Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

.1 íiívmzctgyülés 78. ïdcti 1922. ê kében az van, amit ő képvisel, méltóztassék neki megengedni, hogy kifejthesse szabadon az ő eszméit, gondolatait, mert vagy jók azok a gondolatok, vagy nem jók. Ha jók, egészségesek a gondolatok és eszmék, akkor hiába rejtik azokat vasbura alá, szétrepesztik azok a vasburát, elterjednek, ha pedig rosszak az ideák és eszmék, akkor maga a józan, egészséges magyar nemzet fogja elsöpörni rossz ideástól, eszméstől együtt a rendszert. Gömbös Gyula: Mondják meg világosan, milyen rendszert akarnak! Cserti József: Demokratikusát, nem abszolutizmust ! Gömbös Gyula: Világosan, komolyan tessék megmondani ! Dénes István : Bár nem szokásom ilyen kérdésekkel foglalkozni, kénytelen voltam megmondani az igazságot. Ezek után rátérek a kormány politikájának kritikájára. Tárgyilagos akarok maradni, nem akarok minden áron ellenzékieskedni, de, mint nyiltszemü ember, figyelem az eseményeket az országban, s ugy érzem, hogy szükséges azokat elmondanom, amiket mondani fogok. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy első beszédeim alkalmával nem foglalkoztam más kérdéssel a magyar nemzetgyűlésben, mint a magyar földmunkásság rettenetes, siralmas helyzetével, a magyar földmunkásság kihasználásával. Sikerült is interpellációimmal és felszólalásaimmal elérnem azt, hogy az akkori közélelmezési minister ur bekéretett engem és azt mondta, hogy csináljuk meg a rendeletet, mely a földmunkásságot felveszi a hatósági ellátatlanok jegyzékébe. Örvendtem, boldog voltam, elhallgattam. Tényleg elkészítették a rendeletet és a rendelet végrehajtási utasításába felvették, hogy az aratási szerződés nélkül maradt munkások felveendők az ellátatlanok jegyzékébe, hogy az a sok százezer keresztény, magyar család ne szenvedjen, ne éhezzék a téli időben. Mi történt? Megjelent most nyáron a magyar Alföld községeiben Gr. O. K. kiküldöttje és keresztülhúzta a rendeletnek idevonatkozó intézkedéseit. A községekben vegyesbizottságok működtek, mely vegyesbizottságok a községek intelligenciájából és az érdekelt földmunkásokból és birtokosokból alakíttattak. Ezek a bizottságok minden községben megállapították, hogy hány földmunkás méltó arra, hogy felvétessék az ellátatlanok jegyzékébe. Jöttek erre Budapestről és más nagy városokból ismeretlen emberek, akik nem ismerték a viszonyokat és ahol 400 ellátatlan földmunkást vettek fel az ellátatlanok jegyzékébe keresztülhúztak 370-et és meghagytak 30-at. Felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a magyar földmunkásság elkeseredése határtalan. Akik itt vannak Budapesten, akik jólétben vannak, akik nem állanak közel a foldmunkásság szenvedéseihez, nem tudják azt, i i dec'.cmber hő 28-én péntek-in. 329 hogy azok az éhhalállal küzdenek, hidegben kínlódnak. Arra hivom fel a t. Nemzetgyűlés, különösen pedig az egységespárt figyelmét, hasson oda a magyar kormányra, hogy necsak újságokban tanúsítson figyelmet a magyar földmunkásság iránt, hanem a valóságban is, hogy ne csináljon kétszínű játékot azzal, hogy felveszi őket a rendeletbe, reményt ad nekik az élethez és három hónap múlva kiküldi oda az embereit, akik keresztülhúzzák mindazt, amit három hónappal azelőtt megcsináltak. Figyelem a kormány működését, de azzal a földmunkássággal szemben, amely Magyarország legnépesebb rétege, a magyar kormány csak az újságokban találta meg mindig a hangját. Egész nyáron, a hatheti szünet alatt is, kommünikék jelentek meg arra vonatkozólag, hogy a magyar földmunkássággal hogyan fognak törődni, hogy törvényjavaslatok készülnek a magyar földmunkásság megmentése érdekében és ma, amikor december végén szünet előtt állunk, nem került ide egyetlen egy a földmunkásokra vonatkozó törvényjavaslat sem, amely annak a szegény szomorú magyar földmunkásságnak a helyzetén javítani volna hivatva. Ne játsszon a magyar kormány kétszínű politikát. A magyar földmunkásság, hála Istennek, intelligens, a magyar földmunkásság tapasztalt, látja a kétszinü játékot és el van keseredve a magyar kormánnyal szemben, amely csak hitegeti, de semmit sem ad neki. Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek egy másik, nagyon fontos kérdésre, amelyről nagyon sok szó esett ma délelőtt a nemzetgyűlés ülésén, a földreform kérdésére. Ma ugy állítják be a földreformot, mintha mi, az ellenzék, azt akarnók, hogy azt pár nap alatt csinálják meg. Végtelen fájdalommal olvastam a sajtóban Nagyatádi igen t. minister ur nyilatkozatát, amelyben azt mondta, hogy mit akarunk mi, nem kívánhatjuk, hogy három nap alatt meglegyen a földreform. Ötödfél esztendő óta folyik már a földreform dolga, ötödfél esztendő óta hitegetik a magyar népet . . . Rácz János : Honnan számítja az ötödfél esztendőt ? Dénes István : ... és leszögezem mindazon állításokkal szemben, amelyeket a nemzetgyűlésen hangoztattak, hogy annak dacára, hogy nagyon erős kijelentések hangzottak el, a földreform Magyarországon nem komoly dolog, a földreform végrehajtását Magyarországon nem akarják komolyan. (Zaj és ellenmondásoh jóbbfdől) Rácz János : A maga beszéde nem komoly ! Dénes István : T. képviselőtársaim legyenek nyugodtak, és Rácz t. képviselőtársam is legyen egészen nyugodt, hogy amit én mondok, azt rögtön be is bizonyítom. Barla-Szabó József: Mennyi az az ötödfél esztendő ? Cserti József : Harmadfél évet gondolt ! 45*