Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-77
A nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én, csütöriöhön. 255 érvényesülnek, az nem rajtuk, hanem a befogadó népeken múlik és azt nem maguknak, nemcsak maguknak, hanem a befogadó népnek is köszönhetik.« És engedje meg a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezt az alkalmat megragadva kifejtsem álláspontomat ama váddal szemben, mintha a zsidó kérdést csak mi hoztuk volna ide és nem volna minden népben, minden nép kiválóságaiban meg az a gondolat, hogy fajiságát védje és azt megvédje a zsidóságtól. Egy pár nyilatkozatot olvasok fel a nemzetgyűlés előtt, amelyek hivatottak és nagyon alkalmasak arra, hogy ebben a kérdésben a fajiság, vagy a felekezetiség kérdését tisztázzák. Voltaire, aki nem volt a Nép munkatársa, tehát igazán nem volt reakcionárius, — ezt még Pakots képviselő ur is elismeri, ugy-e (Derültség.) — a következő kijelentést tette a Dictionnaire philosophique XVI— XVII. kötetében (olvassa) : »Ennek a népnek kapzsisága határt nem ismer. Nem tud mást a pénzszerzésen kivül, nem tud mást, mint gyűlölni és megvetni azt a népet, amelyből meggazdagodott.« Hogy igy van-e vagy sem, azt nem én döntöm el, Voltaire-re hárítom a felelősséget. Kant a következőket mondja (olvassa) • »Nagyon különös, hogy egy nép ne jogokra törjön, hanem jogtalanságért abban keressen kárpótlást és elégtételt, hogy polgártársai rovására végtelenül megszaporítsa vagyonát.« Goethe, aki tudvalevőleg szintén aufklärista volt, a következőket mondotta (olvassa) : »A zsidó nép sohasem ért sokat, amint ezt vezérei, birái, prófétái számtalanszor szemére vetették. Van néhány erénye, de sajnos, magával cipeli az összes népek bűneit is.« És azzal a váddal szemben, hogy ezek rég elmúlt, elavult nézetek, engedtessék meg nekem t. Nemzetgyűlés, hogy felolvassam, a legújabb nyilatkozatokat, amiket nem egyes nagyságok mondanak, hanem amiket a zsidók lapjai irtak erre a kérdésre vonatkozólag. (Halljuk I Halljuk !) A Zsidó Szemle 1920 október 8-iki számában ezt irja (olvassa). »A numerus clausus minden kapacitáció ellenére törvénnyé vált. Ezzel együtt, közvetve bár, de törvénybe lőn iktatva a zsidóság, mint nemzetiség is. A törvény ugyan népfajról is szól, s most már azon tűnődhetünk, hogy nemzetiség vagy népfaj? A lényegen azonban ez mitsem változtat, mert ugy a népfaj, mint a nemzetiség fogalma szakitást jelent a felekezeti plattformmal s most már törvény szerint sincsenek izraelita vallású magyarok.« Ugyancsak a Zsidó Szemle 1919. évi 4. számában a következő kérdéseket teszi föl (olvassa): »Román-e a romániai zsidó és a Portugáliába költözött díszkaftános zsidó portugál ember-e? Merik-e azt állítani, hogy nem külön nemzet a zsidóság, amelyet minden nemzet fajnak tart? Tagadják-e vérközösségünket minden más ország zsidóságával? Tagadják-e, hogy nemzeti ünnepek a vallási ünnepeink?« De legérdekesebb a Zsidó Szemle 1918. évi 52. számában irt az a kijelentés, amely szerint (olvassa): »Ismétlem: zsidókérdés. Mert ilyen is van. És csak olyan és nem vallásüldözés, mint a zsidók igyekeznek elhitetni önmagukkal. Ki beszél ma vallásüldözésről? Csak gyáva vagy ostoba antiszemiták és a zsidók. A magyar alkotmány nem ismer zsidó fajt — ez igaz. Ez nem érdeme, inkább rövidlátása.« Ezt irja a Zsidó Szemle. Pakots József : Cionista lap ! Gaal Gaston : Miért akarsz te jobb zsidó lenni ? (Derültség.) Zsirkay János: A Zsidó Szemle 1919. évi 10. száma pedig a következőket irja (olvassa) '• »... szó sincs róla, vallásosságunk nem ér egy fabatkát sem, csak a faji érzés tart bennünket a zsidóságban. De mert nekünk kényelmesebb az a hazugság, hogy csak felekezet vagyunk, hát üzleti érdekből hazudunk.« (Zaj jobbfelöl és a középen.) Ezt a zsidók lapja irja és nem A Nép. A Jövőnek 1919. évi április 4-iki száma pedig azt irja (olvassa) : »a mágnások szolgálatában álló, hozzájuk dörgölődző asszimiláns kapitalisták és az ő kitartott sajtóorgánumuk belecsempészték a jelenkori hivatalos Magyarország köztudatába azt a hamis és hazug tételt, hogy a zsidóság : »izr. hitfelekezet.« Ez ellen az önbecsmérlő eljárás ellen kezdettől fogva a legerélyesebben tiltakoztunk és nem szűntünk meg hangoztatni tényekkel és megdönthetetlen érvekkel bizonyitani, hogy a zsidóság nem felekezet, hanem faj, nép, nemzetiség.« Igenis faj, nép és nemzet a nemzetben. És ezt nem A Nép irja, hanem a zsidók lapja. S hogy maga Heine ezt a nézetet vallja, azt bizonyítja a következő, a Heisebilder-ekben alkalmazott kitétele : A zsidóság olyan regiment, amely nem a ruháján hordja uniformisát, hanem arca vonásaiban és az orrán, amelyet akkor sem vethet le, ha a kedvező alkalom épen arra buzdítaná, hogy e regimentből dezertáljon, mert akárhova megy is, Jehova mindenütt ráismer. (Élénk derültség jobb felöl és a középen.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nem foglalkozom tovább e kérdéssel, csupán azért hoztam ide, hogy igazoljam azt az álláspontunkat, amely miatt nap, mint nap a túloldali sajtó minden hasábján — jogosan vagy jogtalanul, nem döntöm el — folyton ostromolnak bennünket, hogy igenis, ők felekezet és nem faj. Mi azt az álláspontot foglaljuk el, hogy a zsidóság faj. Nemcsak mi mondjuk ezt, hanem mondták az ő embereik, vallotta az ő sajtójuk. Pakots Jószef : A belügyminister egy évvel ezelőtt Genfben nem ezt mondotta! Sajnálta a Tótföldön élő zsidóságot, hogy nemzetiséggé degradálták! (Zaj.)
