Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

iSÓ A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. Dénes István : Egyáltalán nem támogatták a mezőgazdaságot! Haller István "... amit kétségtelenül olyannak kell megítélni, hogy terület, ahol a nemzet számára a hitelszervezetek a legnagyobb eredményt tudják produkálni, ez az a terület, ahol a nemzet összességének leginkább hasznára válik a tőkebefektetés, tehát a hitelintézetek közreműködése és segítése. ( Ügy van ! balfelöl.) Ez azonban nem történt meg. Dénes István : Nem, egyáltalában nem. Haller István : Ezért állítom én, hogy a magyar hitelszervezet nem állt be a nemzeti öncélnak a szolgálatába, és nem mindenekfelett és nem mindenekelőtt a nemzet összességét nézte, hanem elsősorban önönmagát, azután nézte azokat, akik hozzá származásnál vagy világnézetnél, vagy politikai barátságnál fogva a legközelebb állottak. így kezelte és hasznosította azokat a tőkéket, amelyek végeredményben magyar verejtékből származtak és a magyar nemzet összességénekjavára kellett volna, hogy essenek. Én azért mindenekelőtt azt várom a keresztény kormányzattól, hogy ebben a kérdésben próbálja érvényesíteni a nemzeti érdeket és a keresztény irányzatot, Az a felügyelet, amelyet ma gyakorol a kormányzat a hitelintézetek felett, nem kielégítő, mert csak arra vonatkozik, vájjon a technikai lebonyolítás jó-e, vájjon bankszerü-e az üzlet vitele, vájjon a betéteknek megvan-e a megfelelő biztosítékuk. Ez az ellenőrzés azonban nem elegendő. De nem is ez a lényegei, hanem az, hogy a hitelintézetek üzleti politikája legyen megfelelő a magyar nemzet összessége érdekének és ezt kell ellenőriznie a kormánynak egy olyan szervezet létesítésével, amely rá tudja kényszeríteni a magyar mamut-intézeteket, hogy vállalják ugyanazt a szerepet a hitelélet terén, amelyet kétségkívül vállalnak a francia és angol pénzintézetek, amelyet vállaltak a körülöttünk lévő államok pénzintézetei valamennyien, amikor üzleti politikájukban nemzeti célt is tekintettek és amikor a nemzeti megerősödést miellenünk igen hathatósan tudták szolgálni ós tudták propagálni. Ezt el kell nekünk érnünk s azért kell egy olyan szervezetnek lennie, amellyel az államhatalom rá tudja kényszeríteni ezeket a hitelszervezeteket arra, hogy necsak saját önös érdeküket nézzék, hanem elsősorban nézzék a nemzet közös érdekét. G-ömbös t. képviselőtársam ugy vélte még ezt a gondolatot megtestesithetőnek és elérhetőnek, hogy egy nagy pénzintézet megalapítására hivta fel a nemzetgyűlés figyelmét. Én azt hiszem, hogy másképen és könnyebben meg lehet közelíteni a gondolatot azzal, hogy a községi takarékpénztárak kiépítését az állam minden erejével támogatja és erre nézve minden ösztönzést megad. Ha a községi pénzintézetek ki lesznek épitve és egy bizonyos hálózatba össze lesznek fogva és. egyenesen bekapcsolva a jegyévi december hó 20-án, szerdán. intézethez, akkor azok a hitelek, amelyeket a jegyintézet ma is ad állítólag a termelés alimentálására, valóban azonban a spekuláció segítésére, tényleg és egyenesen a termelő közönség kezébe jutnak és akkor ez a tőke csakugyan azt a funkciót fogja teljesíteni, amely a nemzet érdekében áll. Hogy nem teljesitik egészen ezek a hitelintézetek és szervezetek azt a funkciót, amelyet hivatva volnának teljesíteni, erre nézve fényes példa az, hogy a bortermelők deputációban voltak kénytelenek elmenni a pénzügyministerhez és a kereskedelemügyi ministerhez s ott panaszkodni, hogy ezek a hitelintézetek nem bocsátják a termelés rendelkezésére azokat a tőkéket, amelyek nélkül termelni nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Ezek a hitelintézetek a mi egyetlen pénzforrásunktól, a jegyintézettől, milliárdokat kapnak és csodálatos, kapják azt igen olcsó kamatra és továbbadják horribilis drága pénzen, sőt nem is adják tovább azoknak, akiknek a bonitása tulajképen az, amely nekik lehetővé teszi, hogy ilyen hitelt igénybe vegyenek. Kétségtelen tehát, hogy ez hibás állapot, a nemzet közérdekének meg nem felel és ezért a kormány, ha tényleg akar keresztény közgazdasági életet inaugurálni, ugy az első lépés, melyet meg kell tennie, az, hogy a hitelszervezetet reorganizálja a nemzeti ós termelő gondolat érdekében. Kovács Alajos t. barátunknak a statisztikája nem szól arról, hogy a hitelszervezet terén hogyan oszlanak meg az arányok a nemzet egyes rétegei között. Azonban azt hiszem, erre nincs is szükség, ez a megoszlás csakugyan rá van irva, rá van tetoválva a magyar közgazdasági élet bőrére. A másik főfaktor, amelyet megjelöltem : a tőzsde. A tőzsdével szemben a keresztény közvélemény bizonyos animozitással van, bizonyos miszticitás veszi körül ezt az intézményt, valamiféle rejtelmeket sejt benne a hozzá nem értő és igy természetes averzióval viselkedik iránta. Bessenyey Zenó : Mikor baisse van ! (Derültség.) Haller István : Nem is lehet nagyon csodálkozni ezen, mert hiszen Magyarországon megvolt az a törekvése egy társadalmi rétegnek, hogy a tőzsdét teljesen és kizárólagosan a maga számára tartsa fenn. Igyekezett elhitetni, hogy nem is uri dolog a tőzsdére menni, igyekezett elhitetni, hogy ami ott történik, az végeredményben nem is egész fair és komoly üzletkötés, tehát sokkal jobb, ha ezt átengedjük annak a társaságnak, amely erre rátelepedett, kisajátította, sokkal jobb, ha a keresztény magyarság még a tájékát is kerüli ennek a misztikus, rejtelmes épületnek. Sikerült is elérnie ezt az elzárkózódást, mert hiszen a múltban ugy volt, hogy a tőzsdetanácsnak 42 tagja közül csupán 2 volt keresztény. Halász Móric Numerus clausust! Haller István : Hogy ma miképen van, nem tudom. Azonban nem hiszem, hogy valami lényeges változás történt volna. E 42 tag között