Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

256 A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. é Zsirkay János : Minden emberi és polgári jogot meg akarunk adni a zsidóságnak; azt a jogot, amely őt kisebbségnek és számarányának súlya szerint megilleti. De azt, hogy ez az 5%-os kisebbség rányomja a maga kitörölhetetlen bélyegét a sajtóra, a szinházra, az irodalomra, nyilvános életünk minden ágára, azt az állapotot, hogy ebben az egész Magyarországban — mindig az integer Magyarországról beszélek — 504.000 földmives munkás közül csak 44 legyen részes zsidó munkás, viszont a földbérlőknek 64 °/o-a legyen zsidó, nem fogjuk eltűrni, mert ez rabszolgaság és a rabszolgaságnál csak egy a rettenetesebb : ha a rabszolga nem akarja lerázni a rabszolgaságot, (Ugy van! jóbbfelol.) ha beletörődik és azt mondja : ez nekem jó. Tudjuk, hogy a zsidóság soha ilyen hatalomra nem juthatott volna ebben az országban — s mint ahogy Jason az aranygyapjuba kapaszkodva úszta át a tengert, — ő is belekapaszkodik a megalkuvó, a számító keresztények, az öntudatlan, az áthidaló keresztények gyapjába és azon lovagol. Igenis, nekünk fáj, kérlelhetetlenül fáj . . . Pakots József : A kormányfőtanácsosi kinevezések ! Zsirkay János : Azokra is rá fogok térni ! Rothenstein Mór: De majd 4 óra után! Zsirkay János : . . . nagyon fáj, hogy amikor hadakozunk, mert fajilag reorganizálni akarjuk ezt a nemzetet, fel akarjuk benne ébreszteni az öntudatot, akkor ebben a csatában nemcsak ellenségeinket, hanem magyar testvéreinket is ütnünk kell. (Ugy van! jobb/elölj Einök : Kérem a képviselő urat, megszakítom a tárgyalást a Ház határozata folytán. Délután 4 óráig az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly alelnök foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Zsirkay János képviselő urat illeti a szó. Dénes István : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Már későn méltóztatott jelentkezni, a szónokot már felhívtam. Gaal Gaston : A házszabályokhoz kérek szót. Bocsánatot kérek, a házszabályok .értelmében mindig kérhet szót a képviselő ur a házszabályokhoz. Elnök : A szónokot már felhívtam, fel is állott szólásra, ón tehát azon a véleményen vagyok és azt hiszem, hogy a képviselő ur, aki maga is volt elnök, koncedálja nekem, hogy félbeszakított beszédközben, amikor a szónokot már felszólítottam, hogy folytassa beszédét és mikor az illető képviselő ur már fel is állott — és most is áll — nem lehet még a házszabályokhoz sem szólani. (Vgy van! a jobboldalon.) n december hó 21-én, csütörtökön. Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, magának a szónoknak is joga van bármikor kérni a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : A szónoknak igen és amennyiben kéri a tanácskozásképesség megállapítását, én el is fogom rendelni. Gaal Gaston : Bármely képviselőnek is joga van erre ! Elnök : Azonban beszédközben, amikor egy képviselő ur már megkezdette a beszédét . . . Dénes István: Nem kezdte meg! Elnök : . . . nem állhat fel szólásra egy másik képviselő. Ezt hiába méltóztatik vitatni, erre nézve a házszabályokban semmiféle támpont nincs. Ha a képviselő ur, akit szólásra felszólítottam, kívánja, ugy meg fogom állapítani a Ház tanácskozásképességét. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk a szónokot!) Zsirkay János : Nem kívánom. Elnök : Akkor tessék folytatni beszédét. Zsirkay János : T. Nemzetgyűlés ! A faj kérdésénél hagytam el; nem fejezhettem be, s van még hozzátenni valóm. Hogy a faj kérdésében a magyar hatóságok, ha nem is egészben, de részben azon az elvi állásponton állanak, amelyet mi vallunk, bizonyítja a kezeim között lévő végzése a debreceni törvényszéknek, a 2258/A. számú végzés, amelyben egy keresztény sajtó ellen »felekezeti izgatás« címén indított sajtópört elutasított azzal, hogy a zsidóság faj és nem felekezet. Tekintettel arra, hogy a végzés és indokolása nagyon hosszú, nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét igénybevenni, csupán a következő pár sort olvasom fel állitásom igazolására (olvassa) : »Minthogy a vádinditvány tárgyává tett és az elkobzás alapjául szolgáló hirlapi cikk a zsidó faj, tehát mint nép ellen, és nem mint valamely osztály vagy nemzetiség ellen irányul, hasonlóképen felekezet ellen irányulónak sem tekinthető, mert a felhívott 1867. évi XIII. te. és az 1895. évi XIII. tc-ben megjelölt izraelita hitfelekezeten lévők nem kizárólag zsidó származásúak, viszont számtalan zsidó származású egyén nem izraelita vallású stb.« Ez a törvényszéki végzés tehát, amelyet ebben az évben egy magyar bíróság hozott, expressis verbis igazolja a mi álláspontunkat, amelyet a Nép is képvisel, a Nép, amelynek én is egyik szerkesztője vagyok, hogy t. i. a zsidót mint fajt kell kezelni és nem mint felekezetet. Beszédem első részében az angol parlamentre csak azért hivatkoztam, hogy alludáljak arra a tiszteletre, amellyel a Ház minden tagjának a törvényhozással szemben eltöltve kell lennie. Midőn a parlamentet hoztam szóba, tettem ezt azért, mert át vagyok hatva a gondolattól, hogy a nemzeti élet minden egyes intézményének, főként pedig a parlamentnek, ugy kell dolgoznia, hogy az a faj érdekét szolgálja. Tehát neM ugrásszerűen térek most a sajtó kérdésére, hanem épen azzal a céllal, hogy bebizonyítsam, hogy a sajtónak is egyedül és ki-