Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-78

330 A nemzetgyűlés 78. ülése 1922. Dénes István : Ne izgassa ez a képviselő urat, tény, hogy két és fél év óta folyik az eljárás. Méltóztassanak megengedni, hogy nyugodtan folytassam beszédemet. Amit állítok, be is fogom bizonyítani. Ha a földreformszövetség meg nem alakult volna az utóbbi időben, a földreform kérdésében szörnyű ellankadás állott volna be. (Ellentmondások jobboldalon.) Senki nem beszélt már róla, senki nem tárta fel annak hibáit, sőt a ministerelnök ur az egységes párt egyik ülésén tartott beszédében azt mondta, hogy a földreformtörvényhez ragaszkodik, de a földreformtörvény ellenére, vagy annak megkerülésével nem hajlandó semmit sem csinálni. Leszek bátor rögtön rátérni, hogy az a földreformtörvény, amelyre a ministerelnök ur a magyar földreform végrehajtását alapítja, nem helyes törvény és statisztikai adatokkal fogom bizonyítani, hogy a földreformtörvény a szó szoros értelmében végrehajthatatlan. Leszek bátor majd határozati javaslatot is benyújtani, melyben követelem a földreformtörvény revízióját. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra az atmoszférára, amelyben a földreformtörvény, az 1920 : XXXVI. te. megszületett. Minden törvény jellegzetességét ugyanis az adja meg, hogy milyen atmoszférában, milyen levegőben született. Mielőtt azonban ezt tenném, tartozom egy kis visszapillantást vetni a földreformot megelőző időre. A földreformról a háború előtti időben nem volt szabad beszélni, ez a kérdés Magyarországon csak az irodalomban létezett. A politikában nem volt szabad róla beszélni, mert osztályparlamentünk volt. Az irodalomban először Beck Lajos t. képviselőtársunk »Birtokpolitika« című munkája foglalkozott vele, de főleg hitelkérdésekkel akarta azt megoldani, ami azonban nem sikerült. Majd jött 1911-ben Dániel Arnold kiváló munkája, amely már élesen bírálja és elitéli a magyar nagybirtok-rendszert és Magyarország hátramaradottságának egyik okául bélyegzi meg. 1912-ben Farkas G-eyza kisgazda irt egy munkát »Kisgazda« címmel, amelyben már kimutatja statisztikai adatokkal és számokkal a kisbirtok fölényét a nagybirtokkal szemben, kimutatja annak társadalmi, gazdasági és államfentartó jelentőségét ós éles támadást intéz a nagybirtok-rendszer ellen. Majd 1913-ban Ágoston Péter foglalkozik a nagybirtok-rendszerrel. Rácz János: Jó cég! Dénes István : T. képviselőtársam ! Ágoston Péter megírta »A magyar világi nagybirtokok« című munkáját, nem hasból, hanem monográfiák alapján irta meg, egykori monográfiák alapján tárta fel a magyar nagybirtokosok, a magyar nagybirtokok keletkezését, és megállapította Ágoston Péter, — de, megállapították mások is, mert nem akarom Ágoston Péter nevét ide a nemzetgyűlésbe behozni — hogy a magyar nagy*vi díczember hú 22-én pénteken, birtokok 90%-a erőszak, hazaárulás, meg egyéb ilyen körülmények folytán állott elő és keletkezett. És ez a munka olyan csapást mért a nagybirtok-rendszerre, a magyar nagybirtok keletkezésének gyökerére, amelyet nem is tudnak megbocsátani. Az 1914-ben kitört háború azután eltereli a figyelmet a földreform-kérdésről, de 1916-ban, amikor a nagy nyomorúság, a háború okozta szenvedések az emberek figyelmét a nagy szociális problémák felé fordították, megjelent Polónyi Gézának a nagybirtokról irt egyik munkája, amelyben éles elmével mutatja ki, hogy Magyarországon minden bajnak, minden kulturátlanságnak és a magyar faj pusztulásának a magyar nagybirtokrendszer az oka. Kószó István: És a demagógia! Dénes István : »Minden előjognak és minden kiváltságnak el kell sepertetnie, amint az a földnek a nemzet javára való kihasználását gátolja, megnehezíti vagy lehetetlenné teszi«, mondja Polónyi Gréza. Súlyos, igaz szavak voltak ezek, amelyeket aztán később a legteljesebb mértékben elfelejtettek. De hogy ne méltóztassanak azt hinni, hogy pusztán ilyen férfiak galériáját sorakoztatom fel, felemlítem tehát egy magyar mágnás nevét is, a Majláth József grófét, aki a kivándorlási tanács elnöke volt és aki belátta és mondotta is azt, hogy a magyar nemzet minden baja a nagybirtokrendszer, az igazságtalan birtokmegoszlás Magyarországon E kivándorlási tanácselnök 1916-ban egyik levelet a másik után irta a megboldogult gróf Tisza István akkori ministerelnökhöz, egyik levélben a másik után kérte a magyar ministerelnököt, hogy vigyázzanak, mert Magyarország szociális bajainak gyökere a magyar nagybirtokrendszerben van. (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) Majláth gróf kért, könyörgött Tisza Istvánnak, hogy hívjon össze egy földbirtokpolitikai ankétet, vitassák meg ezeket a kérdéseket, adassék mód a szociológusoknak és agrárpolitikusoknak, hogy feltárhassák a magyar nemzet összes bajait. De, fájdalom, bármilyen nagy volt Tisza egyénileg, e kérdés elől, amint gróf Majláth a magyar birtokreform előzményeiről irt munkájában emliti, ridegen és mereven elzárkózott, és az egész munkapárt, amelynek t. képviselői ma itt bent ülnek a nemzetgyűlésben, szintén ridegen és mereven elzárkózott az elől, hogy a földkérdéssel, a föld nagy problémájával foglalkozzék, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ezzel — le kell ezt szegeznem — nagyban hozzájárult ahhoz a katasztrófához, amelyben kirobbantak a magyar nemzet elfojtott érzései. (Egy hang jobbfelől: Az izgatás tette.) Én, t. képviselőtársam, nem akarok most ezekkel az úgynevezett izgatási kérdésekkel foglalkozni, de tartozom egy vallomással a nemzetgyűlésnek, hogy az én isteni és emberi felfogásomat borzasztóan izgatja az a körülmény > hogy ebben az