Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-77

554 Â nemzetgyűlés 77. ülése 1922. évi december hó 21-én,, csütörtökön. Zsirkay János ; Rácérek erre is. A magyarságnak gazdaságilag kell talpraáilania, hiszen Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam kimutatta, hogy hová jutott a magyarság gazdaságilag. A zsidósá g kérdése és a magyarsá g kérdése sokkal íontosabb kérdés, semhogy napirendre lehetne térnünk felette. (Igaz ! Ugy van J) S amikor Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam kijelentette, hogy ő az 1848 előtt letelepedett zsidósággal akar együtt dolgozni, ez igen mélyen járó kijelentés. ( Ügy van ! jobbfelől.) Alkalmam van felolvasni itt egy kis statisztikát a zsidóság természetes szaporulatáról, amelyből kitűnik^ hogy ez a legegykésebb faj. Ez látszólag lehetetlennek tűnik fel, de mindjárt bebizonyítom számokkal, hogy ez nagyon is igaz. A kezemben lévő 1912. évi statisztika szerint Dunántúl a katholikusság születési arányszáma 35, a reformátusoké 24, a zsidóké csak 18%. A Duna balpartján a katholikusok természetes szaporulatának arányszáma 32, a reformátusoké 25, a zsidóké esak 20%. A DunaTisza közén a katholikusok születési arányszáma 38"8, a reformátusoké 25*5, a zsidóké megint csak 20%. Budapesten, ahol az ország össz-zsidóságának egynegyedrésze él, a zsidóság szaporodása a keresztény lakosság 35%-val szemben 28'8%. Ellenben Beregben, Ungban és Ugoesában, ahol a beszivárgás lehetősége nagyobb, ez a születési arányszám 20-ról egyszerre felugrik 40*4-re, illetve 43'2-re és 46"6-ra. Ha tehát az itt élő zsidóságot nem özönlötte volna el a galiciai zsidóság, amelyet a magyarság befogadóképessége már nem tudott feldolgozni, akkor ma — meg vagyok róla győződve — Magyarországon nem volna zsidókérdés. De mikor a Barta Miklós jajkiáltása a »Kazárföldön« című örökszép művében elhangzott — pedig ő nem A Nép munkatársa volt, hanem a Magyarországé — mikor e lelkes publicistát fajszeretete már a békében egy zokogó felhördülésre kényszeritette, átérezték, mit jelent a zsidókérdés a Felvidéken ; amikor az Egánok lelke a magyar földre beözönlő zsidósággal szemben segitségért kiáltott : akkor igenis az a sajtó, amely abban az időben teli virágjában virágzott, nem hallgatott a figyelmeztető szóra és nem nyitotta ki a szemét. Mert igenis, ebben a Házban egy magyar zsidó képviselő ajkáról hangzott el a kijelentés, hogy : csak eresszük be a galíciaiakat, mert az nagyon jó oltóanyag s a fáradt magyarságnak igenis szüksége van vérfelfrissitésre. (Mozgás a jobboldalon.) Ha akkor azon az oldalon, amelyről ma a legtöbbször parittyáznak reánk, a magyar fajiság képviselőire, azt mondották volna : »ne jöjjetek, maradjatok, mert a magyarság befogadóképessége nem bir el többet«, akkor ma nem volna zsidókérdés ( Ugy van ! jobbfelől.) s a magyar faj ahelyett, hogy tisztálkodnék, most az alkotó munkára f ordíthatná minden idejét ! (Ügy van ! jobbfelől.) Ezért a ránk rótt és ránk kényszeritett feladatért ne haragudjék, ne nehezteljen ránk senki, mert mi tehetünk erről a legkevésbé. Mi nem szeretünk acsarkodni, mert a világ legbecsületesebb, legszeretőbb és legjobb szivü népe vagyunk, s épen jóságunknak, szerető lelkünknek köszönhetjük azt, hogy idejutottunk. És tovább megyek. Amikor a magyar papok átérezve, hogy mit jelent, ha a kereskedelem minden vonalon kisikkadt a magyarság kezéből, szövetkezeteket csináltak, és vasárnap istentisztelet után időt szakítottak maguknak arra, hogy elmenjenek a szövetkezeti boltba, hogy ott cukrot, kávét mérjenek, akkor bezzeg megharsant az a jól ismert harsona a másik oldalon s azt kiáltotta : a csuhás menjen a templomba ! Mit keres ezen a téren ? Mi keresnivalója van itt ? S amikor a »csuhás« elment a templomba és prédikált, akkor megint azt mondották : minek a templom, hiszen látjátok, hogy nincs Isten, csak materializmus van, csak arra kell törekedni, hogy teleegyem magamat, hogy éhes ne legyek, nincs magasabb szempont, nincs semmi más, csak az érdek és az ököl. De amikor az öklünket mutatjuk, akkor teleharsogják a világot Bécsen, Washingtonon keresztül minden földeken, hogy itt ilyen terror van, olyan terror van. (Igaz ! Vgy van ! jobbfelől.) Mi igenis, magyar véreim, magyar képviselő testvéreim, át vagyunk hatva attól a hittől, amelyet képviselünk, s minket sem tűzzel, sem vizzel nem lehet innen eltávolítani, mert ha nem vagyunk képviselők, akkor odakünn a világban, városokban és falvakban, odakünn a földeken, odakünn a mezőkön hirdetjük szakadatlanul és megalkuvás nélkül a magyar talpraállás isteni gondolatát. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelől és a Jcözépen.) Nem lehet minket tántorítani, mert mi bizunk az eszmében s ez a mi bevehetetlen Verdun várunk, amelyet nincs hatalom, amely elfoglalhatna. Ha engem elgáncsolnak, jönnek százak és ezrek, tehetségesebbek és erősebbek. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Az nem fontos a magyarságra, hogy Zsirkay János képviselő legyen. Nekem megvan a módom rá, hogy népemhez beszélhessek, mert a proletárdiktatúra összeomlása óta alig van vasárnap, amelyet családom körében töltenék, hanem járom a falut és hirdetem a magyar feltámadást. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) A zsidó érvényesülésre vonatkozólag a zsidók egy nagy barátja, Ágoston Péter — a mélyen t. Nemzetgyűlés tagjai talán ismerik, hiszen elég szerepet játszott a kommünben — a »Zsidók útja« című müvében nagyon érdekes kijelentést tett. Azt mondja, hogy a zsidók azért boldogulnak, mert többet tudnak, mint a keresztények. Ezt Ágoston Péter mondja és hozzáfűzi a következőket (olvassa): »Tegyük fel, hogy igy van. De ez a tudás nem születik az emberrel, ezt ők szerzik meg. Azáltal szerzik meg, hogy a zsidók kölcsönösen támogatják egymást«. Meskó Zoltán : Ezt követnünk kell nekünk is ! Zsirkay János : Ugy van! Majd erre is rátérek t. képviselő ur (továbbolvassa): »De ha ugy van, támogatniuk kellene nemcsak egymást, hanem a befogadó nép tagjait is, mert hiszen az a lehetőség, hogy ők kiképezik magukat és