Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

280 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csiUörtöWm. ne tessék frázisnak venni azt, hogy önökkel érzek ebben a kérdésben és sajnálom azokat és ha módomban volna, a magam szerény erejével hozzájárulnék ahhoz, hogy különösen a köztisztviselői osztály, amelynek rettenetes a helyzete, megtalálja a maga boldogulását. De itt nincs szükség faj védelmi elméletre, sőt semmivel sem lehet kevésbé azt elérni, amit Gömbös t. képviselőtársam elérni akar, mint épen az ő elméletével. Mert miről is van szó ? Arról van szó, hogy mindazokat, akik ebben az országban produktiv munkát végeznek, az ország fentartásához hozzájárulnak, hogy azoknak a boldogulását gazdasági, társadalmi és kulturális téren biztosítsuk és előmozdítsuk. Már Emiltettem előbb, hogy legelsősorban a gyengéknek van védelemre szükségük. A faj védelmi jelszó politikájával mezőgazdasági, ipari és szellemi munkásokon, akik el vannak proletárositva, nem fogunk segiteni és ha azokon nem fogunk segiteni, akkor az egész magyar faj fog ezekkel az osztályokkal együtt elpusztulni és nem fog itt exiszt alhat ni ezen a kis csonka Magyarországon sem. Hiszen gondoljunk csak arra, mi lesz akkor, ha tényleg eljön a jóvátétel ? Mert t. Nemzetgyűlés, én azon emberek közé tartozom, bár vannak énbennem is szentimentáhs hajlamok és a lira és romantika iránt sem vagyok épen érzéketlen, azonban a politikában nincs szükség a szentimentalizmusra és ott nem lehet, ahogy a német mondja : der Wunsch, der Vater des Gedankens, szembe kell nézni a reális valósággal. En sajnos, nem hiszem, hogy a jóvátétel alól bennünket mentesíteni fognak. Nemes Bertalan : Remélem, ez nem felkinálkozás ! (Zaj.) Pikler Emil : Az ilyen közbeszólásra én nem reagálok, mert hogy ha már feltételezik rólam . . . Nemes Bertalan : Nem feltételezem, csak meg akarom nyugtatni magamat. Pikler Emil : ... ha feltételezik rólam azt, hogy én ennek az országnak akár anyagi, akár erkölcsi pusztulását kivánom, akkor megfeledkeznek arról, hogy nekem is él itt öt gyermekem ebben az országban, én is itt születtem, itt fogok meghalni, gyermekeimet is itt fogom felnevelni, tehát a legtisztább önzés is azt követeli tőlem, hogy kivánjam, hogy itt virágozzék minden, hogy az országnak meglegyen az életlehetősége. (Helyeslés.) Minden szentimentalizmustól elvonatkoztatva tehát a dolgot, nem lehet ezt rólam feltételezni, hiszen ez öngyilkosság volna. Szóval, szembe kell néznünk a jóvátétellel. Cserti József: Nem adunk semmit! Történjék, ami történni fog ! Pikler Emil ; Nekünk ki kell mutatnunk, hogy nem tudunk fizetni egy huncut krajcárt sem. Rendben van, de látjuk előttünk Németország példáját, hogy vele szemben az entente urainak kész a receptjük. Hiába alkuszunk, hiába csinálunk bármit is, ránk fogják róni a terhet. Ki fogja ezt a terhet viselni és milyen módon és milyen eszközökkel akarja a kormányzat ennek elviselésére az anyagi eszközöket előteremteni 1 Már most látjuk a tendenciát a fogyasztási adók minduntalan való emelésében, látjuk a tendenciát a forgalmi adó emelésében, szóval olyan adónemek inaugurálásában, de nem is inaugurálásában, hiszen megvoltak azok már előbb is, de fokozásában, amelyek a nagy fogyasztóközönséget sújtják elsősorban és legfőképen. Ilyen kormányzati tendencia, ilyen kormányzati irány mellett attól félek, hogy ha a jóvátétel aktuális lesz és aktuális lesz a jóvátétel terheinek behajtása ebben az országban, megint a legkényelmesebb, de egyúttal leglelkiismeretlenebb expediens az lesz, hogy a nagy fogyasztóközönséget akarjuk sújtani, mint mindig. Ha ez be fog következni, és ha nem találnak utat-módot és lehetőséget arra, hogy a teherbiró osztályok, a nagy vagy on viselje ezeket a terheket, ebből újból csak nehézségek fognak származni. Nem beszéiek csak a nagybirtokosokról, bár a túlsó oldalról azzal vádolnak bennünket, szocialistákat, hogy mi csupán a nagybirtokot támadjuk, a nagyipari tőkét ellenben nem. Nekem egészen mindegy, hogy gróf Széchenyi Viktornak hivják-e az illetőt, vagy Weisz Manfrédnak, Schlesingernek vagy Rádaynak. "Nekem ez nagyon mindegy. Aki fizetni tud, akinek ereje, módja van fizetni, faji és felekezeti különbség nélkül, az fizessen. Viczián István : A nemzet nem tud és nem fog jóvátételt fizetni ! (ügy van !) Ugron Gábor: Ezt mondjuk mi is. Pikler Emil : Nem a nemzetről van szó. A nemzet alatt én mást értek, mint Viczián igen t. képviselőtársam. Viczián István : Ha nemzetről van szó, én á magyarságot értem alatta, ön nem tudom, mit ért. (Mozgás.) Pikler Emil : ön nemzet alatt azokat érti, t. képviselőtársam, akik az élet riviérájában élnek, (Ellenmondás és zaj a jobboldalon.) ön nem a népet érti nemzet alatt. Viczián István : Minden magyar embert értek, aki őszintén a nemzet tagjának vallja magát. Pikler Emil : En a nemzet alatt az összességet értem, nemcsak azokat, akik a mások által elvégzett munka gyümölcseit élvezik és abból élnek, hanem azokat is és legfőképen azokat, akik ezeket a gyümölcsöket saját verejtékező munkájukkal produkálják. Ugron Gábor : Igen sokan vagyunk ! Még egy csomót ki kell irtani ! Mindig ez a baj ! Pikler Emil : Higyje el Viczián t. képviselőtársam, nagyon rossz politika épen az önök szempontjából, ha folyton kételkednek bennünk, folyton piszkálnak és ugratnak bennünket. Igaz, hogy bennünket ugratni nem lehet, mert igazunk van és meggyőződésünk sziklaszilárd. Viczián István l Én egészen mást mondtam í Én csak azt mondtam, hogy a nemzet nem tud és nem fog jóvátételt fizetni ! Ugron Gábor : De ő is ezt mondta ! Mindenki ezt mondja.