Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

â68 'A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. rétien, mert — mint mondottam — a háború alatt és jelenleg is beavatkoznak az önrendelkezési jogukba. Ott van a szénkormánybiztosság. Tessék csak megnézni, a szénkormánybiztosság ráteszi kezét a kitermelt szénmennyiségre, hogyj miután kevés szén van, azt a kevés szenet igazságosan el lehessen osztani. Én azonban azt merem állitani, hogy a szénkormánybiztosság is eltévesztette célját, mert elosztani csak azt lehet, ami van, és ha állandóan csak oszt, akkor nem jut el ahhoz, hogy a tulajdonképeni szükségletet fedezni, kielégíteni tudja. A szénkormánybiztosság tehát nem kapcsolt bele feladatának körébe olyan gazdasági politikát, amellyel vagy a széntermelést növelni tudta volna, vagy pedig a széngazdálkodás terén el tudott volna jutni egy helyesebb módhoz. Minthogy, megítélésem szerint, a széntermelést most már fokozni nem lehet, igy nincs semmiféle egyéb kivezető ut a szénenergiatakarékosság tekintetében, mint egyedül az, amelyről itt beszéltem ; ha villamosítjuk iparainkat, mezőgazdaságunkat, a vasutat, sőt a háztartást is igen erős mértékben lehet villamosítani és igy mentesíteni lehet a háztartást is nagymennyiségű külföldi, 7000 kalórián felüli széntől. Ha erre vonatkozólag bárki is azt a megjegyzést fűzné a beszédemhez, hogy ugyan miként lehet a háztartást villamosítani, a válaszom ez : egyszerűen ugy, hogy a faggyugyertyák, petróleumlámpák helyett mindenütt, még a falvakban is, elektromos lámpáknak kell égniök, amelyek egészségi szempontból és más szociális szempontból is sokkal hasznosabbak, mert akkor a gázt és egyebet mentesíteni tudjuk, kevesebb gázra van szükségünk és kevesebb kőszenet kell erre a célra felhasználni. Nálunk Magyarországon a pénzügyi politika terén azt láttam, hogy a mi pénzügyi politikánk közepette mindig idegenkedtek attól, hogy az államháztartásban nagyobbszabásu deficit mutatkozzék. Épen azért félek, hogy ennek a kérdésnek megvalósításánál is talán az fogja az egész dolgot elcsúsztatni, hogy az államháztartásban nagy deficit következnék be. Valójában azonban ez nem deficit, mert ez hasznos befektetésre szolgáló összeg, melyet — amint már kifejtettem — hasznosítani lehet. Hivatkozom e tekintetben az angol példákra; hiszen az utóbbi időben nagy előszeretettel használták itt a t. képviselő urak a különböző angol példákat. Ebben a tekintetben sokkal üdvösebbnek, sokkal hasznosabbnak találom, ha az angol példákra hivatkozom. Vegyük csak figyelembe Angolország pénzügyi politikáját. Hogyan és miképen erősödött meg, hogyan gazdagodott meg Angolország? Volt ott egy gyarmatügyi pénzügyi politika, s az ottani pénzügyi politikusok sohasem rettentek meg attól, ha az államháztartásban valami nagyarányú deficit mutatkozott akkor, amikor tudták, hogy ez a deficit tulajdonképen nem deficit,* hanem egy hasznos vállalkozásba törtónt befektetés. Angolország sok-sok milliárd font sterlinget fordított messzefekvő gyarmatainak hasznosítására. Ott van Egyiptom, ott van Szudán, amely sok-sok angol font sterlinget emésztett meg, de annál több, annál nagyobb mennyiségű font sterlinget hozott az angol államháztartásba. Merem állitani, hogy Angolország pénzügyi erősségét, pénzügyi hatalmát úgyszólván ez a politika alapozta meg, mert nem ijedtek meg attól, ha a befektetés miatt előállott bizonyos összegű deficit ; tudták, látták előre, hogy rövid időn belül meg fogja hozni ez a befektetés a maga kamatát .. . Erdélyi Aladár: Volt mit befektetniök ! KabÓk Lajos: ...sőt még állandó jövedelmet is jelent az állam részére. Én azt mondom : ezekben kövessük mi az angol példát. Ne a 40 esztendő előtti angol parlamenti büntetéseket hozzuk ide ... Erdélyi Aladár: Adjon font sterlingeket ! KabÓk Lajos : ... hanem tessék ezt a pénzügyi politikát figyelembe venni, tessék ezt követni és akkor ezt az országot is sokkal gyorsabban lehet súlyos helyzetéből kivezetni. (Zaj johbfelől.) Azt mondhatják sokan, hogy ezeknek az energia-telepeknek felállítása rendkívül sok külföldi anyagot igényelne, miért is ilyen címen nagyarányú behozatalt kell majd eszközölnünk és ez a nagyarányú behozatal megint csak a külkereskedelmi mérlegünket fogja megbillenteni. Erre én azt mondhatom, hogy végtelenül kevés az a külföldi behozatal, amelyet az energiatelep felállítása igényel. Mert mit kell behoznunk ? Be kell hoznunk vasércet, be kell hoznunk rezet és ebben a két cikkben úgyszólván ki is merül a behozatal. Azonban ez értékes befektetés, ez nem élelmiszer, amelyet megemésztünk, ez állandó értéket képvisel, amelynek értéke mindig meglesz, ez tehát a külkereskedelmi mérlegnek rovására egyáltalán nem irható. Vannak, akik azt mondhatják, hogy háború esetén a központosított energiatelepek megtámadhatók, széjjelrombolhat ók és miután vasutaink is elektromositva vannak, a vasút nem tudja majd a csapatokat, a muníciót szállítani és elveszíthetjük a háborút, épen ezért nem is célszerű erre gondolni. Én, mint már beszédem elején hangoztattam, nem igen szeretek a háborúra még csak gondolni sem. Mégis kénytelen vagyok az esetleges ellenvetésre ezt a kérdést előre felvetni és azt mondhatom, hogy az ilyen értékeink megvédése a katonaság dolga lesz, mint a hogy a katonaság dolga volt a háború alatt is. Ne méltóztassék ezen csodálkozni. Csak egyetlenegy példát ragadok ki. Irtózatos nagy világháború folyt itt és Budapest fővárost is a levegőből fenyegette a veszedelem. Csepelen ott volt Magyarország leghatalmasabb municiógyára, ahol nem kevesebb mint 30.000 ember éjjel-nappal gyártotta a hadiszereket, a muníciót és ha annak idején tudtak