Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. is ott volt a cseh tőke ós az osztrák tőke exponense, ott volt együtt mindaz, akitől tulajdonképen a magyar közgazdasági életet óvni kellett volna. Azt hiszem, ma is igy van; azt hiszem, a 42 tőzsdetanácsos közül 40 ma is nem keresztény; azt hiszem, ma is ott vannak ezek között a cseh ós osztrák tőke képviselői; azt hiszem, semmi változás nem történt. A tőzsdét pedig nem lehet mint felesleges rosszat tekinteni. A tőzsde kétségkívül a modern gazdasági élet egyik nélkülözhetetlen tényezője, és mint ilyen tényező végezhet igen hasznos munkát is. Ránevelheti a publikumot az iparpártolásra, lehet kiegyenlitője az értékeknek, lehet állandó hitelforrás, szóval betöltheti más területen ugyanazt a funkciót, amelyet különben a bankok töltenek be a közgazdasági élettel szemben. Ezt a funkciót azonban csak ugy tudja betölteni, ha ugy van megalapozva, hogy ott a teljes szolidság uralkodik, hogy ott csalások ne történhessenek, hogy a közönség becsalogatása ós cserbenhagyása ne legyen mindennapi dolog, ha ott nem történik tudatos játék arra, hogy a jóhiszemű közönség ki legyen zsarolva és havonta száz és száz milliókat adjon azok gazdagítására, akik egyrészt meg nem vetik a tőzsdének nem mindenkor egészen korrekt felfogását, másrészt pedig akik, mint verzátusok és benfentesek, gyártják azokat a híreket és terjesztik azokat a véleményeket, amelyek alapján hol behúzzák a közönséget, hol pedig kikergetik az üzletből. T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a tőzsde gazdaságpolitikailag fontos tényező, rá kell irányítani a kormánynak figyelmét arra, hogy a tőzsde megrendszabályozása, reformálása és ellenőrzése terén is kötelességeket ró reá az a programm, amelyet magáénak vall, tudniillik a keresztény programm. Nem kívánom a nemzetgyűlés elé terjeszteni az összes visszaéléseket, amelyekről a közönség panaszkodik. Halász Móric : Kevés volna ehhez egy hét ! Haller István: De tény az, hogy pl. egy egészen csodálatos jelenségnek vagyunk tanúi. Ugylátszik csonka Magyarországon óriási ipari fellendülés van. Erre mutathatna legalább az a tény, hogy 1918 óta 67 részvényt vezettek be a tőzsdén. A budapesti tőzsdén több részvény van jegyezve, mint a berlini tőzsdén. Ugyebár csonka Magyarországon az ipari fejlődésnek nincsenek meg azok a lehetőségei, hogy valóban azt lehetne mondani, hogy a nagyipari fejlődés adja magyarázatát annak, hogy a tőzsdén egyszerre igy feldagad a jegyzett értékpapíroknak száma, Nem is igy van ez. A spekuláció lett sokkal nagyobb, és mert nincs megfelelő ellenőrzés, azért lehetett nagyobb a spekuláció. Hogyan történik általában véve egy papírnak a bevezetése a tőzsdén ? Összeállnak egynéhányan és szindikátust alakítanak Megvesznek esetleg egy teljesen deficites, jóformán semmit sem érő vállal* kozást és annak a részvényeit szindikalizálják. Ha adnak még ki darabokat a magánfor* évi december hő 20-án, szerdán. 181 galomba, akkor kötött darabokat adnak, vagyis avval a kötelezettséggel, hogy a tőzsdére való bevezetés után a kötött darabokat egy bizonyos ideig még nem szabad piacra dobni. Mit érnek el ezzel? Ezzel elérik azt, hogy valamennyi részvény kézben lévén, a magánforgalomban elkezdik kerestetni a részvényt, de részvény nincs, tehát az érdeklődés nem találva kielégítést, a részvény árfolyama felmegy. Mikor már megfelelően felcsigázták a várakozást, akkor a tőzsdetanácsnál keresztülviszik a részvény bevezetését a tőzsdére. A felcsigázott várakozásban a közönség szétkapkodja a részvényeket és a szindikátus horribilis áron ad túl a szindikalizált, tulajdonképen alig valamit érő részvényeken. Amikor azután a maga nyereségét zsebretette, akkor a részvényt otthagyja s a részvény, minthogy belértéke nincs, természetesen újra visszaesik, de most már azoknak a jóhiszemű embereknek kárával és károsodásával, akiket ezzel a spekulációval a részvény megvásárlásába belecsaltak. (Az elnöki széket Almásy László foglalja él.) Ezt megismétli a tőzsde nap-nap után. Hiszen ma is három-négy részvényről irnak a lapok, amelyet bevezetni kivannak, köztük olyan részvényt is, — nem akarom megnevezni, mert nem akarok sem mellette, sem ellene reklámot csinálni — melynél a részvénytársaságnak összes vagyonát tiz milliónál többre nem lehet becsülni, és a névértékét felverték annyira, hogy a tőzsdei bevezetésnél 70 milliót reprezentált ez a részvénytömeg, amelyet a közönség nyakába sóznak. Természetes, hogy újból egy egész sereg jóhiszemű, tőkét elhelyezni akaró, nagyobbára naiv keresztény ember lesz az, aid megint otthagyja a tőkéjét, de az a szindikátus, amely nagyon jól tudta, hogy mit csinál és amit csinált, a tőzsdetanácsnak elnézésével, beleegyezésével, fémjelzésével és kvázi garanciája mellett csinálta, —zsebre fogja vágni újra a maga 60—70 milliónyi hasznát, Halász Móric." A közönség a fejőstehén! Haller István : Az is visszaélés, ami a részvényelszámolásoknál történik. Hiszen mindenki tudja, aki valaha papirt vásárolt, hogy a tőzsde* bizományos azon az áron számolja el a részvényt a napi árfolyamok közül, amelyen neki tetszik. Ez az elszámolás rendesen nincs hasznára sem az eladónak, sem a vevőnek, mert a vevőtől és eladótól egyformán néhány száz koronát — attól függ, hogy milyen a részvény — a saját zsebébe csúsztat. T. Nemzetgyűlés ! Szabad-e annak ugy maradnia, ahogy ma van, hogy a tőzsdén lehetséges technikai spekuláció következtében a mi értékpapírjainknak névértéke mélyen alatta van tartva annak a nívónak, amelyen pénzűnk romlása szerint állnia kellene. Ha azt nézzük, hogy minő változásokon mennek át ugyanazon koronajegyzés mellett az egyes értékpapírok, akkor kétségkívül konstatálnunk kell, hogy itt egy játék folyik, amely nem veszi tekintetbe sem az ország érdekét.