Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. évi december hó 20-án, szerdán. 185 mozgalmat indított aziránt, hogy a készbőr kerüljön le a szabadlistáról és egyáltalában behozatali tilalom alá essék. Az érdekeltek hónapokon át izgultak és ankéteztek, hogy vájjon a pénzügyi és a kereskedelemügyi kor­mányzat tényleg bele fog-e menni abba, hogy ezt a monopolisztikus helyzetet kiépítse. Dénes István ; Egész biztosan belemegy ! Hal1er István : Végre mégis, az érdekelt bőrkereskedelem ós a kisiparosság megnyug­vására, a pénzügyi és a kereskedelemügyi kor­mányzat nem ment bele ebbe és a legutóbbi döntése ugy szól, hogy a készbőr továbbra is a szabadlistán marad ; természetesen a vám fennáll. Nagyon érdekes, t. Nemzetgyűlés, hogy például egy könyvben Lengyel Géza, a Gyár­iparosok Országos Szövetségének titkára, hogyan igyekszik megnyugtatni a kisiparosságot azzal, hogy ne ellenezze a bőriparnak ezt a nagy vámvédelmét és nyugodjék bele még abba is, hogy egyáltalában bőrbehozatali tilalom legyen, mert azt mondja: »Hiszen végeredményben majd segítséget nyújtunk nektek ahhoz, hogy a kész-cipőbehozatal is teljesen be legyen tiltva s akkor módotokban lesz ugy értékesíteni azt a cipőt, ahogyan az rátok nézve szükséges. Halász Móric : Ez a negyedik bőr ! Haller István : Egyszóval itt gondoskodás történt a bőrkartellről, a bőrkartell kivan gondoskodni a kisiparosságról is ; csak a fogyasztóközönség az, amelyről nem gondos­kodik senki. Halász Móric : Fejőstehén ! Haller István : Csak azt nem kutatják az érdekeltek, hogy vajion az ilyen védelem folytán előállott horrendus árakat a fogyasztóközönség miből fogja megfizetni. (Ugy van ! hal felöl.) A harmadik nagyipar, amit Emiltettem, a vasipar. Ez is körül van bástyázva mindenféle behozatali tilalmakkal és mindenféle vámokkal. Herrmann Miksa t. képviselőtársam most nincs itt, de ha itt volna, bizonyára hallanám azt a közbeszólását, amelyben arra igyekszik engem emlékeztetni, hogy a vasipar elvesztette nyers­anyag-területeinek javarészét, tehát a vasipar kétségkívül rászorul a vámvédelemre, miután nincs olyan előnyös helyzetben, mint az általam Emiltett másik három ipar. Én koncedálom, hogy ez igy van, de mégis csodálatos jelenség látható épen a vas- és gép­ipar terén. Mert ugyanakkor, amikor a mező­gazdasági kivitelünk teljesen visszaesett, amikor a békebelinek 20%-át sem vagyunk képesek elérni, amikor még a múlt esztendővel szemben is visszaesett a mezőgazdasági export, akkor csodálatosképen ez az iparág, amelyet behoza­tali tilalmakkal és védővámokkal védünk, óriási expanzi vitásra tett szert és nagyszerű kivitelei vannak a külföldre. Szinte azt lehetne mon­dani, hogy elárasztja portékáival a körülöttünk levő területeket. (Egy hang a jobbóldalon : Ennek csak örülhetünk.) Egy kimutatás szerint NAPLÓ VIE. a vas- és gépipar kivitele a következőképen fej­lődött a legutolsó esztendőben. Az 1921. év első felében a vas- és vasárukivitelünk 50.000 métermázsa volt, a második felében 134.000 métermázsa, az 1922. év első felében pedig már 206.000 métermázsa, tehát az 1921. évivel szemben 311°/o-os a növekedés. Gaal Gaston : Ez nem családi részvény­társaság, majd szolgálunk az igazgatósági tagok névsorával. Haller István : Gépekben és készülékekben kivitelünk az 1921. év első felében 39.000 méter­mázsa volt, az 1921. év második felében 65.000 métermázsa, 1922-ben pedig 136.000 méter­mázsa, tehát a növekedés 243°/o-os Villamos­készülékekben volt exportunk az 1921. évben 12 000, az 1922. év első felében pedig 17.000 métermázsa. Szomjas Gusztáv : Ez csak jó ! Haller István : Nagyon örvendünk termé­szetesen annak, hogy valamely iparunk export­képes, de most csak abból a szempontból tekin­tem a kérdést, vájjon vámvédelemre van-e rá­szorulva és hogy behozatali tilalmakkal kell-e védeni vagy sem. Szerintem azt az iparunkat magas védővámokkal védeni, amelyiknek igy fejlődött a kivitele, nem szükséges. Halász Móric : Nem is szabad ! Haller István : Mert vagy olcsóbb a kül­földi áru, mint a magyar gépipar terméke, s akkor hogy tud konkurrálni vele a külföldön? Akkor erre csak egy mód van : ha doping­árakon adja el azt, amit kivisz, ennélfogva tulajdonképen a nemzeti vagyonnak jókora ré­szét elherdálja, mert áron alul adja el a kül­földnek, vagy pedig drágább a külföldi iparnak a terméke, s akkor miért kell védővámmal vé­deni a magyar vasipart, mert hiszen ha az a külföldről bejövő áru drágább, úgysem fog tudni konkurrálni a ^magyar iparral szemben. (Ugy van ! balfelöl,) Én nem tudom másképen a magyarázatot adni, csak azzal az eggyel, hogy a védővámokra azért van szükség, hogy a ma­gyar vasiparnak termékeit, a gépeket, a nyers­vasat és az épületanyagokat ugy megdrágítsák idebenn, hogy ezáltal azokat a horribilis hasz­nokat tudja felmutatni az az ipari üzem, amely­hez hozzászokott a háborús konjunktúra idején s amelyről leszokni egyetlen iparvállalat sem akar. (Ugy van! balfélől.) Hogy a magyar mezőgazdaság olyan árban kénytelen a gépeket vásárolni, amilyen árat ma látunk, ez szerintem ennek a túlzott védvámos politikának a következménye, és ezért olyan kormány, amely magát agráriusnak mondja, ezt a vámvédelmet ilyen mértékben nem tarthatja fenn, először azért, mert nem szükséges, másod­szor, mert ennek az árát feltétlenül a mező­gazdaság fizeti meg. Dénes István : A fogyasztók milliói fizetik meg, A drágaságot 60%-kal növeli az országba».

Next

/
Thumbnails
Contents