Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.

Ülésnapok - 1922-76

A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. évi december hó 20-án, szerdán. .179 váljék, jelszó azonban csak, ha nem történik ennek a vJilóraválásnak érdekében semmi. Az ő feladata és a kormány feladata a magyar közgazdasági és politikai életnek olyan berendezkedésére törekedni, hogy az csakugyan keresztény legyen, csakugyan visszahódittassanak a poziciók a dolgozó keresztény magyarságnak, hogy tényleg áthassa az egész életet a politikai, a kulturális, a gazdasági életet egyaránt az a keresztény ideológia, amely mellett a ministerelnök is Hódmezővásárhelyen lándzsát tört Az én hivatásom pedig, hogy vizsgáljam, vájjon a kormány fentart-e olyan állapotokat, amelyek nem felelnek meg ennek a keresztény irányzatnak, talált-e olyanokat, fentart-e olyanokat, vagy ép maga is teremt olyan állapotokat, amelyek ellentétben vannak ezzel az elvi kijelentéssel. T. Nemzetgyűlés! Egy kissé mindenesetre feszélyez engem abban, hogy a kormány őszinte jószándékát egészen komolyan vegyem, az, hogy olyan tanácsokra szorul, amelyek aligha lesznek érvényesíthetők egy keresztény közgazdasági és politikai élet kialakításában. Az a tény például, hogy 11 tanácsos közül 7 nem keresztényre van szüksége a t. kormánynak, engem kissé megingat abban . . . Neubauer Ferenc : Úgysem kér tőlük tanácsot ! Haller István : . . . hogy a kormány egész őszintén, erőteljesen és hátsó gondolat nélkül igyekszik ezt a kérdést a megoldás felé vinni. Dénes István : Pénz és kereszténység két különböző dolog! (TJgy van! a szélsöhalóldalon.) Giesswein Sándor; Hát pénzért adták? Haller István : Annyi bizonyos, hogy egy kormányzatnak a legtöbb teendője keresztény szempontból a közgazdasági téren van. Ez az a terület, ahol mi a legnagyobb inferioritásban vagyunk, BZ 3>Z Ob terület, amely ha változatlan marad, akkor hiába itt minden keresztény politika, hiába minden fellángolás és hiába minden keresztény szervezet, a hatalom, az erő s ennek következtében a befolyás, még a politikai befolyás is azok kezében fog maradni, akiknek kezében volt eddig és akiket nem lehet a keresztény politika és a keresztény közgazdasági élet, nem lehet még a magyarság exponenseinek sem mondani. A keresztény gazdasági rendnek felépítése tehát az, amely elsőrendű feladat és én azt fogom kutatni, hogy ebben a tekintetben történt-e tényleg érdemleges lépés és megnyugodhatunk-e abban a keresztény politikában, amelyet a jelenlegi kormány képvisel. A közgazdasági életnek legfőbb tényezője szerintem a hitelszervezet, a tőzsde, a nagyipar, a mezőgazdaság és a munka. Ha ezeknek funkciója, értékelése, ha ezeken a területeken a hatalom még mindig olyan állapotban van és azok kezében van, akiknek kezében volt, ha ma is ugyanolyan elvek szerint tudják érvényesíteni a maguk akaratát, elérni a maguk üzleti hasz- | nát, mint eddig : akkor azt kell mondanom, hogy a keresztény politika a célkitűzésnél tovább még nem jutott. Ezzel pedig meg nem elégedhetünk, itt meg nem maradhatunk, nekünk eredményeket kell látnunk két esztendő után, es csak ha látunk eredményeket, fogadhatjuk el azt, hogy itt tényleg történik komoly keresztény térfoglalás. Az első, mint Emiltettem, a hitelszervezet. A hitelszervezet egy tőkeszegény országban, aminő mi vagyunk, sokkal nagyobb hatalommal rendelkezik, mint olyan országban, amely tőkegazdag. A hitelszervezetnek az volna természetes hivatása, hogy összegyűjtse a kicsi, apró tőkéket, koncentrálja azokat és mint koncentrált tőketulajdonos, kezelő legyen — vérkeringése, központja a magyar közgazdasági életnek, a szive legyen a közgazdasági életnek, mely vért, financiális erőt tud juttatni minden olyan területre, amelyen azt hasznositani lehet, minden olyan területre, amely hitelt igényel. Ez a hitelszervezet sokféleképen funkcionálhat. Ez funkcionálhat ugy, hogy egészen pártatlanul azt nézi csak, hol van tényleg a hitel segítségére szükség, hogy kikeresi, melyik terület, ahol a nemzet összességének lehet leginkább szolgálatot tenni. De ez funkcionálhat ugy is, hogy egyszerűen előnyben részesit bizonyos foglalkozási ágat vagy bizonyos fajt, egyszerűen protezsál bizonyos törekvéseket és megvonja a hitelt egy másik törekvéstől, mely ennek következtében boldogulni nem tud. Ha azt nézzük, hogy vájjon a magyar hitelszervezet tényleg objektív volt-e, vájjon abban a magasságban tartotta-e magát, melyből meg tudta csakugyan ítélni, hogy a magyar nemzet egyedeinek, a százezreknek, a millióknak megspórolt pénzén ezt vagy azt a közgazdasági ágazatot kell-e alimentálni, hogy vájjon a nemzet érdeke követeli-e azt, hogy vájjon ilyen vagy amolyan vállalkozást, vájjon a mezőgazdaságot, vájjon az ipart, vájjon a kereskedelmet, vájjon ilyen vagy másfajta ipart, vájjon ezt vagy másfajta vállalkozást támogassa-e : ha ezt nézzük és ezt várjuk, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, — és azt hiszem, nem fogunk az elfogultság vádjába esni, ha azt mondjuk — hogy ezt az objektivitást a magyar hitelszervezetek nem tanúsították, nagyon is részrehajlóan először önmagukat nézték, nem a nemzeti célokat, elsősorban és mindenekfelett a saját hasznukat keresték és azután támogatták azokat, akik fajilag álltak hozzájuk legközelebb, azután támogatták a kereskedelmet, amelytől nagyobb hasznot tudtak venni, mert hiszen gyorsabban forgott ott a pénz, azután támogatták a nagyipart, de ezt már csak azzal a hátsó gondolattal, hogy azt ki is lehet sajátítani, s egészen a saját szolgálatukba lehet állítani és csak végső esetben és utolsóul támogatták a magyai* mezőgazdaságot, . . , (TJgy van! bal felől.) 25*