentarizmusban érvénye&ült Lassalle felfogása, mert ott számoltak a meglevő alkotmányos, tényleges erőkkel. Számoltak a munkásosztállyal is, mert hiszen a munkásosztály részese volt a törvényhozásnak, részese volt az állami életnek. Németország ebben a korszakban lett hatalmas és nagy. Most az a Németojrfszág, amely épugy szenvedett a háborúban, mint mi, uj alkotmányosságát megint ugy rendezte be, hogy számol ezzel a helyzettel. A német uj alkotmány a munkajogot, a szociális jogot is bevitte a maga alkotmányéba. Ebben a német alkotmányban az egyesülési jog, a polgárjogok ugy körül vannak bástyázva, hogy azokhoz nem nyúlhat hozzá a minister, és nem a minister tetszésétől függ az, hogy hogyan keli alkalmazni, mert ezt maga az alkotmány állapítja meg. Ez a német birodalmi alkotmány 123. §-c ban a következőképen szól (olvassa) : »Minden németnek joga van arra, hogy minden külön bejelentés és engedély nélkül békésen és fegyvertelenül gyülekezzék. Szabad ég alatt tartandó gyűlések bejelentését a birodalmi törvény kötelezővé teheti és a közrendet fenyegető közvetlen veszedelem esetén a birodalmi törvény alapján be is tilthatja.« Tehát nemcsak körül van határolva a törvényben magában, hogy mindenki fegyver nélkül gyülekezhetik, hanem csak törvény alapján és csak veszély esetén tiltható be a nyilt téren való gyülekezés. A 124. § ezt mondja (olvassa) : »Minden németnek joga van arra, hogy a büntetőt örvény könyvbe nem ütköző célokra egyesületeket vagy társulatokat alakítson. Ez a jog elhárítható rendszabályokkal nem korlátozható. Minden egyesületnek joga van a polgári jog szabályai értelmében a jogi elismertetést megszerezni. Ezt egyetlenegy egyesülettől sem tagadhatják meg abból az okból, hogy politikai, szociálpolitikai vagy vallásos célokat követ.« Ha keressük az okát annak, hogy egy nemzet életén belül mi az oka a fellendülésnek, az erőkifejtésnek mi adja meg a lehetőséget, mi teszi kívánatossá, az állapotokat egy orszá gban mindenki számára, akkor én Németországra hivatkozhatom a háború előtti példákban is, arra hivatkozom most is. Ez a német állam, mely szenvedett a háborúban, megcsonkíttatott s a melytől nagy terheket követelnek, ma is, hogy eggyé fcrrassza az egész orszá got, egy hatalmas egésszé, hogy ellenálló néppé tegye, már alkotmányában ugy bástyázta kőiül a közszabadságokat, az eszmék harcárak lehetőségét, hogy itt mindenki érvényesülhessen s ezt az alkotmányt tiszteletben is tartják. Mit akarunk mi tulaj donképen ? Egyeduralmat ? Mi a célunk ? Azt akarjuk, hogy széthúzás legyen, hogy felekezeti és osztályellentétek legyenek ? Azt akarjuk, hogy bizonyos erőket, amelyek használhatók és érvényesíthetők az állami, szociális és gazdasági életben, lenyomjunk, féken tartsunk, korbácsoljunk csak azért, mert van egy politikai rendszer, amely más módszerrel nem tud kormányozni ? Bocsánatot kérek, ez nem az ország érdeke. Egy kormány nem ország, egy párt nem ország, különösen olyan körülmények közt, amelyek közt ez a választás lefolyt. Itt nagyon könnyen meg lehet állapítani azt, hogy nem az ország érdekeit, nem a nemzet érdekeit, tovább megyek, nem a történelmi Magyarország érdekeit képviseli ez a törvény, hanem képvisel pártérdeket, egy olyan abszolutisztikus érdeket, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely ellentétben van Magyarországnak, a magyar nemzetnek érdekeivel. Drozdy GyŐZŐ: Egyéni érdekek! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Ez a német alkotmány azonban nem áll meg itt, hanem tovább megy és a munkajogot is beleviszi az alkotmányba, kielégít szociális igényeket is és megnyitja egy messze előrelátó, fokozatos szociális fejlődés lehetőségeit. Ez azt jelenti, hogy az állam haladni, erősödni fog, akármilyen körülmények közé jut is, mert a fejlődés élén halad. Azt mondja az alkotmány 159. §-a (olvassa) : »Mindenki és minden szakma számára biztosítva van a munka és a gazdasági feltételek védelmére és támogatására irányuló egyesülés szabadsága. Jogellenes minden olyan lebeszélés és intézkedés, amely ezt a szabadságot korlátozni vagy megakadályozni próbálja.« Ugyebár nyilvánvaló, hogy ez az általunk a háború előtt is megbámult hatalmas állam nem azon rágódik, amin Gömbös képviselő ur és nem ugy csinálja a fajvédelmet, ahogy Gömbös képviselő ur délelőtt kifejtette, hanem egészen másképen ! Szabadságokkal, szociálpolitikával, munkásvédelemmel, és ezzel tudja azt a nagy erőfeszítést már most kifejteni, amelyet ebben a levert állapotában is csodálunk és bizonyos, hogy meg fogja találni a módját annak . ..