Nemzetgyűlési napló, 1922. VII. kötet • 1922. december 14. - 1922. december 22.
Ülésnapok - 1922-75
A nemzetgyűlés 75. ülése 1922. évi december hó 19»én, kedden. 147 eleven szervezet, folytonos fejlődés, változás és átalakulás objektuma és igy pénzügyi adminisztrációjában is mindjobban eltávolodik az indemnitás alapjául szolgáló költségvetéstől. Teljes és eleven képet tehát, mely a momentán helyzetet kifejezi, csak a költségvetés nyújt és nem az indemnitás, mely annál jobban távolodik el a valóságtól, minél tovább dolgoznak vele. De mint minden fogalommeghatározás relativ, ugy relativ és viszonylagos az a fogalommegállapitás is, hogy mi a normális, és mi a rendellenes. Ma ezernyi dolgot kell normálisnak tartanunk, amit néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek mondottunk volna és ma csupa oly abnormit ássál van dolgunk, amely a békerendszereknek gyökerét alkotta. A békeidők szemüvegén át bizonyára abnormis az, hogy egy teljes költségvetés elkészültét és benyújtását, mint kiemelkedő eseményt kell üdvösölnünk, de a békeállapotok szemszögéből tekintve még nagyobb abnormit ásnak tűnt volna fel pl. az, hogy Magyarországon egy egykamarás törvényhozás önmagában képviselje a nemzet szuverenitását , vagy hogy a magyar koronát a sváj ci piacon 0.23 3 / 4 centime-mai értékeljék. El kell fogadnunk azt, hogy sok minden, ami jobb időben normális gyakorlat volt, ma már csak tiszteletreméltó elméletként állhat meg, aminek megvalósítására ugyan a lehetőség szerint törekednünk kell, de am lyek nem mind : g és nem minden vonatkozásukban valósithatók meg, sőt van eset rá, hegy nem is kívánatos, hegy megvalósuljanak. Én azonban tovább is megyek és felvetem azt a kérdést, vájjon Magyarország pénzügyi háztartásában csakugyan abnormitast, csakugyan rendki vüliséget jelent-e az indemnitássál való kormányzás? At. túloldal, legalább tudomásom szerint, alkotmányjogi ellenvetéseket ez ellen nem hozott fel, mint ahogy nem is hozhatott fel, sőt inkább ugy vettem észre, mintha valami politika-esztétikai szempontok volnának azok, amelyekből a költségvetést oly türelmetlenül óhajtotta. Ebben az akcióban a kérdés ugy volt beállítva, mintha Magyarországon az idejében megszavazott költségvetéssel való kormányzás egy olyan ősi alkotmányjogi szokás és gyakorlat lett volna, amelyet csak most borit fel egy önkényre hajló rendszer, szakítva évtizedeknek tiszteletreméltó hagyományaival. Engedje meg at. Nemzetgyűlés, hogy ennek a kérdésnek kissé a mélyére világítsak, miután az idevonatkozó adatokkal részletesen foglalkoztam. A következőket vagyok bátor azoknak szíves figyelmébe ajánlani, akik ugy tüntetik fel a dolgot, mintha az indemnitások sorozatával időről-időre való élés valami uj vívmánya volna, ha nem is épen a Bethlen-kormánynak, de mindenesetre a forradalom utáni kormányoknak. En a következő, könynyen ellenőrizhető adatokat állapítottam meg : Az 1913. évig nálunk a költségvetési év tudvalevőleg januártól januárig tartott. Ha végignézzük a kiegyezéstől kezdve egészen 1913-ig Magyarország pénzügyi politikai történetét, azt találjuk, hogy e 46 év alatt összesen kilencszer készült el NAPLÓ va. rendes időben az állami költségvetés, és pedig 1868-ban, 1873-ban, 1875-ben, 1876-ban, 1880-ban, 1890-ben, 1893-ban, 1908-ban és 1912-ben. Esztergályos János: összesen hány napig tartottak azok ? Dréhr Imre: 46 év alatt tehát mindössze kilencszer tudták rendes időre benyújtani és rendes időre megszavaztatni a költségvetést. Mir den más alkalommal indemnitást kellett kérni és előfordulnak precedensek arra, hogy egy évben több indemnit ást kellett kérni és megszavaztat rá az országgyűléssel, összesen pedig 46 év alatt 52 indemnit ást szavazott meg az országgyűlés. Az 1913. évi XXVI. te, amely arra volt hivatva, hogy az indemnitás rendszeresen visszatérő jelenségét kiküszöbölje a pénzügyi kormányzatból, abból indult ki, hogy a költségvetések azért nem készülhettek el idejében, mert a költségvet érnek egy nagy és lényeges részét alkotta a közös költségek tétele, amely közös költségeket cfak a delegációk szavazhattak meg, és pedig az őszi delegációs tárgyalások foglalkozhattak ezzel és amire ezzel a delegáció végzett és a közös költségvetés beállítható volt a magyar budget-be, addig az idő már annyira előrehaladt, hogy a költségvetés rendes letárgyalására már nem futotta az időből, annál kevésbé, mert hiszen rendszeres gyakorlattá vált az, hogy minden kérdést a budget vit a során hoztak szőnyegre. így fejlődtek azut án oda a dolgok, hogy egyre-másra indemnitásra volt szükség és ezen akart segíteni az 1913; XXVI. te. azzal, hogy a költségvetési évet júliustól juliusig állapit ott a meg Sajnos azonban azok a remények, amelyeket ehhez a változáshoz fűztek, nem válhattak be, mert egy év múlva minden számítást halomra döntött a háború. Az a 46 esztendő, amelyről az előbb szóltam, 1867-től 1913-ig terjedt. Lássuk most a helyzetet 1914 után. A háború kitörése után bizonyos apátia mutatkozik az állampénzügyi kérdésekben. A háború kitörése után következő idők önmaguktól három részre, három ciklusra oszlanak pénzügyi szempontokból is. Az első a háborútól a forradalomig, a második ciklus a forradalmak, a harmadik a forradalmaktól máig. Ezeknek a sorozatoknak pénzügyi politikáját költségvetési szempontból a következőkben vázolhatnám. Már a háború korszakába tartozik és a háborús korszakba számit az 1914/15. évi költségvetés. Ez után Wekerle Sándor egy törvényjavaslatot dolgozott ki az 1917/18. évi költségvetésről, ez azonban már a forradalom miatt nem emelkedett törvényerőre. A forradalomig több kísérlet nem történt költségvetés előterjesztésére, ellenben az 1914. évi XXVII. tcikkben foglalt költségvetés alapján 9 indemnité s szerepelt ; tizedik, amely 1918 novemberétől 1919 februárjáig szóló felhatalmazást tartalmazott volna, már nem emelkedett törvényerőre. A forradalmak pénzügyi gazdálkodásának ismertetését, kritikáját nem érintem. A forradalmak után komoly kísérletekkel talál* ; 20
