Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-76
A nemzetgyűlés 76. ülése 1922. évi december hó 20-án, szérián, Scitovszky Béla, Huszár Karoly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — Az állandó igazolási bizottság beterjeszti jelentését Kun Béla és Zsírkay János ügyében. - • Az indítvány- és interpelláeióskönyvek felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Csik József interpellációja a belügyministerhez a földmunkások szervezkedési szabadságának biztosítása tárgyában — A belügyminister válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Kállay Tibor, Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), gr. Klebelsberg Kunő, Belitska Sándor, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 45 perckor.) (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Csik József jegyző ur 5 a javaslatok mellett felszólalókat jegyezni fogja Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyezni fogja Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 107, 125) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Haller István! Haller István: T. Nemzetgyűlés! Láng János és Rupert Rezső t. képviselőtársaim beszéde folyamán belekerült a diskusszióba a kereszténység, mint a legerősebb kulturtényező és az emberiség nevelőjének a szereplője. Nem folytatnám ezt a diskussziót és nem fűznék hozzá refleksziókat, ha Rupert t. képviselőtársam nem próbálta volna szerinte az ortodox kereszténységet, vagyis a katholicizmust azzal stigmatizálni, hogy egyeduralmának korszakában olyan szokások és visszaélések is fenmaradhattak, mint a jus primae noctis. Rupert t. képviselőtársamnak tudnia kellett volna, hogy ezt a szokást az ortodox kereszténység nem inaugurálta, nem protegálta, nem szankcionálta, csak épen, hogy kiirtani nem tudta akkor, amikor kiirtani szerette volna. Nem tarthat számot, t. Nemzetgyűlés, a történelmi objektivitásra az, aki akkor, amikor egy nagy szellemi áramlatot, egy óriási kulturtényt akar jellemezni, akkor csak boszorkányNAPLÔ TU, égetésre, csak inkvizícióra, jus primae noctisra és hasonló dolgokra emlékezik vissza. (Ugy van! jobbfelöl.) Aki jellemezni akar egy kort és jellemezni akar akár csak egy embert is, annak azt be kell állítania abba a miliőbe, amelyben az élt és amelyben szerepet játszott ; bele kell állítania abba a műveltségbe, amely az illetőt körülvette, és rá kell mutatnia nemcsak az árnyoldalakra, hanem rá kell mutatnia arra is, ami jót előidézett, amit eredményezett. Ha nem sikerült egy eszmének száz százalék erejéig átjárnia egy kort, ha nem sikerült egyidejűleg arra az erkölcsi nivóra emelkedni, amelyre sikerült egyeseket, s amelyre emelni szeretett volna mindenkit, azt sohasem lehet annak az irányzatnak hibájául betudni, hanem egyszerűen számolni kell az emberi gyengeséggel, az ember bűnre való hajlandóságával, az emberi tudatlansággal, amely a maga hányadát mindig megköveteli és mindig meg is kapja annak a kornak képéből, amelyről szó van. Pikler Emil: Ez áll a szocializmusra is! Haller István : Igen természetes. T. Nemzetgyűlés ! Hiszen a história azt mutatja, hogy ugyanabban a korban, amikor Pheidias, amikor Michel Angelo, amikor Fadrusz, amikor Canova a maga márványszobrait faragta, ugyanabban a korban még nem egy helyen kőeszközöket használtak. A kőkorszak és ezeknek a világraszóló és örökkéélő művészeknek korszaka érintkezik egymással. Hiszen akkor, amikor Rafael a Vatikánban a maga világhírű stanzáit festette, akkor még a kőbarlangokban a busmanok kősziklára rótták a maguk iromba képeit, és ugyanakkor a parittya még fegyver, amikor a Schneider-Creuzot-k, a Kruppok és Skodák élnek, és ugyanakkor, amikor parlamentarizmus van, ugyanakkor, amikor köztársaságok vannak, ugyanakkor még a törzs-szerkezet is él. 25
