Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-73
À nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deczemher hó 16-án, szombaton, 5Í Neuberger Ferenc: Azért akarunk ujat! Farkas István: És ennek a lemaradottságnak nem a zsidóság az oka és senki más nem az oka, hanem az a szűk látókör, amely nem tett meg semmit a magyarság érdekében. (ügy van! a szélsobalóldalon.) Én falun nőttem fel. Volt egy papunk, Vincze Paulinák hivták, plébános volt. Nekem mint iparostanulónak a városba kellett mennem, el kellett a falutól szakadnom. Amikor eljöttem a városba és elbúcsúztam tőle, aki engem oly nagyon szeretett, azt mondta : »Fiam, te most elkerülsz egy uj világba, olyan világba, amilyent még nem láttál, bekerülsz a városba, ott más lesz az élet, mások az emberek, az életkörülmények, tanulnod kell és el kell sajátítanod sok mindenféle dolgot !« És még azt mondta nekem a papom : »Figyeld meg a zsidó gyerekeket, akikkel együtt leszel inas, tanulj tőlük, te is idomulj hozzájuk és sajátítsd el tőlük, ami jó.« E papnak a tanítása mindig eszembe jut. Okos pap volt, aki abból a gondolatból indult ki, hogy nem gyűlöletet kell hirdetni más felekezetek iránt, hanem a jó tulajdonságaikat el kell sajátítani és ezek segélyével lehet majd velük a versenyt felvenni, (Ugy van ! a szélsobalóldalon.) En azután bekerültem a városba és látom, hogy még ma is milyen iskolák vannak a vidéken, hogy mennyire nem törődnek a vidéki nép nevelésével; viszont látom, hogy az a zsidó ember a maga gyermekét taníttatja, áldoz reá és ha ez a gyerek értelmesebbé, intelligensebbé válik, természetes dolog, hogy jobban megállja a helyét az életben. Miért gyűlöljük mi tehát azt, amit el kellene magunknak sajátítanunk, miért hintsük a gyűlölet magvát? Aki csak azért gyűlöl valakit, mert az rátermettebb, nz nem hirdet keresztény politikát, az nem igaz keresztény, mert az csak jelszóként használja a maga politikáját. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Erre vonatkozólag, t. Nemzetgyűlés, idézhetném báró Eötvös Józsefet, aki »A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra« című munkájában behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és aki egyik legnagyobb gondolkodója volt Magyarországnak, aki sokat vitatja ezt a kérdést az Emiltett munkájában is és a többek között a következőket mondja (olvassa) : »Minél inkább tanulmányozzuk a -történteket s igyekszünk tiszta képet szerezni a múlt anyagi, szellemi és erkölcsi viszonyairól, annál inkább be kell látnunk, hogy ama nagyobb boldogság és erkölcsi tökély eszménye, mellyel majd minden népnél találkozunk, nem a múltban, hanem, ha valósitható e földön, csupán a jövőben keresendő s hogyha még oly lassan is közeledünk afelé. Aki pedig a vallás tanaira akarna ez ellen hivatkozni, melyek szerint az embernek, bűnbe esvén, végtelen nyomor lőn az osztályrésze, ne feledje, hogy aki a büntetésben hisz, a megváltás nagyszerű tényében, az Ó- és Újszövetség mindazon helyének igazságában sem kétkedhetik, melyekben nemcsak a tökélyre törekvés van földi létünk céljául kijelentve, hanem világosan meg van Ígérve, miképen a jó elvégre diadalát üli e földön. Nem ismerek istentelenebb állítást annál, amely szerint a Mindenható önmagának és az angyaloknak mintegy időtöltéséül hozta e világra az embert, hogy kegyetlen örömét találja azon nyugtalan törekvésben, amint bizonyos körben forog, s azon lehetetlen erőlködésekben amint a porból kiemelkedni törekszik, hogy fájdalmas eséssel megint visszasülyedjen abba. Aki Isten jó és igazságos voltában hisz, a haladást sem vonhatja kétségbe.« Az a kormányzati politika, amelyet itt Gömbös képviselőtársam, mint az egységespárt vezérszónoka kifejtett, teljesen ellentétben áll minden haladással, minden törekvéssel és hogy ugy mondjam, azt a rendszert akarja alátámasztani, amely itt a rendtörvényben, tehát Magyarországnak fegyházzá való átalakításában nyilvánul meg. Rakovszky István : Ugy van ! (Mlenmondásoh jobbfelöl és a középen.) Meskó Zoltán : Nem is lehet azt ugy megszavazni, mint ahogyan tervezik! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Sehogy sem lehet !) Farkas István : Mielőtt azonban erre rátérnék, rá kell mutatnom, hogy ez az elmélet, amelyet itt Gömbös képviselőtársam bemutatott, nemcsak a gyakorlatban nyilatkozik meg ugy, hogy a zsidó tőke és keresztény tőke között nem tesznek különbséget és egyformán nevezik ki tanácsosokká akár a zsidót, akár a nemzsidót, . . . Meskó Zoltán : Goldbergert és társait ! Farkas István : ... — és mindig több köztük a zsidó és kevesebb a keresztény — hanem látjuk ezt erkölcsi vonatkozásokban is. Egy olyan rendszerrel állunk szemben, amely teljesen és tisztára az abszolutizmusra van felépítve és a rendtörvény ezt az abszolutizmust csak meg akarja erősíteni, meg akarja örökíteni, állandóvá akarja tenni. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azzal az üggyel, amely itt Rassay és Ulain képviselőtársaink között lefolyt, foglalkozni nem akarok, csak meg akarom állapítani, hogy ez egy olyan politikai rendszernek, egy olyan politikai berendezkedésnek a következménye, amely nem válogat a fegyverekben és az eszközökben ; amely képes mindenre, csak azért, hogy a maga fenmaradását, a maga létét igazolja ; amely az ellenfeleit bármilyen eszközzel, ha másként nem sikerül, terrorral, becsukatással, internálással és erkölcsileg is igyekszik tönkretenni és erre nézve képes minden eszközt felhasználni. Itt van a munkásmozgalom, amely demokratikus alapon áll, amelynek célja és feladata, hogy a munkásság érdekeit védje, azért küzdjön harcoljon. E munkásmozgalom ellen minden
