Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

'À nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 279 Perlaki György: Biztosítom róla, hogy a pártnak jó része ilyen gondolkozásuakból áll! Pikler Emil : ... Sajnálom, de az egységes pártnak alelnöke és a párt politikájának egyik exponense, Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam egészen más húrokat pengetett. Dacára annak, hogy legutolsó felszólalása alkalmával szordinót tett a hangjára és igyekezett mérsékelt lenni a szavaiban ós beszédének stilisztikai felépítésében : az a tendencia, amely abból a beszédből kiszivárgott, pont az ellenkezőjét jelenti annak, amit Perlaki igen t. képviselőtársam itt kifejezésre juttatott. Már az első indemnitási vita alkalmával elmondott beszédemben rámutattam arra, hogy Rakovszky Iván belügyminister ur Nyíregyházán pont az ellenkezőt hirdette akkor, amit Gömbös Gyula képviselő ur hirdetett s bár esetleg, nekem a szociáldemokratának, az ellenzéki politikusnak politikai szempontból csak kedves lehet az, hogyha az egységes párton belül ilyen kontroverzia merül fel és egy párton belül ilyen heterogén felfogású képviselők vannak, nekem csak örömmel kellene üdvözölnöm már taktikai szempontból is, de az ország szempontjából ez azért szomorú. Mert én ugy látom, hogy azon igen t. képviselőtársaim, akik a túloldalon liberálisan gondolkodnak, jóakaratulag akarják az ország ügyeit intézni, mint ahogy ennek Perlaki képviselő ur kifejezést is adott, nekik vagy erejük nincs hozzá, vagy komoly akaratuk nincs ahoz, hogy ezt a politikájukat érvényre juttassák. (Egy hang halról: Erejük nincs hozzá!) En a kormány félhivatalos programjának kénytelen vagyok azt elfogadni azért, mert mindazok, akik e Házon kivül ezt a politikát követik és ennek a politikának adnak hangot a sajtójukban, ezek olyan toleranciában és elnézésben részesülnek, hogy még akkor is, amikor nagyon is megközelítik azt a határt, ahol a lázítás és a felekezetek és osztályok elleni izgatás kezdődik, nincs bántódásuk, de igenis azt látom, hogy a kormánypolitika azokon a pilléreken nyugszik, amely pilléreket Gömbös Gyula képviselő ur és a vele egy nézeten lévők alája építettek. Ennek a félhivatalos kormánypolitikának (Felkiáltások a haloldalon : Hivatalos !), amit Gömbös Gyula képviselő ur hirdet, két alaptétele van : gazdasági értelemben az antiliberalizmus és társa dalmi értelemben a fajvédelem, T. Nemzetgyűlés! Az antiliberalizmusról gazdasági értelemben velem, mint szocialistával lehetne beszélni, hiszen a kapitalista társadalom szellemi fejei és a kapitalista társadalom nagytőkéjével rendelkezők, ezek tényleg liberálisok, de a szónak rossz és általam is perhorreskált értelmében. MeskÓ Zoltán : Egymás között liberálisok ! Pikler Emil : Hát ha Gömbös t. képviselőtársam annyira antiliberális, amit én gazdasági értelemben helyeslek, mint szocialista, miért nem vonja ő le a végső konzekvenciáit annak, miért nem tagadja meg attól a kormánytól az ő támogatását, amely kormány ezen kapitalista társadalom legexponáltabb liberális elemeit mindenféle kitüntetésekkel látja el. (Egy hang jobbfélől : Elég hiba !) Nem irigyelem ezektől az uraktól a méltóságosi címeiket, meg a kormányfőtanácsosi címeket sem, — dehogy is irigylem ! — hanem maga az a tény, hogy ezeket az urakat kitüntetni akarják, figyelemre méltó. — De még ez sem volna baj — de hogy ezekkel a kitüntetésekkel kapcsolatban olyan előnyökhöz juttatják őket, amely előnyökhöz nekik jussuk nincs és amelyekhez csak a többi társadalom és gazdasági osztályok rovására jutnak, az már hiba, ennélfogva azokból a padokból, mint a kormánynak egyik főtámogatója, ilyen elveket hirdetni elméletben és gyakorlatban pont az ellenkezőjét tenni, lehetetlen. Dénes István : Ez a mai kormány politikája ! Pikler Emil : En nagyon rövid ideje foglalkozom politikával, de azelőtt is, mikor még nem voltam politikus, láttam azt itt, hogy a politikai és magánerkölcs között mindig disztingváltak ; mindig az volt a felfogás, hogy aki politikai értelemben gazember, az a magánbecsületben intakt, integer férfi lehet. Én mint szegény munkásember és uj politikus, ezt a nézetet nem osztom. Gömbös Gyula ur keresztény úriembernek tartja magát, amiben én nem is akarok kételkedni. De akkor neki a konzekvenciákat le kell vonni, ö a kapitalista társadalmat, annak liberális érzelmű fejeit támogató kormánnyal egy húron nem pendülhet. A másik alaptétele a fajvédelem. Kit akar Gömbös igen t. képviselő ur és mindazok, akik vele egy nézeten vannak, megvédeni ? Azt kérdem : a politikában, a gazdasági életben és a társadalmi életben ki szorul védelemre ? Nem a faj, hanem a gyenge, (Helyeslés half elől.) az erőtlen, aki saját erejéből a létért való küzdelemben, a létért való küzdelem vizeiben elmerül és nem tud magán segíteni. Mitől függ a társadalomban most már az erő vagy a gyengeség % Az osztályhelyzetben ; azokkal szemben, akik bár rabszolgasorban tartják azokat, akik dolgoznak, nem faj védelemre van szükség, hanem embervédelemre. Én t. Nemzetgyűlés, elismerem azt és fájó sziwel látom — ne tessék ezt frázisnak gondolni —fájó szívvel látom, mint magyar ember, ha szocialista vagyok is, a keresztény magyar társadalomnak a vergődését és sinylődését, a keresztény magyar középosztálynak a bajait és nyomorát. Fájdalommal látom azért, mert szomorú tapasztalatot szereztem ott azokon a szegénytanyákon proletártestvéreink között a külső Ferencvárosban, a külső Váci-uton, meg az Angyalföldön, amikor ott megfordultam, pedig megfordulok gyakran azok közt, akik becsületes munkájuk után nem tudnak tisztességesen megélni és nem tudnak a létért való küzdelemben helytállni. Én el tudom képzelni, hogy az a magyar gentry-osztály, amely jobb napokat látott, ma csonka Magyarországon milyen helyzetben van és