Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

'À nemzetgyűlés 77. ülésé1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. 2ő9 katonáink gondoskodni arról, hogy ezt a fontos ipari gócpontot — és vele együtt még sok más ipari gócpontot — megvédelmezzék, fognak tudni gondoskodni ezeknek megvédelmezéséről a jövőben is. Erdélyi Aladár: Akkor nem 30 kilométerre volt a határ ! Kabók Lajos : Ha azt tekintem, hogy a jelenlegi szénkészlefc, amelyről már az előbb beszéltem, hogyan és miképen fedezi a szénszükségletet, már az előbb is Emiltettem, hogy a jelenlegi gazdálkodás mellett 70—80 esztendő alatt eljutnunk szénenergiáink teljes kiapasztásához. Ha most ezzel szemben áttétünk a központosított elektromos energiatelepek feláJutására és ily módon az energiaszolgáltatásra, akkor épen azon elmélet alapján, hogy egyharmada kell ezeknek a központosított telepeknek a szénből, könnyen megállapítható, hogy a jelenlegi szénkészletünk, jelenleg meglevő szénvagyonunk legalább 150 esztendőre fedezi a szénszükségletet. Azonkívül hozzájuthatunk egy másik igen fontos problémához. Ugyanis a szénhiány helyett, szénbőség fog előállani s a kinálat és kereslet természetes törvénye alapján a szénbányatulajdonosok kénytelenek lesznek a szénárral lej ebb szállani. Az előbb azt mondtam, hogy indokolatlan a jelenlegi szénár, s állításomat leglényesebben akkor lehetne igazolni, amikor bekövetkeznék, hogy a széntermelés nemcsak fedezi a szénszükségletet, hanem bizonyos felesleget is mutat, mert abban a pillanatban a szénáraknak a le csökkenése következnék be. Ez tehát fokozatosan oda vezetne, hogy általános olcsóbbodást vonna maga után, mert az energiatelepek is olcsóbb szénnel tudnak tüzelni, a szállítástól mentes szénárakkál tudnak dolgozni, ezáltal olcsón tudnak energiát szolgáltatni, olcsó energiához jut az ipar, ezáltal olcsón tud termelni. Amint mondtam, ez vonatkozik a mezőgazdaságra is, és az élelmicikkek olcsó előállítása révén, ezt az országot fokozatosan visszavezethetjük abban a helyzetbe, amelyben tulaj donképen lennie kell. Nekem nem hivatásom, hogy ezt a kérdést itt szakszerűséggel feltárjam, mert én nem vagyok szakember, aki minden részletében megfelelő szakszerűséggel világithatnám meg ezt a kérdést. Én jelenleg a törvényhozó testületnek egyik tagja vagyok, nekem az a kötelességem, hogy felismerjem az ország hibáit, az ország bajait s ezen felismerésem mellett találjak egy olyan utat, amelynek megválasztásával a hibáktól és bajoktól meg tudunk menekülni. Egyben az is kötelességem, hogy törvényhozó társaimat meggyőzzem a magam álláspontjának helyességéről, célszerűségéről, hogy oda tudjam őket állitani ezek mellé s ezzel a feladatomat el is végeztem. Én mondhatom, ha azt az igen sokat hangoztatott fajvédelmi politikát akarjuk szolgálni, azt ennek a problémának megvalósításával igen gyönyörűen szolgálhatjuk, mert amig a faj pusztul és szenved, addig a faj védelem érdekében elhangzott kijelentéseket üres frázisoknak kell tekinteni, azokat komolyan venni mindaddig nem szabad, amig ezeket a kijelentéseket komoly tettek és cselekedetek nem követik. Amidőn itt különböző törvényjavaslatok özöne áll előttünk, e törvényjavaslatok közepette a törvényhozó testületnek elsősorban arra kell törekedni, hogy olyan törvényt alkossunk, amelynek megalkotásával ezt az országot súlyos bajaiból ki tudjuk vezetni és az igen sokat hangoztatott újjáépítés munkáját el tudjuk végezni. Tekintettel arra, hogy én az energia elektrizálásának problémáját igen fontos kérdésnek tekintem és meg akarom tudni azt, hogy e mellé a kérdés mellé pártkülönbség nélkül ki tud odaállni, egy határozati javaslatot is leszek bátor beterjeszteni (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a szénenergia felhasználása terén helytelen gazdálkodás tapasztalható, ez okból javaslom, hogy a szénenergia központosított villamosítása, ezzel kapcsolatosan a vasutak villamosítása tervének szakszerű kidolgozására haladéktalanul küldessék ki egy tudományos ipari és munkásérdekeltségből álló szakbizottság ; utasittassék arra, hogy 3 hónapon belül végzett munkájáról a nemzetgyűlésnek jelentést tegyen. A jelentésben megtett megfelelő tervek azonnali végrehajtásáról a nemzetgyűlés egy idevonatkozó törvényjavaslat törvényerőre emelésével gondoskodjék.« Én ismételten figyelmeztetni kívánok mindenkit, hogy ezt a rendkívül fontos, nagyhorderejű kérdést ne odázzuk el, ne halasszuk, mert minél tovább halasztjuk ennek a kérdésnek megoldását, annál több kárt fog ennek az országnak a lakossága elszenvedni. Aki igazi faj védelmet akar, aki szivén viseli az ország szomorú sorsát, aki ezen komolyan akar segíteni, annak ezen probléma megoldásánál pártkülönbség nélkül ott kell lenni. Ennek alapján remélem és hiszem, hogy ennek a kérdésnek megoldásánál az igen t. Nemzetgyűlés gZámos tagját ott fogom találni. E gazdaságpolitikai probléma ismertetése után legyen szabad rátérnem egy szintén igen fontos kérdésnek bírálatára. Hogy itt ne legyenek olyan hosszúidon át az igen t. képviselőtársaim egy kérdés előtt, azonnal megmondom, hogy én a rendtörvényjavaslatról is el akarok egy-két szót mondani. Mielőtt azonban erre rátérnék, a minister elnök ur j uni us hó 30-án elmondott beszédével is akarok egyes vonatkozásaiban foglalkozni, még pedig azért, mert ugy látom, hogy az akkor elmondott beszéd a jelenlegi helyzettel igen nagy mértékben vonatkozásba hozható. A ministerelnök ur az Emiltett napon a következőket mondotta (olvassa) : »Ennek az országnak mindenekelőtt békére és békés munkára vari szüksége. Semmiféle áldozat sem igen nagy ahhoz, hogy ezt a belső békét létesítsük. Békére van szükség mindenkelőtt a társadalmi osztályok között. A magyar kormány a kiengesztelődés politikáját, amelyet már a múlt nemzetgyűlés 37*