Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
262 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütörtökön. hat hónapra módot adna a kormánynak arra, hogy a közadókat beszedje, azokat kezelje és az állami kiadásokat eszközölje. Ugy érzem, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor ezt a bizalmatlansági kijelentésemet megteszem, nem elegendő az, hogy ezt a kijelentést egyszerűen megtegyem,, hanem szükséges ezt megindokolni, megfelelő érvekkel alátámasztani is, sőt továbbmegyek, nemcsak kritikát kell gyakorolni, hanem törekedni kell arra is, hogy abban a tekintetben, amit valaki nem tart jónak, iparkodjék egy jobb, megfelelőbb, helyesebb gazdálkodásra rámutatni, mert azt hiszem, csak igy van értelme és jogosultsága a kritikának. Beszédem keretében törekedni fogok erre és nagyon kérem, az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak engem türelmükkei megajándékozniErdélyi Aladár: Lássuk, miből fakad a jólét ! Kabók Lajos : Majd meg fogja látni a t. képviselő ur. Ezt megelőzőleg azonban az ország belpolitikai helyzetének kritikájára akarok rátérni. A diktatúra összeomlásával uj idők, uj jelszavak és ezzel kapcsolatosan uj politika következett be ebben az országban. A keresztény nemzeti érzés, a keresztény nemzeti Magyarország jelszava volt beledobva mindenhova és ezzel a jelszóval silányitották tönkre ezt az országot, ezzel a jelszóval jutott ez az ország a mai állapotába. (Nagy zaj a jobboldalon.) Halász Móric: Micsoda bolond beszéd ez? Kabók Lajos: A helyett, hogy bárki is ennek az országnak betegségét, a betegség csiráit »iparkodott volna kiölni, ezt a beteg állapotot mindinkább csak fokozták. Végigtekinthetünk az ország külpolitikai állapotán, közgazdasági, ipari, mezőgazdasági életén, mindenütt csak végtelenül nagy hibákat látunk. Tudom nagyon jól, hogy az olyan országot, amely évek hosszú során át jutott el ebbe a beteg állapotba, hirtelen, egyszerre ebből a beteg állapotból kivezetni nem lehet. Ehhez fokozatos folyamatra van szükség . . . Barla-Szabó József: llendtörvényre! Kabók Lajos : . . . továbbá céltudatos munkára, mert a célt csakis igy lehet elérni. Ha végigtekintek a kormánynak különösen a legutóbbi hat hónap alatt kifejtett működésén, ténykedésén, figyelmen kivül hagyva az ezt megelőző időt, akkor azt látom, hogy olyan intézkedések történtek és olyan pénzügyi politika követtetett, amely pénzügyi politika minden gazdaságpolitikát nélkülözött. Mert a magyar pénzügyi kormányzat már úgyszólván régi idők óta mindig arra helyezte a fősúlyt, hogy a bevételekből a kiadásokat tudja fedezni s arra törekedett, hogy az államháztartás deficitbe ne kerüljön. Igaz, hogy ezt a törekvését különösen^a legutóbbi időben a legkevésbé tudta elérni. Én azonban hibáztatom ezt a pénzügyi politikát akkor, amikor azt látom, hogy ez a pénzügyi politika úgyszólván kifejezetten az adórendszeren épül fel. Végignézhetjük az összes adónemeket: a földadó, a kereseti adó, a forgalmi adó, a jövedelmi adó stb. mind-mind csak azt célozták, hogy mivel az állami háztartás pénzügyi egyensúlya megbillent, tehát valamilyen adónem fokozásával vagy valamilyen uj adónem behozásával iparkodtak az államháztartás megbillent egyensúlyát helyreállítani. Amikor pedig ezt tették, akkor megfeledkeztek arról, hogy az ilynemű adózási rendszer tulajdonképen egy körforgó pálya, mert ez egy önmagába visszatérő pályát fut meg és mihelyt a kiindulási helyére visszajut akár az uj adónem, akár az adónemek fokozása, akkor célját eltévesztette s az államháztartás egyensúlya újból megbillen és újból azon kellett fáradoznia a pénzügyi kormányzatnak, hogyan és miképen állítsa helyre a megbillent pénzügyi egyensúlyt. Ez az, amit én hibáztatok. És amikor én ezt hibáztatom, hozzáfűzöm azt is, hogy a mi pénzügyi kormányzatunknál nem látunk olyan előrelátást, amellyel meg tudták volna Ítélni, hogy az adózás fokozásával, az uj adónemek bevezetésével csak ide jutunk el s akárhány és bármilyen ujabb adót akar még a magyar pénzügyi kormányzat bevezetni, ez mind erre a sorsra i'og jutni. Szerintem el kell pusztulnia minden olyan országnak, amely a pénzügyi politikáját az adózási rendszerre épiti fel (Mozgás jobbfelöl.) és e mellett nem tüz ki feladatául valamilyen gazdaságpolitikát. Erdélyi Aladár: Mit ajánl? Kabók Lajos : Ne legyen igen t. képviselőtársam olyan türelmetlen, ráfogok térni erre is, de méltóztassék megengedni, hogy előbb egyéb aggályaimat elmondhassam. Azt hiszem, ehhez talán jogom is van. Erdélyi Aladár: Halljuk, halljuk! Kabók Lajos : Azt merem itt nyíltan mondani, hogy Magyarországon ma csaknem mindenki az igéret földjén érzi magát, és pedig azért, mert sehol a világon annyi igéret nem hangzott el, mint Magyarországon. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Erdélyi Aladár : Milyen szellemes ! Kabók Lajos : De viszont sehol annyi igéret megvalósítatlan nem maradt, mint Magyarországon. Erdélyi Aladár: Érti különösen a választások alatti ígéreteket ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Önök sem maradtak hátul!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csendet kérek minden oldalon! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ebben az ülésteremben már igen sok szép és okos beszéd elhangzott, sajnos, az. utóbbi időkben kevésbé hallunk, ilyen szép és okos beszédeket. De akkor, amikor mégis elhangzik ilyen beszéd, sajnálattal kell megállapítanom, hogy épen azok nem követik az ilyen okos és szép beszédben foglaltakat,
