Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-73

•iü • A nemzetgyűlés 73. ülése 1922. évi deozember hó 16-án, szombatml. Gömbös Gyula: Mert az a tanyai ember nincsen jelen ebben a házban, nem él ebben az atmoszférában, nyugodtabban szemléli a dolgo­kat, és én attól félek, hogy ha a magyar sajtó ugy állítja be a magyar nemzetgyűlésen történ­teket, mintha itt nem volna szó semmi másról, mint örökös tumultusokat előidéző személyes­kedés, amelyet a sajtó még kiélesit, akár az egyik, akár a másik oldalon, . . . (Ugy van ! a jobboldalon.) Szijj Bálint: Mint a Pesti Hírlap mai vezércikke! (Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a széisôbaloldalon: A Néj> vezércikkei!) Gömbös Gyula : . . . akkor a sajtó hivatását nem teljesiti. A sajtónak kötelessége hivatását oly irányban teljesíteni, hogy a népet nevelje, a pártsajtónak pedig, hogy pártját irányítsa, becsületes alapokon, minden hamis beállítás nél­kül. (Ugy van! a széisôbaloldalon.) Nagy Ernő: Csak így legyen! Gömbös Gyula: Mert a magyar nép válasz­tani akar a helyes politikai irányok között, a hamis irányú beállítások azonban a magyar népet félrevezetik. Nagy Ernő: Tessék ezt a háta mögött ülő szerkesztőknek mondani ! Gömbös Gyula : Ezért tartom szükségesnek, hogy a kormány figyelemmel kisérje a magyar sajtót, hogy az el ne fajuljon, mert ha elfajul, nem tölti be hivatását, elvégre a magyar sajtó egymagában még semmi sem, még a törvény sem öncél, mind a kettőnek a nemzetet kell szol­gálnia. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek a gazdasági problémákra. Ha logi­kusan átgondolom a fajvédelem problémáját, tulajdonképen a gazdasági kérdéseken kellett volna kezdenem, mert akinek a zsebében a pénz van, aki a vagyont tartja a kezében, az dirigálja ezt az országot, annak van sajtója, az tud propa­gandát irányítani, annak van mindene. Ha tehát a faj védelmi kérdést boncolgatjuk, elsősorban azt kell nézni, vájjon a magyar gazdasági hely­zetben miképen van képviselve a magyar faj, és miképen van képviselve a zsidó faj. Azt állapít­juk meg, — és ez köztudomású — hogy a nagy gazdasági érdekeltségek túlnyomórészben egy­szersmind zsidó érdekeltségek, és innen van az, hogy van drágasági probléma és vannak más gazdasági, a magyar faj érdekét sértő problémák is. Ha a magyar gazdasági élet élén minden tekintetben . . . Pakots József : A búza áráról beszéljen ! (Ugy van! a széisôbaloldalon.) Meskó Zoltán : Azt nem a paraszt csinálja ! (Zaj.) A tőzsde! Nagy Ernő : Bizony, nem a paraszt ! Gömbös Gyula: T.képviselőtársam, én nagyon jól tudom, hogy az ország határain túl létező faktoroknak is, és elsősorban a trianoni béke­szerződésnek tudható be a magyar gazdasági életnek jelen helyzete, különösen a drágaság, ezeket azonban most nem tudjuk saját erőnkből megoldani, és én ennek következtében csak azzal foglalkozom, ami a mi hatalmi körünkön belül áll. Én azt tartom, hogy ha a magyar gazda­sági élet minden tényezője nem azt nézné, hogy ő hogyan gazdagodhat meg, ha az ország jelen­lengi helysetében nem azt nézné, hogy a polgári hasznon túl más hasznot is dugjon zsebre, , . . Fábián Béla: Ez igaz! Gömbös Gyula: . . ha nem akarná a mun­kást ugy kiuzsorázni, hogy ebből iksz palotát vegyen magának, ez volna helyes. (Ugy van! Ugy van! a széisôbaloldalon.) En örülök neki, ha valaki palotákat tud venni, de azt hiszem, hogy a mai helyzetben nem vehetünk palotát az ország véres verejtékén szerzett pénzen. (ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezért azt tartom, hogy ha a mi gazdasági életünk egész­séges volna, ha a mi gazdasági életünk nemzeti volna, ha a mi gazdasági életünk át volna hatva a felebaráti szeretettől vallás-erkölcsi alapon, akkor nem kellene annyit küzdeni a drágaság ellen, mint ma. Fábián Béla: Nem kerülne 40 koronába egy tojás. Szabó József: Keresztény erkölcsöket min­denütt ! Patay Tibor: A kabát mibe kerül? Peyer Károly : Kabátot nem visel a mun* kás! Nem vehet magának! Gömbös Gyula: Számszerű adatokkal a ke­reskedőkről és iparosokról felesleges fárasztanom a t. Nemzetgyűlés türelmét, hiszen köztudo­mású tényekkel állunk szemben. Engem, mint a keresztény agrár gondolat egyik harcosát leg­inkább a föld érdekel, mert azt tartom, hogy akinek kezében a föld van, az körülbelül uralja a helyzetet gazdaságilag. Ha a magyar gazda­sági életet ugy építettük volna fel, hogy az ipart is és a kereskedelmet is a földnek termé­keihez irányítottuk volna, és nem ettől a ter­meléstől egészen idegen gazdasági rendszert honosítottunk volna meg, akkor ma Magyar­ország gazdaságilag is egész más képet mutatna fel, akkor valószínű, hogy a magyar föld is, a magyar tőke is és a magyar korona is inkább a magyar faj kezén maradt volna. Azt látom, hogy az utolsó évtizedeken keresztül földellenes politikát csináltak ebben az országban, és ami­dőn ma feljajdulnak, amidőn ma agrárpolitikát csinálunk, megint azt mondom, amit az előbb mondtam a rendtörvénnyel kapcsolatban, hogy, ugy látszik, jó politikát követ ez a kormány és èz a párt, amikor teljesen keresztény agrár­politikát akar követni. (Ugy van! jobbfelöl) A földbirtokreform kérdése is azt kell, hogy eredményezze, hogy megerősödjék az agrár-gon­dolat nemcsak azáltal,. hogy önálló exisztenoiá­kat létesítünk, hanem azáltal, és igy képzelem a földreform végrehajtását, hogy minden gazda­sági lehetőséget meg kell teremteni a reform végrehajtása számára oly értelemben, hogy a többtermelés vezéreszméjét tarthassuk szem előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents